Itt vagyok a következő résszel! Valószínű, hogy vasárnap nem fogok tudni részt hozni, de majd meglátom mit tehetek ennek érdekében...
Addig is további szép hetet nektek, és jó olvasást!.::Louis Tomlinson::.
- Lily! Miért csinálod ezt magaddal? Ismét!- kérdeztem a feleségemtől, aki még mindig alattam feküdt, azonban ki akart szabadulni. Nem engedtem olyan könnyen, inkább megfogtam a vállát, majd gyengéden visszanyomtam az ágyra. A szeme könnyes lett, nekem pedig meglágyult tőle a szívem, de muszáj volt tartanom, és rávennem, hogy megmagyarázza miért vagdosta már megint magát. Én azt hittem boldog! Velem!
Négy éve, viszont nem volt az, sőt rettenetesen rossz élete volt! Akkor csinálta ezt magával!
- Bassza meg, Lily! Kérlek! Magyarázd meg!- néztem egyenesen a szemébe, amely sűrű könnytengerben úszott.
- Nem tehetem Louis!- ekkor tört ki keserves zokogásban, nekem pedig a szívem borzasztóan megfájdult attól a hangtól. Nem tehettem mást, mint hagytam, hogy kisírja magát, és most a lehető legnagyobb támaszt kell neki nyújtanom. Szüksége van rám, bármi legyen is a baja!
Reggel
Lily már minimum fél órája bent van a fürdőszobában. Bezárkózott. Fogalmam sincs mit csinálhat, de azért arra gondosan ügyeltem, hogy minden pengét, vagy éles tárgyat kihozzak a helységből. Tudom, hogy nem vághatja magát többször, de attól még kezdek aggódni. Türelmesen kellett várnom, hiszen megérdemli, hogy egyedül legyen egy kicsit.
A telefonja az asztalon hevert, de hírtelen elkezdett rezegni. Hívása volt. A telefon kijelzőjén Melody neve díszelgett, így végighúztam az ujjam a zöld ikonon. Lily nővére vidáman szólt bele a készülékbe, és fogalmam sincs mi váltotta ki ezt belőle.
- Szia Louis!- köszönt, miután megtudta, hogy nem a testvére vagyok! – Lily?
- Ő most nincs túl jó állapotban!- mondtam ki kerek perec a választ, eléggé meggondolatlanul. Tudnom kellett volna, hogy ez lesz. Melody nem az a fajta, aki annyiba hagyja az ilyen fontos témát. Meggondoltabban kellett volna cselekednem, hiszen terhes, és nem akarom, hogy komolyabb baja legyen.
- Mi az, hogy nincs túl jó állapotban?- kérdezett rá értetlenül, én pedig nem akartam hazudni neki. Joga van tudni!
- Hát...- már csak a helyes megfogalmazáson kellett gondolkoznom. - Hogy úgy mondjam...
- Louis, ne húzd az idegeimet! Mi van Lily- vel?- vágott a szavamba ingerülten.
- Ígérd meg, hogy nyugodt maradsz, mert nem akarom, hogy ártson a babának... vagy valami történjen veled!
- Úgy akarod mondani, hogy a babáknak!- hallottam a hangján, hogy mosolyog, én meg csak enyhén lesokkolt állapotban próbáltam felfogni a hallottakat.
- Tehát ikrek lesznek?- kérdeztem egy kicsit feleszmélve a kezdeti hatástól.
- Igen! Most derült ki!- mondta telt vigyorra húzott szájjal.
- Gratulálok!- nyögtem ki végül.- Ne tereld a témát! Nyögd már ki, mi van a húgommal!- térített vissza az eredeti téma felé! És én még azt hittem, megúszhatom. Hát tévedtem, de óriásit! Bár nem volt éppen meglepő, hiszen Melody- nál mit is vártam! Főleg, hogy Lily- ről van szó.
- Valami nincs rendben vele! Valami bántja, és nekem nem mond semmit! Óriási gond lehet, de nem mondja el mi az!
- És mégis honnan vagy benne ennyire biztos?
- Ismét vágta magát!- mondtam ki kerek perec, de Melody nem válaszolt, ehelyett egy puffanást hallottam. – Melody!..... Melody!.....
Szólongattam a lányt, de hiába. Nem jött válasz!
- Bassza meg! Melody!- hallottam Niall hangját, majd néma csend telepedett a vonalra.
![](https://img.wattpad.com/cover/58615210-288-k624003.jpg)
YOU ARE READING
Story Of My Life
FanfictionLily és Louis boldog életet élnek. Egy gyönyörű egy éves kislánnyal ajándékozta meg őket a sors. Az ő kapcsolatuk tele van hullámvölgyekkel, de közben újabb szerelmi szálak fűződhetnek a környezetükben.