Story Of My Life

Szünet+ Our Word

Sziasztok! 

Borzasztóan sajnálom, de mint a címből is kiderült szünetet kell, hogy tartsak! 

Az oka egyszerűen az idő és ihlethiány! Más magyarázatom nincs rá! Fogalmam sincs, hogy mikor fogom folytatni,  de lehet, hogy ha lesz egy kicsit időm akkor hozok néha részt!

Most gondolhatnátok, hogy miért kezdtem bele akkor az új blogomba, és miért is nem ezt folytatok? A kérdés teljesen jogos lenne! A magyarázom igen egyszerű. Mint már ugye említettem ebbe a szünetbe az ihlethiány is beleszólt, meg hogy a másik sztori szerintem sokkal jobbnak ígérkezik!  

Még egyszer sajnálom!    

Azonban ma felkerült a prológusa az új blognak, amit a csoportban elérhettek. 

De hozok ide belőle egy kis részletet! 

A terhesség nagyon megviselte anyám, főleg, hogy nem is akart engem. Viszont nem volt szíve elvetetni, így kihordott. Egy éves koromig éltem vele, majd egyszerűen visszaszolgáltatott az apámnak. Akkor már neki is megvolt az a bizonyos anyagi háttere, ami elég lehet egy gyerek felneveléséhez. Ez itt a bökkenő! Nem csak pénz szükséges ehhez a feladathoz. Nagyban kell hozzá a szeretet is, amit apámtól nem igazán kaptam meg. De ő legalább biztosíthatta az otthont és nem dobott el, úgy, mint az anyám tette. Próbált ő valahogyan viszonyulni hozzám, de nem tudta, hogyan kell. Ezért bízta a nevelésem Amandára, a házvezetőnőjére, aki szeretettel nevelt fel, mintha a sajátja lettem volna. Mondhatni a pótmamám volt. Lehet, hogy ebbe az egészbe az is közrejátszott, hogy neki egészségügyi okok miatt nem születhetett gyermeke, pedig tökéletes anya válhatott volna belőle.

Az iskolás korom koránt sem volt egyszerű. Hiába kaptam meg Amanda által a megfelelő nevelést mégis gondjaim voltak, mind az általános, mind a középiskolában. A gazdagságom miatt alaposan lenéztek, és én magam sem tettem jó benyomást magamra. Képes voltam akárkit, akár a szavaimmal a földig tiporni, szándékosan és előfordult, hogy véletlenül is. Emiatt pedig mindenki került engem. Középiskolában végül jött egy srác, aki bár egy évvel idősebb volt nálam, mégis meglátta bennem a jót... 

Ennyi lenne! Egy ideig itt nem fogunk találkozni! 

Bocsássatok meg nekem!