Story Of My Life

Season 1. ~ Chapter 51. /No control/

(Ez az én kedvenc számom! <3)

.::Lily Smith szemszöge::.

- Ez most komoly?- kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben leültem Louis mellé a kanapéra.

- Most miért? Hát nem aranyos?- kérdezett vissza egy cuki mosollyal az arcán, majd átnyújtotta nekem a kölyköt. Be kellett, hogy valljam, tényleg imádnivaló német juhász volt. Felhúztam a lábam a szoba közepén elhelyezkedő ülőalkalmatosságra, közben pedig szorosan préseltem magam a szerelmemhez, aki átkarolt, és a hasamra tette a kezét. Az ölembe fogtam a mi kis szőrgombócunkat, és simogatni kezdtem.

- Mi a neve?- néztem fel Lou gyönyörűen csillogó szemébe.

- Még nincs neve!- közölte viszonozva a szemkontaktust. Visszavezettem a tekintetem a kiskutyára, aki nagy barna szemekkel tanulmányozott. – Szerinted milyen név illene hozzá?

Louis hangja halk volt, de még így is csiklandozott.

- Egyáltalán kislány vagy kisfiú?

- Fiú! Mi lenne, ha Harry lenne a neve? – vetette fel pimasz vigyorral az arcán. Nevetve bólintok rá az ötletre, mivel szerintem passzol rá ez a név. Kicsit feljebb ültem, majd szenvedélyesen megcsókoltam Louis- t. Egyszerre emelkedünk feljebb én térdelő pozícióba. Lou keze a derekamra vándorol, onnan pedig a fenekemre.

- Még mindig szülinapom van!- motyogja Lou a számba, miután egy pillanatra eltávolodtak az ajkaink. Elmosolyodtam, majd leszálltam róla, és az emelet felé vettem az irányt, magára hagyva Harry- t és a szerelmemet. Mikor felértem a szobánkba, Louis már az ágyon ült nekem háttal, és éppen levetette a pólóját. Végigvezettem a tekintetem az izmain, és még ennél is jobban megbizonyosodtam róla, hogy feltétel nélkül, visszavonhatatlanul szeretem. Közelebb mentem hozzá, majd ajkam az ő ajkára tapasztottam, s közben a kezem fedetlen mellkasára tettem, ő pedig a karját körém fonta, majd a pólóm alatt megkereste a melltartóm csatját. Ezzel kezdődött el egy szenvedélye éjszaka vele...

.::Melody Smith szemszöge::.

Reggel furcsa módon egyedül fekszem az ágyban, Niall nélkül. Nyújtózkodok egy nagyot, közben pedig résnyire nyitom a szemem. A szobában félhomály uralkodok, de ahogy az ajtó kinyílt jön be egy kis fény.

- Jó reggelt!- lépett az ajtón mosolyogva Niall. Viszonoztam a kedves gesztusát, de csak ez után vettem észre, hogy egy tálcával a kezében jött közelebb. Lerakta az éjjeliszekrényre, majd visszamászott mellém az ágyba. Felültem, majd egy rövid csókot adtam a szájára. Nekiálltunk elfogyasztani a Nuttelával megkent kenyereket.

- Te hol töltöd a karácsonyt?- néztem fel Niall kék szemébe, miután lenyeltem az utolsó falat reggelit is.

- Ma utazom Írországba! Te a húgodékhoz mész?- kérdezte, közben a tálcával az ajtó felé indulva, de a válaszomat várva megállt és visszanézett rám.

- Nem!- ráztam meg a fejem. – Megérdemlik, hogy hármasban töltsék ezt a pár napot!

- Igazad van! Akkor készülődj össze! Elviszlek magammal a családomhoz!- vetette fel Niall.

- De...- akartam volna tiltakozni, ugyanis nem akartam belerondítani a meghitt családi karácsonyukba.

- Nincs de!- vágott közbe Niall ellentmondást nem tűrő hangon, amint látta, hogy ez nekem nem elég, folytatta. – Nem hagyom, hogy egyedül töltsd ezt a csodálatos ünnepet, ami a családról szól.

- Én egyáltalán nem akarok zavarni!- ráztam meg a fejem, mire az előttem álló fiú csak sóhajtott egyet.

- Nem fogsz zavarni! A családom örülni fog neked!- mosolygott, de én továbbra is ellenálltam. – Úgyis tudod, hogy el foglak vonszolni.

Niall megszüntette az ajkaink közti távolságot, majd ledöntött az ágyra. A kezemmel szőkés hajába túrtam, miközben ő levezette a tenyerét a combomra...

Fél óra múlva...

- Melody készen vagy már?- kopogott Niall a fürdőszobaajtón.

- Pillanat!- válaszoltam, miközben még egyszer utoljára ellenőriztem a kinézetem a tükörben. Be kell, valljam, elégedett voltam magammal. Egy fehér egyszerű, passzos, ám cseppet sem kihívó ruhára esett a választásom, hozzá egy magas szárú csizmát és egy fekete bolerót választottam. Vöröses hajam hagytam, hogy lenge hullámokban omoljon a vállamra. Visszafogott sminkel díszítettem az arcom. Kinyitottam az ajtót, aminek a túloldalán Niall állt leesett állal. Tetszett, hogy ilyen érzelmeket váltok ki belőle, ezért egy magabiztos mosollyal az arcomon sétáltam el előtte, miközben a csípőm a szokottnál is jobban riszáltam. Hátrapillantottam a szöszire, aki alig kapott levegőt, ezért csak lihegett, sőt még a nyála is folyt utánam...