Story Of My Life

Season 1. ~ Chapter 21.

.::Lily Smith szemszöge::.

Megfordultam, szégyelltem, hogy egy helyrehozhatatlan dolgon sírok. Bár mennyire is hinni akartam neki, nem tudtam, pedig a szívem szakadt meg. Feltrappoltam a lépcsőn, egyenesen kislányom szobája felé. Lassan kinyitottam az ajtót, Emma még mélyen aludt, így halkan kellett cselekednem. Elővettem egy táskáját, amibe beledobtam pár pelenkát és pár ruhát Emmának. A szememet borító könnyfátyol alól semmit sem láttam, emiatt nem vettem észre az ajtóban álldogáló Louis- t, akinek a meztelen mellkasához csapódtam. Felnéztem rá.

- Beszéljük meg!- suttogta.

- Nincs mit megbeszélni! Végeztünk!- csuklott el a hangom, amint elmentem mellet. A hálószobába nyitottam be, ott elővettem a kisebb bőröndömet, amibe raktam be egy pár fehérneműt, farmert és pólót. Becipzáraztam, majd előkaptam egy másik farmert, amibe gyorsan bele is ugortam. Louis pólóját az ágyra hajítottam, helyére pedig felvettem egy tűzpiros has pólót.

- Hova akarsz menni?- hallottam meg Louis kétségbeesett hangját.

- El innen!- fordultam meg. Elviharzottam mellette, vissza Emma szobájába. Út közben ettem egy kis kitérőt a fürdőbe. Fogalmam sem volt, hogy hova mehetnék. Grace- re most nem számíthattam, Harry- re és Melody- ra gondoltam, de őket gyorsan kivertem a fejemből, hiszen ott keresne először. Amint ezen gondolkoztam beértem Emma szobájába, ahol Louis- t láttam meg. Emmát a kezébe tartotta, míg a kislány édesen mosolygott.

- Add ide!- néztem rá szúrós szemekkel. Megrázta a fejét.

- Előbb beszéljük meg!- kérlelt. - Nem oldhatsz meg mindent, azzal, hogy elmész! Azzal csak rontasz a helyzeten!

Nem néztem rá! A karom összefogtam a mellkasom előtt!

- Had bizonyítsam be, hogy csak téged szeretlek!- lépett felém egy lépést. Nem tudtam ellenállni neki. Hagytam, hogy finoman megharapja a fülcimpám. Felnéztem gyönyörű szemeibe, amelyek most megbánást mutattak. Megráztam a fejem, majd gyorsan kikaptam a kezéből Emmát, és otthagytam. A könnyeimmel küszködve ültettem be a kislányt az autóba. A volán mögé ültem, majd kitolattam a kapun. Fogalmam sem volt mihez kezdjek...

.::Grace Midelton szemszöge::. Három hónap múlva...

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, majd éreztem, hogy a hasamban a pici egy óriásit rúg. Hát igen, ez van, ha meghallja az apja hangját. Rápillantottam a mobilom kijelzőjére. Harry keresett, már megint, bár nem mintha bántam volna.

- Szia, baby?- mondta a szokásos reggeli hangján, amitől kirázott a hideg. – Hogy vagy?

- Jó reggelt! Álmosan vagyok, ugyanis felébresztettél!- mondtam összeszűkült szemekkel.

- És haragszol?- kérdezte.

- Hát, mostanában nem sokat alszik az én kis pocaklakóm. Egész éjszaka rugdosódik!- mondtam nyűgösen.

- Elnézés! Abban az esetben hagylak aludni!- mondta, majd már le is rakta a telefont. Tudhatná, hogy ilyenkor már úgyse fogok tudni aludni. Úgy gondoltam, hogy kisétálok a konyhába, és megnézem, hogy Lily felébredt- e már...