Story Of My Life

Season 2. Chapter 23. (79.)

.::Lily Smith szemszöge::.

Jacob Shane Tomlinson! Olvastam el magamban a kisbabám karszalagját. Mérhetetlenül boldog voltam. A szívem, majd kiugrott a helyéről. A kórházi kiságya felett állva csodáltam az én kis alvó gyönyörűmet, mígnem egy kezet éreztem a derekam köré fonódni. A mosolyom még nagyobb lett, mikor megéreztem a vőlegényem gyenge csókjait a nyakamon. Kicsit zavart a borostája, de nem szóltam semmit, hiszen ez (is) teszi szexivé.

- Mikor mész az eredményért?- mormogta a fülembe.

- Mennyi idő van?- fordultam meg hirtelen. Louis ránézett a csuklóját körbeölelő Rolex- re.

- Pontosan fél három!- közölte.

- Basszus! Már ott kellene lennem!- Lou felkuncogott, én pedig majdnem elolvadtam attól a hangtól. Egy gyors puszit adtam édes ajkaira, majd kiszabadítottam magam az öleléséből. Szerencsémre nem volt messze a nőgyógyászom rendelője. Megkaptam az össze vizsgálatnak az eredményét, majd a doktornő ellátott néhány fontos tanáccsal, amelyeket érdemes betartani. Boldogan hagytam ott a szobát egy nagy mosollyal az arcomon, hiszen egy hét után végre hazamehetünk. Szinte csigalassúsággal telt el ez a hét. Jacob nagyon sokat növekedett, és szerencsére semmi baja nincs.

- Na, mit mondott?- sétált felém Louis egy nagy vigyorral az arcán.

- Sok jót, de egyvalaminek nagyon nem fogsz örülni!- mormoltam a fülébe, mikor egymáshoz értünk. Átkaroltam a nyakát, ő pedig a hátamra csúsztatta a kezét.

- Igen? És elmondod mi az?- tolt el egy kicsit magától.

- Hát... Tudod a műtét miatt... most két hónapig nincs... semmiféle érintkezés- kerestem a megfelelő szavakat dadogva. Louis rémült tekintettel nézett rám.

- Úgy érted két hónapig nincs szex?- kérdezte egy kicsit hangosabban, mint kellett volna, ugyanis a folyóson lévő csekély számú ember ránk kapta a tekintetét.

- Cssss! Egy: ne kiabálj! Kettő: igen úgy értettem!- Louis teljesen le volt sokkolva, amit meg is érek. De, ha eddig kibírtuk az a négy hónapot, ezt a kettőt is sikerülni fog.

.::Grace Midelton szemszöge::.

A nap iszonyatosan vakított, amit nem kicsit találtam furcsának, hiszen Londonban vagyunk. Nem akartam kinyitni a szemem, hiszen tudtam, hogy csak rosszabb lesz tőle. Hirtelen egy apró testet éreztem rám nehezedni, majd egy apró kéz ért az arcomhoz. Lustán nyitottam ki a szemem. Megpillantottam a kicsi, pufog hajas babámat. Faith édesen mosolygott rám, amitől nekem is kedven támadt mosolyogni. Hihetetlenül cuki volt ezzel a pufók arcával, és duci kezeivel, göndör hajával, amit Harry le sem tagadhatna. Még mindig mosolyogva ültem fel, ölemben a picivel. Pár perc múlva Harry szakította félbe a gügyögésemet, mégpedig azzal, hogy kivette a kezemből a kislányom.

- Hé!- háborodtam fel.

- Indulj készülődni szépségem! Nemsokára indulunk!- szólalt meg azzal a reggeli mély hangján, ami elárulta nekem, hogy nem régen kell fel.

- Mégis hová indulunk?- kérdeztem, miközben kikászálódtam az ágyból.

- Nem mondom meg!- felelte egyszerűen.

- De mit húzzak fel!- húztam fel a szemöldököm, közben pedig megálltam fél méterre a férjemtől. Úgy szeretem ezt szót, főleg, hogy Harry- t értem ez alatt.

- Valami dögöset!- mosolygott.

- Kösz!- válaszoltam neki durcizva, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt, ám Harry megragadta a karom.

- Még reggeli puszit sem kapok?- kérdezte perverz vigyorával.

- Nem!- ráztam meg a fejem, és nyújtottam ki a nyelvem.

- Ne nyújtogasd a nyelved! Vagy leharapjam?

- Hmmm!- bólogattam, majd a tarkójánál fogva közelebb húztam magamhoz. Kiéhezve tapadtam rá hívogató ajkaira.

- De kis mohó valaki!- mosolygott a számba, mire én beleharaptam a nyelvébe. – Hé, cica! Ez fájt!

Győzedelmesen mosolyogtam, miközben tényleg bevonultam a fürdőbe. Az ajtóban azonban még csábosan intettem Harry- nek, aki ennek következményeképpen felmordult, majd lerakta az ágyra a hercegnőnket. Jobbnak láttam, ha menekülőre fogom, ezért beszaladtam a helységbe. Magamra zártam az ajtót. Kintről nem hallatszódott más, csak a férjem kiabálása. Mivel úgy gondoltam, nem tud bejönni, nyugodtam vettem le magamról a fekete pólót, és a falatnyi csipkét, ami a testemet borította. Beálltam a zuhany alá, és megengedtem a vizet. Hirtelen egy kezet éreztem a hasamnál, mire megugrottam.

- Te hogy kerültél ide?- fordultam meg, majd egyenesen a vágytól égő mélyzöld szempárba bámultam. Megnyalta a száját, és végre hajlandó volt válaszolni.

- Szerinted nincsenek meg a magam módszerei a saját házamban?- mondhatom ez értelmes válasz volt. – Most pedig mondj egy nyomós indokot, hogy miért tegyelek itt helybe a magamévá?

- Talán, mert Faith egyedül van?- válaszoltam a kérdésére.

- Basszus!- mondta, majd kilépett a zuhanykabinból. Felvett egy törülközőt, és visszaindult a szobába...