Story Of My Life

Season 1.~ Chapter 55.

.::Lily Smith szemszöge::.

- Lou! Gyere már! Mindenki ránk vár!- kiabáltam el magam, miközben felöltözve vártam Louis- t, aki még mindig nem jött le a lépcsőn. Az előszobában álltam a hóra tekintette egy csizmában, no meg egy vastag télikabátban. Mellettem nyitódott ki a bejárati ajtó, amin Harry dugta be a fejét.

- Na, mi lesz már?- kérdezte, még mindig a küszöbön állva.

- Csukd már be azt a rohadt ajtót, rohadt hideg van kinn!- förmedtem rá, mire ő jobbnak látta, ha belép mellém és becsukja maga után az ajtót. Szerintem már tapasztalatból nem mondott nekem ellent, hiszen tudja, milyen egy terhes nővel veszekedni.

- A többiek már előrementek, de én gondoltam, hogy megvárlak titeket, hiszen kell valaki, aki elfuvaroz a házunkig!- szólt közbe egy pár perc csend után. Szilveszter este van, úgyhogy mindannyian megyünk Harry- ékhez, partyzni. – Egyébként csini vagy!

- Mindenki ezt monda, de úgy nézek ki mind egy víziló!- csattantam fel.

- Komolyan! A terhes nőknél ez a „vízilóalkat" állandó!- mondta, miközben a kezével macskakörmöt rajzolt a „vízilóalkat" szóhoz. –De most komolyan! Grace is azt hiszi, hogy kövér, pedig olyan alakja van, hogy engem még mindig bármikor beindít!

Ezen a Hazz- féle megnyilvánuláson kénytelen leszek elmosolyodni, hiszen ha ezt kihagyta volna a mondandójából, nem is ő lenne. Ekkor csapott a fejemhez a felismerés, miszerint elfelejtettem megetetni a kis németjuhászunkat, ezért a konyha felé vettem az irányt.

- Hé hová mész?- szaladt utánam Harry, majd mikor utolért megragadta a karom. Felnéztem zöld szemébe, és csak elmosolyodtam.

- Megetetem Harry- t!- vigyorogtam, Hazz arcán pedig az értetlenség szikrái csillogtak. Erre még jobban elmosolyodtam, majd kitéptem a karom Harry kezei közül, és ismét a konyha felé vettem az irányt, miközben lépteket hallottam a hátam mögül. A konyhába érve a gyanúm beigazolódott, hiszen a kölyök csakugyan ott telepedett le a fal mellett. Az érkezésünkre felkapta a fejét, majd farok csóválva szaladt hozzánk. Leguggoltam, és felvettem.

- Ő Harry!- nyújtottam Hazz felé a kutyust, mire megjelent egy gödröcskés mosoly az arcán.

- Rólam neveztétek el?- kérdezte.

- Szerintem cuki, illik hozzá!- vontam meg a vállam, majd gyorsan öntöttem a kutyatálba egy kis tejet, amit a németjuhász gyorsan el is kezdett lefetyelni.

- Kinek az ötlete volt ez a név?- vonta fel a szemöldökét Harry, amire a válaszom ismét csak egy vállrándítás volt.

- Szerinted?

- Louis?- forgatta meg a szemét, mire aprót kuncogtam.

Ekkor az ebédlő felől furcsa zajokat hallottunk, mire azonnal odarohantunk. A lépcső alján Lou álldogált, miközben a cipőjét próbálta felügyetlenkedni magára...