Story Of My Life

Season 1. ~ Chapter 18. /You Could Be Mine/

.::Grace Midelton szemszöge::.

Mielőtt még válaszolhattam volna, Harry kinyitotta az ajtót. Basszus miért nem zártam be azt a rohadt ajtót! Harry végignézett rajtam, majd megakadt a szeme a kezemben tartott teszten. Elkerekedett a szeme, mikor közelebb ért hozzám.

- Ez a tiéd?- nyögte ki végül. Nem bírtam megszólalni, a torkom kiszáradt és nem bírtam szabadulni a torkomat, szorító fojtogató érzéstől. - Gyerekünk lesz?

Bólintottam, mire Harry magához ölelt, sőt még fel is emelt. Nagyon boldog volt, velem ellentétben. Letett a földre, majd megcsókolt.

- Harry! Én nem akarom!- szólaltam meg végül. Harry szemei összeszűkültek.

- Nem vetetheted el! Nem hagyom!- kiabálta.

- Én még nem állok rá készen! Ezt tiszteletben kell tartanod!- vágtam vissza.

- Megértelek, de nem fogom hagyni, hogy gyilkos legyél, mert ha az abortuszt választod, az leszel! Ezt nem fogom hagyni!- mondta valamivel csendesebben.

- Harry, kérlek, adj egy kis időt! Egy pár hónapra vissza szeretnék utazni Németországba!- nem tudom miért döntöttem így, de ezt találtam a leghelyesebbnek. Kell egy kis magány, egy kis idő. Örülten szeretem Harry- t, de nem volt más választásom. Bármennyire is fájt ezt tennem, de úgy éreztem ez a leghelyesebb.

- Még ma visszarepülök Berlinbe!- suttogtam Harry könnyes szemeibe nézve.

- Ugye nem veteted el?- kérdezte, mire megráztam a fejem. - Ugye megígéred, hogy a szülés előtt visszajössz?

- Itt fogok szülni, és szeretném, ha velem lennél akkor!- öleltem meg. Harry visszaölelt, majd egy puszit adott a hajamba.

- Ott leszek veled!- suttogta elhaló hangon. Nem tudom meddig állhattunk még így, de ezt a pillanatot egy kopogás zavarta meg, majd ajtónyitódást hallottunk.

.::Harry Styles szemszöge::.

A szívem szakadt meg, de el kellett engednem. Ha ő ezt akarja, akkor muszáj lesz egy kis időre elszakadnom tőle, pedig csak most kaptam vissza. A fájdalmammal együtt éreztem egy kis örömöt, hiszen apa leszek. Remélem ez a csodálatos lány megajándékoz, majd egy gyönyörű kislánnyal, aki olyan meseszép lesz, mint az anyja.

A reptér felé haladva egyre jobban meghasad a szívem. Nem akarom elengedni, ezt a szépséget, aki éppen a vállamra hajtotta a fejét. Karom átrakom a háta mögött, amivel még közelebb húzom őt magamhoz. Karom a derekán pihentetem tovább, miközben a kezem a hasára rakom. A vállamra hajtja a fejét, kezeit pedig a mellkasomra helyezi. Így ülünk, és bámulunk kifelé az autó hátsó üléséről, vagyis csak Grace bámul kifelé. Én őt nézem azon csodálkozva, hogy milyen gyönyörű is.

- Megjöttünk!- állítja le a motort Louis. Grace felemelkedik a mellkasomról, azonban én még most sem tudom levenni a szemem róla. Kiszállunk. Louis kiveszi Grace sporttáskáját a csomagtartóból, majd a lánynak adta, de én elveszem tőle. Megfogtam a kezét.

- A Berlinbe utazó utasainkat tájékoztatom, hogy tíz percen belül megkezdhetik a beszállást!- mondta egy női hang, mikor beértünk a váróterembe. Grace Lily- hez sétált, majd könnyes búcsút vettek, ezek után Louis is kapott egy gyors ölelést, engem pedig utoljára hagyott. Még egyszer utoljára megcsókolt. Abban a csókban minden benne volt, amit most Grace érzett. Fájdalom keveredett, bűnbánattal és egy jó nagy adag szerelemmel.

- Kedves Utasaink! Megkezdhetik a beszállást a Berlinbe tartó gépbe! Fáradjanak a kilences kapuhoz!- Az a női hang megszakította a csókunkat.

- Ígérem a szülés előtt hazajövök!- suttogta Grace, majd átvette a táskáját és elveszett az embertömegben...