Story Of My Life

Season 1. ~ Chapter 20.

.::Louis Tomlinson szemszöge::.

Annabell nyelve bejutásért esedezett a számba, de ezt az örömöt nem adtam meg neki, mivel elléptem tőle.

- Bell, nekem családom van!- suttogtam, mire a lány kék szemei felragyogtam, amit igazából nem nagyon értettem. Hosszú barna haját, a háta mögé dobta, majd megfordult és csak úgy szó nélkül elsétált egy diadalmas mosollyal az arcán. Most tönkre akarja tenni az életem? Miért tenne ilyet? Ezekkel a kérdésekkel indultam haza. Útközben benéztem a kedvenc pékségembe, ahonnan kértem egy kávét. Csak hogy tudjak mit mondani Lily- nek.

.::Lily Smith szemszöge::.

Reggel nagy meglepetésemre nem Louis- t találtam magam mellet, hanem Emmát, aki még javában az igazak álmát aludta. Felültem és egy ideig csak néztem, ahogy a tündérkém édesen alszik. Furcsálltam, hogy nem hallok kinn semmit, ezért jobbnak láttam lemenni, és megkeresni Louis- t. Első utam a fürdőszobába vezetett, ahol fogat mostam, majd kifésültem és lófarokba kötöttem majdnem derékig érő szőkés barna hajam. Mikor visszaértem Emma még mélyen aludt, ezért a lehető leghalkabban hagytam el szobát. Körbejártam a házat, de a vőlegényem sehol sem találtam. A konyhában viszont megtaláltam a ténykedésének a nyomát, ami nem más volt, mint két tányér rántotta. Elmosolyodtam, ekkor meghallottam a bejárati ajtó csapódását, majd nem sokkal később két kezet éreztem a derekamon. A „támadóm" apró csókokat szórt szét a nyakamon, mire felkuncogtam és nagy valószínűséggel elpirultam. Louis a csípőmnél fogva magával szembe fordított, így elvesztem gyönyörű szemibe. Lou további csókokat szórt szét a nyakamon, le a kulcscsontomig, onnan pedig visszatalált a számhoz.

- Akarlak!- morogta a számba. Kezét a fenekemre csúsztatta, majd belemarkolt, ezzel kicsikart belőlem egy kéjes nyögést, amit elmosolyodott. Felemelt, a lábamat a dereka köré csavartam. Meg nem szakítva a csókot vitt fel a lépcsőn, egyenesen a szobánkba. Lábammal belöktem az ajtót. Louis letett a földre, majd egy pillanatra elengedett. Gyorsan levette a pólóját, ami a sarokban végezte. Elém tárult a felsőteste. Mikor ismét az ajkaimra tapadt, egy apró morgást hallottunk a hátunk mögül, mire azonnal odakaptunk a tekintetünket. Emma forgolódott az ágyon, miközben nyitogatta a szemeit.

- Majd később nagyfiú!- suttogtam a fülébe, miközben elmentem mellette. Leültem az ágyra Emma mellé. A szöszi kislány, már kezdte nyitogatni a szemeit. Mikor meglátott édesen elmosolyodott.

Másnap...

- Ez meg mit jelentsen!- csaptam le a mai magazint az asztalra, aminek a címlapján Louis volt, amint egy lánnyal csókolózott. Szemem megtelt sós könnyel, amelyek szépen lassan kiszivárogtak a szememből. Louis azonnal felpattant, de olyan hirtelen, hogy a szék, amin ült felborul. Lenézett az újságra, majd vissza rám.

- Ez nem lehet igaz, hogy megint...- keltem ki magamból.

- Én nem...- makogtam.

- De. Az a lány megcsókolt!- vágtam vissza dühösen.

- Igen, ő csókolt meg engem, de én nem csókoltam vissza. Az a kép csak a legjobb pillanatban lett elkapva!- nem tudtam a szemébe nézni. – Kérlek, bocsáss meg!

- Nem tudok! Bármennyire is akarok, nem megy! Louis egyszer már eljátszottuk ezt! Akkor megbocsátottam, de ezt nem nyelhetem le olyan könnyen!