Story Of My Life

Season 2. Chapter 26. (82.)

Itt vagyok a következő résszel! Ebben a részben Melody- ék kerülnek az előtérbe! Vajon mi fog kijönni az ő helyzetükből? 

.::Niall Horan szemszöge::.

Egy alvó angyal, olyan nyugodt, és olyan szép. Hosszú, barna haja lágy loknikban hull a vállára, de nem látom gyönyörű szemeit. Kedvem lenne megsimítani csodálatos arcát, de félek, attól fölébredne. A szobában félhomály uralkodott, de így is tökéletesen láttam nyugodt testét. Nem lehetett mást hallani, csak egyenletes levegővételét és halk horkolását. Olyan aranyosan tud aludni, szinte egész nap el tudnám nézni. Akaratlanul is a még nagyon piciny, alig kerekedő pocakjára vezettem a tekintetem. Még mindig nem hiszem el, hogy lehet, hogy az én kisbabámat hordja a szíve alatt.

Szép kis ábránd lenne. Miért érzem úgy, hogy a baba nem az én gyermekem? Valamiért biztos vagyok benne, Liam gyermeke növekszik most életem szerelmének a pocakjában. Döntenie kell köztünk, és, ha nem én leszek az apa, akkor is még lehetek bizakodó. Tudom, úgy lenne ésszerű, ha a kicsi apját választaná, de közel sem biztos, hogy az úgy is lesz. A szívére fog hallgatni, abban biztos vagyok.

Remélhetőleg ma kiderül, hogy melyikünk a pici apja, hiszen én nem tudok tovább várni.

.::Melody Smith szemszöge::.

Nem is tudom mi keltett fel édes álmomból, de lassan kinyitottam a szemem. A fény most kivételesen nem sütött be, ezért a tapogatózva jutottam el az ajtóhoz. Kinyitottam a szobám ajtaját, és azonnal a nem túl nagy nappaliban találtam magam. A kanapén Niall és Liam ült, meglehetősen nagy távolságra egymástól. Tapintani lehetett a feszültséget köztük. Még mindig nem hiszem el, hogy képes voltam ezt tenni. Hiszen ezek a fiúk régen legjobb barátoknak számítottak, de most miattam viselkednek így.

- Jó reggelt!- köszöntem, feléjük igyekezve. Egyhangúan motyogtak vissza egy „Jó reggelt!"- et. Azt hiszem sejtem, miért ilyen lelombozó a hangulat. Ha minden igaz, ma végeznek el rajtam egy vizsgálatot, ahol kiderül, hogy ki a pocaklakóm édesapja. Nyilvánvaló, hogy mindannyian izgulunk, na de ennyire.

- Készítettem reggelit! Kint van az asztalon!- próbált felállni Niall, de nem igazán sikeredett neki. Még nem annyira van hozzászokva a mankójához és a törött lábához.

Fél óra múlva...

Ráfordítottam a kulcsot a zárban, majd a fiúk után indultam. Liam előrement a kocsihoz, míg Niall szerencsétlenkedett a lépcsőn. Próbáltam segíteni neki, de nem hagyta. Egyedül akarta megoldani.

.::Liam Payne szemszöge::.

Fogalmam sincs mit is érzekMelody iránt. Szeretem? Talán, de még magamnak sem merem beismerni! Abbanviszont biztos vagyok, hogy Melody szereti Niall- t, csak tagadja. El akarjahitetni velem, hogy szeret, aztán meg megint szakít velem, mert mégis Niall kellneki. Én ezt már nem bírom. Döntse el egyszer és mindenkorra, hogy kivelszeretne lenni, de nem játsszon az érzéseinkkel. Már rohadtul elegem van ebbőlaz egészből. Direkt mentem előre, hiszen semmi kedvem nem volt végignézni, hogyéletem szerelme, hogyan próbál segíteni annak a szerencsétlennek. Nekitámaszkodtama fekete Audi R8- asomnak, és úgy vártam őket. Nem tartott sok ideig, mirefelfedeztem egy szőke fejet, majd egy számomra oly kedves barna hajzuhatagát,amelynek annyira szeretném érezni az illatát, úgy szeretném csavargatni,miközben a tulajdonosa a meztelen mellkasomon pihenteti a fejét. Felsóhajtvaintettem el azt a szép álmot. Hiszen minden csak Melody- n áll. Az ő kezében adöntés... Az a döntés, ami egy egész életre szól.