Story Of My Life

Season 2. ~ Chapter 2. (58.)

.::Grace Midelton szemszöge::.

Én a saját lábamon akartam volna kimenni az autóhoz, de Louis ezt nem hagyta, így ő ültetett be.

- Lily?- kérdeztem, mikor Lou beszállt mellém, és becsapta az ajtót.

- Most Emmával van, de nemsokára ők is jönnek!- küldött felém egy megnyugtató mosolyt. Idegességemben a kezemet tördeltem, a fejem pedig a kocsi puha fejtámlájába fúrtam. Lehunytam a szemem, de a mobilom a kezemben tartottam. Ám Harry nem hívott vissza, és nekem fogalmam sem volt, hogy hol van.

- Miss Midelton, lehetne kezdeni!- jött be az orvos a kórtermembe.

- Még ne! Addig ne, amíg Harry ide nem ér!- tiltakoztam. Már fél óra eltelt, és azóta várjuk a vőlegényemet. Lily az ágyam mellett állt, és aggódóan tekintett le rám, Louis egy fehér kisszéken foglalt helyet a sarokba. Melody és Liam pedig kint várnak, miközben Emmára vigyáznak. Már csak Harry- re kell várni, de amint ő megérkezik, kezdődhet a szülés. Mindannyiunk kezében ott pihen a telefon, hátha a vőlegényem jelentkezik, de eddig még semmi hír nem volt róla. Louis már sokadszorra próbálta hívni, mire végül felvette.

- Merre vagy?- állt fel Lou a székről. – Gyere most a kórházba, mert a mennyasszonyod éppen szülne, de nélküled nem akar... Mennyi idő, mire ideérsz? Siess!

Várakozó tekintettel néztem rá.

- Negyed óra múlva itt van!- szólalt meg végre.

.::Harry Styles szemszöge::.

Éppen kiértem a bolt ajtaján, mikor csörgött a telefonom. Louis nevét írta ki, ezért a fülemhez emeltem. Amint megtudtam, hogy Grace nemsokára szül, bepattantam az autómba, majd próbáltam minél kevesebb idő alatt átvágni a londoni forgalmon. Körülbelül húsz perc alatt a kórháznál voltam. Felutasítottak a másodikra, ahol a szülőszoba előtt már mindenki ott volt, egyedül Lily hiányzott a társaságból, de ő gondolom Grace mellett van. Rám adtak egy kék köpenyt, meg egy fehér kesztyűt. Csak ezután engedtek be a szülőszobába. A tekintetem rögtön a fal mellett álló ágyra tévedt, ahol Grace feküdt. Mellette Lily állt, akin szintén egy olyan ruha volt, mint rajta. A szerelmem egy cseppet sem volt jókedvében, ezért gyilkos pillantásokkal méregetett.

- Megmondanád végre, hogy hol voltál ennyi ideig?- kérdezte mérgesen.

- Szívem! Majd később, előbb legyünk túl ezen!- léptem közelebb hozzá.

- Akarod, hogy bent maradjak?- kérdezte Lily, mire a mennyasszonyom ráemelte a tekintetét.

- Nemszükséges!- intett nemet, mire a barátnője még egyszer megszorította a kezét,majd egy utolsó bátorító pillantás után kiment. Ebben a percben jött be azorvos, és megkezdődhetett a szülés...