Story Of My Life

Season 1. ~ Chapter 8.

Faggatni kezdenek, de ezt fölöslegesnek tarom, mert úgyis mindent elmondanék neki. Kell valaki, akinek kiönthetem a lelkem, és ők mindig mellettem vannak. Nagyon nehezen, de könnyek nélkül sikerül végigmondanom. Miután az egészet elmeséltem, Melody karjai fonódtak körém. Viszonzom az ölelést, de ebben a percben megrezzent a telefonja. Elengedett, majd pötyögött valami.

- Nekem most mennem kell! –állt fel hírtelen, majd Emma szobája felé indult, hogy elvigye. Niall éppen feltápászkodott a földről, mikor megszólalt a mobilja. Annyira közel álltam hozzá, hogy lássam, ki keresi. Louis neve virított a képernyőn. Niall meglátta, hogy nézem a telefonját, ezért gyorsan kinyomta. A zsebébe csúsztatta a készüléket, majd egy bíztató mosoly kíséretében megsimította a vállam.

- Nemsokára minden rendben lesz!- suttogta. Bármennyire is szeretnék, nem tudok hinni neki. Nem hiszem, hogy hamarosan rendbe jönnek a dolgok. - Nekem mennem kell! Sziasztok!

A szöszi az ajtó felé igyekszik, és már hallom is a csapódását. Ketten maradtunk Harryvel a kanapán, azonban ez nem marad így sokáig, mert helységbe Melody lép be Emmával a kezében. A nővérem vállán egy táska lóg, amibe gondolom a kislányom fontosabb cuccai vannak. A kislányom! Aki most is mosolyog. Ez a huncut kis mosoly, ami az arcán ragyog, olyan, mint az apjáé. Louis- t sosem fogom kiverni a fejemből. Remélem nem is lesz rá szükség. Emma arcára adok egy puszit, majd elköszönök tőlük. Elhagyják a házat. Ismét ketten maradunk. Most már véglegesen. Kényelembe helyezkedünk a kanapén. Felhúztam a lábam. Közelebb húzódtam Harry- hez, majd mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig cirógatta a hátam. Semelyikünk sem szólt semmit. Mind a ketten elvagyunk a saját gondolatainkban. Az gondolataim Louis körül forognak, de hát hol máshol járhatnának még.

Vajon hova mehetett? Mit csinálhat most? Ő is ilyen ramatyul van, mint most én?- nagyjából ezek jártak a fejembe.

Egészen addig nem szóltunk egymáshoz, mígnem beesteledett. Most jöhet az a kérdés, hogy Harry miért nem ment haza! Hát igen jó kérdés! Nem akartam, hogy elmenjen. Szükségem volt valakire, akire támaszkodhatok, még ha az az illető annak fiúnak a legjobb barátja is, aki miatt most szükségem van rá. Nem kellett, hogy szóljunk egymáshoz, nekem már csak az sokat jelentett, hogy mellettem van valaki és cirógatja a hátam.

- Nem vagy éhes?- nézek ragyogó zöld szemeibe.

- Ami azt illeti nem ettem ma még semmit!- jelenti ki, majd mosoly kúszik a szájára. Szupergyorssággal felülök. Hogy lehetek, ilyen rossz házigazda, hogy még meg sem kínáltam egész nap semmivel?! Kiballagok a konyhába. Belehajolok a hűtőbe, ahol találok még pár tojást. Úgy döntöttem összeütök egy rántottát Harry- nek, mert nekem egy falat sem menne le a torkomon. Gyorsan egy serpenyőbe ütöm a tojásokat és alágyújtok. Kevergetéssel készre sütöm. Kikotrom egy tányérra, majd leteszem az asztalra.

- Harry, kész a vacsi!- kiáltom el magam, mire a fiú hajlandó felállni a kanapéról. Leül az asztalhoz, majd elfogyasztja az általam készített ételt. Miután ezt megtette, a tányért a mosogatóba helyezi.

- Köszönöm szépen!- mondja, majd egy apró puszit ad az arcomra. – Azt hiszem, most már megyek is!

- Ne!- reagálom. – Kérlek, aludj itt!

- Rendben!- egyezik bele. – Akarsz menni zuhanyozni?

- Azt hiszem, majd reggel!- rázom meg a fejem.

- Akkor én birtokba veszem a fürdőt!- indul fel a lépcsőn. Követem. Kinyitom a szobám ajtaját. Titkon reménykedtem abban, hogy Louis várni fog rám az ágyban, de ez elmaradt, ugyanis egy üres ágy fogadott. Átvettem a lenge pizsamaalsóm és a hozzá tartozó felsőt is. Befeküdtem az ágyamba. Becsuktam a szemem. Nem sokkal később, arra lettem figyelmes, hogy Harry mellém kúszik, és erős karjaival átölel. Nem lehet semmi mást hallani, csak Harry egyenletes levegővételét. Elaludt. Sok idő múlva nekem is sikerült követnem őt az álmok világába.

Reggel arra kell felkelnem, hogy nyitódik az ajtó, azonban biztos, hogy nem Harry az, mert még érzem a kezét a derekamon. Kinyitom a szemem. Az ajtóban azonban egynem várt dolog fogad. Egy gyönyörű kék szempár, amely most csalódottságot áraszt...