Story Of My Life

Season 3. Chapter 1. (88.)- "Mrs. Tomlinson"

Üdv ismét! Itt lennék a harmadik évad első részével. Köszönöm mindeninek, aki támogatott benne, és remélem nem fogtok csalódni bennem! ❤️❤️❤️

.::Lily Smith::.

A combom végigsikló kéz ébresztett fel édes álmomból. Mosolyogva nyújtóztam ki a kissé elzsibbadt végtagjaimat. Rátettem a kezem a bőrömön kalandozó ujjakra. Melegnek, és puhának éreztem érintését, ahogy ujjaink összefonódtak. A hideg fémgyűrű belemélyedt a bőrömbe, miközben ő szorosan ölelt magához. A mosolyom még nagyobb lett, mikor megtaláltam az ujjamon a gyűrű párját. 

A múlt éjjel férjhez mentem... legalábbis lelki értelemben. Egyenlőre elég annyi, hogy tiszta szívből örök hűséget fogadtunk egymásnak. Tényleg nem egy darab papír a házasság lényege! Hanem az érzés, amely szinte szétfeszíti a mellkasom. A mi esküvőnk egy olyan "Szökjünk meg Vegas- ba!" stílusúra sikeredett, csak mi Párizsba szöktünk. A kivilágított Eiffel-torony tetején egymás szemébe nézve mondtuk ki a boldogító igent! Csak mi ketten, meg egy pap volt jelen a helyszínen. A nővérem ezért ki fog nyírni...

Puha ajkak érintették a vállam, ahogy még jobban befészkeltem magam az ölelésébe. A körénk gabalyodó lepedőnél finomabb anyagba még sohasem feküdtem, de még ez a fényűzés is elhalványult a mellettem fekvő férfi mellett. 

Ajkamhoz emeltem a bal kezét, hogy megcsókoljam a rajta ékeskedő fogadalomgyűrűt. Halk kuncogás hallatszott, mielőtt ajkai elindultak volna a nyakamon felfelé. Kirázott a hideg, egyben pedig forró tűz lobbant fel a mellkasomban. 

- Jó reggelt, Mrs Tomlinson!- súgta a fülembe, azzal a mély, reggeli hangján. A szívem azonnal dobolni kezdett, majd addig forgolódtam az ölelésében, mígnem megpillantottam arcát. Az éjkék szempár szikrázva nézett rám, míg én az arcát fürkésztem, és kis mosoly látszódott az száján. Ilyen egy tökéletes arc: az áll szöge, az orr íve, az ajkak teltsége, egy csöppnyi borosta az állán. Abban a pillanatban el sem tudtam volna képzelni ennél gyönyörűbbet ennél a férfinál. 

- Jó reggelt, Mr Tomlinson!- még nagyobb lett a mosolyom még szélesebb lett, ahogy egy apró kuncogás hagyta el Louis száját. Szeméből áradó a végtelen elégedettség, a szerelem, és a boldogság egyvelege megmelengette a szívem. A tenyerem a tarkójára vezette, majd a hajába túrva vontam magamhoz közelebb. Ajkaink érzéki csókban forrtak össze, és úgy éreztem a boldogságtól menten, szétrobbanok. 

- Nemsokára indul a gépük haza!- váltam el gyengéden Louis szájától, de még nem távolodtam el olyan nagyon. 

- Nem érdekel!- válaszolta, majd újra az ajkaimra tapadt volna, de tényleg mennünk kellett. 

- Louis! Emma és Jacob várnak!

- Csak kérek tőled, tíz percet!- fordított a helyzetünkön, így ő került felülre. A kezemet a fejem fölé emelte, én pedig megadóan sóhajtottam fel...

.::Grace Midelton::.
Egy hangos nevetést hallottam meg magam mellől, mire kinyitottam a szemem. Hunyorogva néztem a látóterembe kerülő pici babánkat, aki már nem is olyan kicsi. Egész pontosan most volt kilenc hónapos. Mosolyognom kellett, ahogy belenéztem abba a zöld szemeibe, majd egy ugyanolyan szempár nézett vissza rám, mikor egy kicsit arrébb vezettem a tekintetem a lányomról. Harry a mellkasomra rakta a babát, majd az ölébe fogta Jacobot, aki eddig az ágy támlájánál ült, gondosan körbepárnázva. Az aprócska száján egy hatalmas vigyor ült. Egy olyan tipikus, huncut Tomlinson mosoly, amelyet Louis le se tagadhatna. Jacob tapsikolt egy párat Harry kezei között, én pedig egy pillanatra elképzeltem, hogy milyen lenne, ha ő is a mi gyermekünk lenne. Ebben a percben vágódott ki a szobánk ajtaja, ahol egy újabb csöppség dugta be a fejét. Emma bájos mosollyal jött oda hozzánk, és mászott fel az ágyra. Én is feljebb ültem, merthogy Faiht a kezemben tartózkodott. A legnagyobb Tomlinson csemete befészkelte magát közénk, a hátát a támlának döntötte. Hirtelen olyan boldogság járta át a testem, mint még soha. Néztem, ahogy Harry Lily kisfiával bánik, a szemeim pedig könnybe lábadtak. Faith hangos kiáltása zavart fel, mire lenéztem rá. Megelégelte, hogy nem vele foglalkozunk, de ezentúl a figyelmemet rá fordítottam.
- Harry bácsi!- törte meg a csendet Emma, a férjem pedig rá emelte a tekintetét. - Megfoghatom?
A kislány mosolyogva utalt az öcsére, mire Harry rám pillantott. Bólintottam, tudtára adva, hogy adhatja. Ezzel az apró jelenettel még inkább megbizonyosodtam róla, hogy jól választottam...

Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de még csak most fognak újból beindulni az események! Puszi!