Story Of My Life

Season 3. Chapter 5. (92.)~Happy Birtsday Niall Horan "Angyalt"

Sziasztok!
Ismét hétfő, akkor pedig új rész van! :-)
Tudom, hogy nem ma van, de szeretnék így előre is boldog szülinapot kívánni Niall Horan- nek!
Sajnalom, hogy ez a rész egy kicsit uncsi lett! De remélem azért tetszeni fog! :-)
Jó olvasást!

.::Niall Horan::.

Elképesztő itt tartani most Melody- t a kezemben tartani! Annyit szenvedtem már miatta, de tudom, hogy számtalanszor okoztam már neki fájdalmat. Szerencsére most már itt tudhatom magam mellett, mint a mennyasszonyom, és mint az első gyermekem édesanyja. Annyira várom már, hogy kiderüljön, hogy fiú vagy lány lesz, és ez hamarosan ki is derül. Én mondjuk kislányt szeretnék, de ha véletlenül fiú lesz, akkor is biztos vagyok benne, hogy olyan gyönyörű lesz, mint az anyja, mivel lássuk be, Melody a leggyönyörűbb nő, akivel valaha is összesodort az élet.

Sohasem voltam túl jó az érzelmeim kinyilvánításában, vagy, ha úgy tetszik, kimondásában, ezért is félek, hogy nem tudom őket közvetíteni a számomra fontos embereknek. Most pedig nem a szeretlek szóra értettem, bár az is fontos mozzanat, hogy azt ki tudjuk mondani, ezzel pedig óriási örömet tudunk szerezni a másiknak. Én nap- mint nap elhalmozom azzal a szóval, de valahogy máshogy képtelen vagyok kinyilvánítani az iránta érzett rajongásom. Nem tudom, miért vagyok rá ennyire képtelen, de nekem nem megy! Sőt azt sem tudom, melyik az a másik mód, ahogy ki tudjuk fejezni magunkat. Talán nem szabad hagynunk, hogy a szavak átvegyék a testünk felett az irányítást, helyette inkább a cselekedeteinkkel kell bizonyítanunk. Valahogy én ezt sohasem értettem, pedig gyerekkoromban anyu mindig ezt mondta, én meg persze elhittem neki, de mégsem tudtam betartani.

Mélyen, legbelül egy furcsa érzés, egy gondolat marcangolt. Mi történik, ha nem leszek képes mindent megadni, mind Melody- nak, mind pedig a születendő babának? Most itt nem a pénzre gondoltam, hiszen abban ugye nem szenvedek hiányt....

.::Melody Smith::.

Néztem a vőlegényem, és csak csodáltam. Annyira édesnek találtam, ahogy aludt. Bár most egészen biztos voltam benne, hogy ébren van, csak el van merülve a saját kis világába. Nem is hibáztattam érte, hiszen velem is olykor- olykor előfordult, hogy így magamba fordulok, és tisztázok néhány dolgot magamban. Ezzel pedig szerintem nem volt semmi baj, így hagytam, hogy ellegyen csukott szemmel. Nem is zavartam, de azért folytattam az arcának feltérképezését! Még mindig nem hiszem el, hogy ennyire szerencsés vagyok! Márpedig Niall- el nagyon is az vagyok. Annyira szeretnivaló, és látszik rajta, hogy szeret engem, minket. Most csak a félhomályban fekszem mellette, és gyönyörködöm, hogy ennyire szexi, azonban mégis gyönyörű pasim, vőlegényem lehet. Ezt én nem érdemlem meg!

A kezem Niall arcához vezettem, ahol végigsimítottam az ujjamat kicsit borostás állán. Kirázta a hideg, pont úgy, ahogy engem is, amit nem tudok megmagyarázni. Lassan elmosolyodott, de a szemét nem nyitotta ki. Úgy imádtam az állát, bár úgy egészben imádtam magát Niall- t, de az említett testrész volt a kedvencem, természetesen csak a szája után, amellyel, ha kellett csodákat tudott művelni. Ezután következtek az ajkai, ezeken szintén végigvezettem az ujjam, mire újból kirázta a hideg. Felkuncogtam, és imádtam, hogy ilyen hatást váltok ki belőle. Lustán nyitotta ki égkék szemeit, és viszonozta a mosolyom.

- Mizu, Duci?- kérdezte a most egy kicsit rekedtes hangján. A Duci megszólítás pedig onnan jön, hogy kövérnek tartom magam, és ezt nem győzőm hangoztatni. Persze Niall tökéletesen megvan velem elégedve, de ez rólam nem mondható el. Utálom a testem mostanság, míg a vőlegényem nem győzi ismételgetni, hogy mennyire gyönyörű vagyok.

- Tanulmányoztalak!- kuncogtam fel, míg ő a derekam és a hasam közé tette a kezét.

- Igen? És mit láttál?- kérdezte viccesen, egy telt mosollyal az arcán.

- Egy angyalt! Az én angyalomat....