Story Of My Life

Season 1. ~ Chapter 54.

.::Melody Smiht szemszöge::.

Lekuporodtam a fal mellé, és csak sírtam. Nem érdekelt semmi, és senki! Elegem volt mindenkiből, haza akartam menni, és nem akartam mást, csak távol lenni Niall- től, egy örök életre. A srác mellém lépett, majd leguggolt mellém, átkarolta a vállam. Azonban ezt én nem hagytam neki, mert egyből leráztam a kezeit magamról, majd felálltam. Követte a mozdulatom, én meg csak néztem rá. Nem tudom, mit mondhatnék még, már mindent elmondtam. 

- Hazarepülök!- szóltam csendesen, majd elindultam a másik irányba, de Niall megragadta a karom. Dühösen meredtem rá.  

- Nézd!- kezdett bele.- Figyelj! Tudom, hogy egy nagy seggfej vagyok,  és, hogy tökéletesen igaz, amit az előbb mondtál, de én teljes szívemből szeretlek téged! Igen, most jogosan vagy rám dühös, de Liana nem a barátnőm!

Most szívem szerint nekiugortam volna, de ahhoz túlságosan megbántottnak érezem magam. Inkább az eszemre hallgattam. Megráztam a fejem.

- Tudod mit érzek?- néztem mélyen a szemébe. - Kérlek hagyd, hogy hazamenjek, és légy boldog azzal a lánnyal, engem meg felejts el!

Nehezen mondtam ki ezt a bár szót, de meg kellett tennem, hiszen, örülten szeretem, de, ha most a karjaiba zuhanok, akkor még nagyobb az esélye, hogy újra összetöri a szívem, és én azt nem élem túl. Pont ezért kell most elengednem. 

- Hívjak egy taxit?- kérdezte letörve, mire csak bólintottam. Niall elővette a telefonját, és gyorsan hívott egy taxit. Ragaszkodott hozzá, hogy megvárja vele, de én ezt nem akartam. 

Körülbelül tíz perc múlva érkezett meg. Niall megvárta velem, ezért mikor a sofőr leparkolt előttem, lágyan megcsókoltam a fiút. Abban a csókban minden érzelmünk benne volt, és egyszerűen felejthetetlen volt. 

- Mennem kell!- suttogtam az ajkaiba, majd beültem az autóba, ami a reptérre fuvarozott...                

.::Liam Payne szemszöge::.  

Éppen leültünk a családommal az asztalhoz ebédelni, mikor megcsörrent a telefonom. A készülék Melody nevét írta ki, amit nem kicsit furcsálltam. Sűrű elnézéskérés közepette álltam fel az asztaltól. 

- Liam!- hallottam meg a lány hangját, ami elárulta, hogy nem olyan régen sírt. Ez egy kis aggodalmat keltett bennem. 

- Melody, minden rendben?- kérdeztem aggódva, de a hangjából leszűrtem, hogy semmi sincs a legnagyobb rendbe.

- Nem igazán! Ki tudnál jönni elém a reptérre?- kérdezte kétségbeesett hangon...