Story Of My Life

Season 1.~Chapter 22.

.::Lily Smith szemszöge::.

Az eset után, rögtön felhívtam Grace- t, hogy mihez kezdjek. Azt javasolta, hogy repüljek ki Németországba hozzá egy pár hónapra, aztán, ha közeledünk a szüléshez, akkor, majd egyűt visszamegyünk. Így is tettem, és már három hónapja nem láttam Louis- t. Csak Emmát sajnálom, mert az esti altatás az apja nélkül egyenlő a nullával. Egyfolytában sír. Én meg korán felkelek, mert akkor is nyöszörög. Ma is így történt, de most kivételesen vissza tudtam altatni. Mivel én nem tudtam újból elaludni, kimentem a nappaliba, filmet nézni. természetesen ismét sírdogáltam rajta, ezért csak azt vettem észre, hogy Grace mellém ül.

- Ugye le jössz velem ma az ultrahangra?- kérdezte, miközben leállítottam a filmet.

- Hiszen megígértem!- válaszoltam.

Délután...

- Grace Midelton!- hallottuk meg a nővér hangját. Felálltunk, majd besétáltunk egy szobába. Grace az ágyra feküdt, majd felhúzta a hasán a pólót. Fiatal orvos lépett mellénk. Bemutatkozott nekünk, majd neki is látott a vizsgálatnak.

- Úgy látom, hogy minden rendben van, a két szívhang is megfelelő...

- Hogy? Két szívhang?- kérdeztük egyszerre a barátnőmmel.

- Igen! Ikrek lesznek!- mondta az orvos, majd köszönés után otthagyott minket.

Grace kifelé menet, elővette a telefonját.

- Ezt személyesen mond el neki! Hazarepülünk! Még ma!- vettem ki a kezéből a mobilt. Tudtam, hogy mi jár ezzel a hazarepülős dologgal, de nem lehettem önző.

- Ugye tudod, hogy mi jár azzal, hogyha még ma hazautazunk? Találkoznod kell vele!- tette fel a kérdést Grace a kocsiban, amivel leparkoltam a ház előtt. Vettem egy nagy levegőt, majd bólintottam. A babafigyelő jelzett, hogy Emma felébredt, így gyorsan kiszálltam az autóból és bementem a házba. Emma a kiságyában forgolódott és nyöszörgött. Felvettem, majd megnyugtattam. Letettem a puha szőnyegre, a játékai elé, míg én pakolni kezdtem...

Bocsi, hogy egy ilyen uncsi résszel érkeztem, de talán még este tudok hozni egyet, de nem ígérem biztosra!