Story Of My Life

Season 1. ~ Chapter 50.

.::Melody Smith szemszöge::.

Miután Harry és Grace elment, Lily felállt, és magával vonszolt engem is, ki a konyhába. Nekitámaszkodott a konyhapultnak, majd karba tett kézzel, összehúzott szemöldökkel nézett rám. Mit követtem el?

- Elárulnád végre mi ez az egész Liam- es ügy?- tört a lényegre a húgom. Ajajj! Ezt most, hogyan fogom kimagyarázni?

Kihúztam az egyik széket, majd leültem rá. Tisztáznom kellett magamban egy- két kérdést.

„Miért is szakítottam Liam- mel? Miért romlott meg a kapcsolatunk? Talán túl kihűltnek éreztem a kettőnk közti érzelmeket, talán egy kis változást akartam, de most már nagyon megbántam! Imádom Niall- t, de szörnyen érzem magam, miért én vagyok az oka, hogy Liam ennyire maga alatt van! Márpedig ezer százalékban biztos vagyok benne, hogy ez az egész miattam van! Nem is tudtam, hogy abban a pillanatban mit csinálok, de akkor ezt találtam a leghelyesebb lépésnek. Ha esetleg nem élném túl a rákot, akkor megkönnyítem Liam- nek! De Niall belépett az életembe, ezzel minden eddigi tervemet felborítva!"

- Hallgatlak!- zavart fel az elmélkedésemből Lily hangja. Teljes mértékben megértem, hogy magyarázatot követel, de egyszerűen nem tudok még róla beszélni, így kénytelen vagyok otthagyni a konyhában, és nem firtatni a dolgot.

.::Lily Smith szemszöge::.

Melody ahelyett, hogy magyarázatot adott volna, csak úgy fogta magát és kisétált. Nagyon jól tudja, hogy nem szeretem, ha nem mondanak nekem igazat, bár azt melyik ember szereti? Ellöktem magam a konyhapulttól, majd visszamentem a nappaliba, ám a helységben senki sem tartózkodott. Beszélgetést hallottam az előszobából, ezért oda vettem az irányt. A gyanúm beigazolódott, ugyanis Niall, Melody és Liam már felöltözve álltak az ajtóban. Miután elbúcsúzkodtunk kivettem Louis kezéből Emmát, aki Már elég rendesen elbóbiskolt. Az emelet felé indultam, de hátrapillantottam Louis- ra, aki csak intett a fejével. Felvittem, majd betakargattam Emmát. Mivel időközben besötétedett, bekapcsoltam neki az éjjeli fényt, aztán csöndesen magára hagytam. Visszamentem a nappaliba, ahol Lou ült a kezében egy szőrgombolyaggal. Kérdőn néztem a lélegzetelállító kék szemébe, majd a gombócra az ölében. A pici valami felemelte a fejét, és akkor láttam meg, hogy ez egy kiskutya...