Story Of My Life

Season 3. Chapter 9. (96.)~Pillowtalk "Teszek róla"

Sziasztok! Ahogy ígérem itt vagyok a következő résszel!
Remélem tetszeni fog!
Vasárnap jelentkezek!
Jó olvasást! Puszi!

.::Grace Midelton::.

- Harry!- mivel egy kicsit felegyenesedett, követtem, így a térdemre kerültem. A kezem a hosszúra nőtt hajába vezettem. – Akarlak! Most már teljesen szeretnék a tiéd lenni! Nem is tudod mennyire!....

Harry- nek ennyi kellett. Nagy tenyerét a mezítelen hátamra csúsztatta, majd szép lassan ledöntött az ágyra.

- Annyira gyönyörű vagy!- vezette végig rajtam a tekintetét. Megcsókolt, majd levette magáról a boxerét. Végig a szemébe néztem, nem mertem máshová. Ha belenéztem azokba a gyönyörű smaragd szemeibe megnyugvást találtam. A mellkasom rettentő gyorsan emelkedett, miközben Harry kivett a fiókból egy zacskót, és a fogával tépte fel. Mindezt végig a szemembe nézve végezte el. Felhelyezte magára az óvszert, majd egy kicsit megnyalta a szája szélét, ez pedig még izgatóbbá tette, már ha ezt lehet még fokozni. Nyeltem egy nagyot, közben pedig próbáltam helyretenni a légzésem. Hazz az egyik tenyerén támaszkodott, míg a másikkal megsimította az arcom, eltűrt belőle egy hajszálat.

- Készen állsz?- suttogta. Nem tudtam megszólalni, így csak bólintottam egyet. Az izgatottság, a vágy és a félelem egyszerre kerített hatalmába, mikor megéreztem Harry- t. Még nem tolta belém magát, sokkal inkább az arcomat fürkészte. Behunytam a szemet, és kikapcsoltam az agyam. Nem tudtam mire számítsak, de most már nem volt visszaút...

Lejjebbereszkedett, majd behatolt. Alkarjával támasztotta meg magát a fejem mellett. Fájt, nem is kicsit, bár még nem volt benne teljesen és még nem is mozdult meg. Az agyam szinte magától kikapcsolt, így semmire sem tudtam gondolni. A lélegzetem elállt, a pulzusom az egekbe szökött. Azonnal kivert a víz, ezt valószínű Harry is észrevette, meg láthatta a fájdalmat is az arcomon, pedig igyekeztem elrejteni.

- Annyira sajnálom, bébi!- suttogta a fülembe. - Ígérem jó lesz. Teszek róla.

Nem tudtam megszólalni, mert még beljebb tolta magát. A lélegzetem pedig ismét elakadt, valahol félúton.

Eljutottunk arra a szintre, mikor kezdtem élvezni. Már nem éreztem fájdalmat, sokkal inkább gyönyört. Kicsit megemeltem a csípőm, valószínűleg ösztönből. Ezt a barátom célzásnak vette, így elkezdett mozogni, viszont lassan, őrjítően lassan. De én többet és többet akartam belőle.

Fél óra múlva...

Harry még mindig a mellkasomon fekszik. Testünk egybefonódott, lábaink összegabalyodtak. Imádtam ezt az érzést. Azt kívántam, bárcsak örökké így maradhatnánk. Ennyi idő elteltével már mind a ketten egyenletesen lélegeztünk, de még egyikünk sem szólalt meg.

- Köszönöm!- suttogtam, közben pedig a hajával babráltam. Feljebb emelte a fejét, majd rám mosolygott.

- Szívesen, baby!- ezek után ismét nem szólaltunk meg, de Harry még úgy maradt, és jól esett a csönd.

~Visszaemlékezés vége~

Egy apró puszit éreztem a nyakamon, majd egy mély hangot hallottam meg.

- Min gondolkozol ennyire, édes?

- Csak... Semmi!- ráztam meg a fejem a szemébe nézve.

- Kérlek, mond el!- kérlelt, én pedig nekikezdtem, kiönteni a gondolataimat.