Story Of My Life

Season 2. ~ Chapter 3. (59)

~Két és fél óra múlva...~ .::Harry Styles szemszöge::.

Két és fél órája kezdődött el a szülés. Grace már majdnem eltörte a kezemben lévő összes csontot. Az izzadságcseppekkel együtt egy- két könnycsepp is szivárgott le a csodaszép arcán. Nem hiszem el, hogy még ilyen állapotban is gyönyörű.

- Már majdnem kint van!- mondta az orvos. - Még egy utolsót!

Grace nyomott még egyet, majd meghallottam a világ leggyönyörűbb hangját, mégpedig a kislányom édes hangját. Én voltam a legboldogabb ember a világon, mikor megpillantottam a bájos gyermekem. A szívem majd kiugrott a helyéről, a szeme pedig végig a babán tartottam.

.::Grace Midelton szemszöge::.

Mikor meghallottam a kisbabám édes sírását, rájöttem, hogy megérte érte ezt a két és fél óra szenvedést. A nővér felmutatta nekünk, mi pedig összenéztünk. A tekintetem találkozott Harry zöld szempárjával. Míg az egyik nővér elvitte a babánkat, hogy lemosdassa, adatokat a másik felírta az adatokat.

- Mi lett a neve?- kérdezte kedvesen mosolyogva az ötvenes évei előtt álló nő.

- Faith Anne Styles!- mondta nagy büszkeséggel a vőlegényem, a nő pedig gondosan jegyzetelt. Pár perc múlva megjelent a másik, valamivel fiatalabb nővér, mégpedig a mi kis angyalunkkal a kezében. A pici egy rózsaszín takaróba volt bugyolálva, és onnan nézett ránk a nagy, kék szemeivel. Annyira édes volt! A nővér odaadta nekünk, majd a másik nővérrel együtt magunkra hagytak minket.

- A te szemedet örökölte!- mondta Harry, mire megforgattam a szemem. Mindig is arról álmodtam, hogy olyan szép zöld szeme lesz, mint az övé, de ez az elképzelés nem jött be. Ám ezt természetesen nem bántam, hiszen a kis apróság úgy volt tökéletes, ahogy volt.

.::Lily Smith szemszöge::.

Annyira izgatott voltam, de már két és fél órája semmi hír nem volt róluk, ezért már mindannyian kezdtünk aggódni. A kezemet tördeltem, mikor Louis a tenyerébe zárta azokat.

- Nyugodj meg!- szólt halkan, miközben a tekintetem találkozott az övével. A fehér székeken kezdtem egy kicsit kényelmetlenül érezni magam, de már nem is csoda, hiszen a hatodik hónapban járok.

Nem sokkal később felbukkant Grace egy tolókocsiban, amit Hazz tolt. A barátnőm kezében egy aprócska rózsaszín csomag volt. Melody, Liam, Lou Emmával a kezében és én szinte egy emberként ugrottunk fel az ülőhelyünkről. Grace arcán a mosoly egyszerre tűnt nyúzottnak, de egyben boldognak is. Harry arca viszont büszkeséget sugárzott. Mindannyian köréjük gyűltünk, és megcsodáltuk az új pici bandatagot.

- Megfoghatom?- kérdeztem, de közben egy percre sem vettem le a babáról a szemem. Grace átadta nekem, pont mikor a kislány kinyitotta a szemeit. A pici szája azonban nem lefelé, hanem felfelé görbült. Megajándékozott egy édes, ám fáradt mosollyal, amitől én majdnem elolvadtam. Nem bírtam nem felfedezni, hogy a barátnőm szemét örökölte, de ez a későbbiek folyamán még változhat. Órákig el tudtam volna dajkálni, de vissza kellett adnom az újdonsült anyukának, hiszen mind kettőjükre ráfér a pihenés...