Story Of My Life

Season 2. Chapter 7. (63.) My Heart Will Go On

.::Melody Smith szemszöge::.

Abban a pillanatban, amint Niall belépett az ajtón a szívem úgy tört még jobban darabokra. A jobbján egy barna hajú bombázó közeledett felénk, miközben a szöszi keze a derekén pihent.

- Sziasztok!- köszöntek vidáman, majd miután Niall bemutatta nekünk Amy nevű újdonsült barátnőjét, helyet foglaltak mellettünk. A csaj, aki mellesleg nekem egy kicsit sem szimpi, Niall ölébe ült, majd szenvedélyesen megcsókoltál egymást. Kicsit sem zavartatták magukat, hogy mindannyian őket néztük. Akaratlanul is eszembe jutott Niall édes ajka, ahogyan az enyémhez ér, és nyelve bejutásért könyörög, amit én szívesen adok meg neki. Szemem önkénytelenül is lecsukódik, és csak élvezem a pillanatot, miközben a keze a derekamra vándorol, az enyém pedig beletúr szőke hajába. Egy kicsit meghúzom egy tincsét, mire bemordul a csókunkba. Gyengéden beleharap az alsó ajkamba, majd elválik a számtól. Kinyitom a szemem, de most nem Niall tengerkék szemeivel találom magam szembe, hanem egy mogyoróbarna szempárba bámulok bele, ami Liam- hez tartozik. Rá kellett döbbennem, hogy Liam az enyém, és el kell fogadnom, hogy Niall már továbblépett, hiszen pontosan ezt mondtam neki, hogy lépjen tovább. Az ellen nem tehetek, hogy az csak nekem fáj, ha látom, hogy egy másik lányra néz úgy, ahogy pár hónapja rám nézett. Bármennyire is szeretem Liam- et nem tudok, elenne mit tenni, a szívemnek nem tudok parancsolni. Ahogyan az érzéseimnek sem, a szerelem valakinél örök életre megmarad. Lehet, hogy Niall nem érez már irántam semmit, de ez az érzés nálam még nem hunyt ki teljesen. Niall próbált a szemembe nézni, de én nem akarok ismét kék szemeinek a csapdájába esni. Mikor rápillantottam a tekintetünk összefonódódott, ám én nem bírtam sokáig, így felpattantam Liam öléből, és a konyhába igyekeztem. Nem akarom, hogy lássák a szeméből előtörni készülő könnycseppeket, szégyelltem magam, hogy egy ilyen dolog miatt sírok, de nem tudtam parancsolni a jéghideg cseppeknek, amik lefolytak forró arcomon. Szükségem volt egy pohár vízre, hogy lehűtsem magam, és egy kicsit megnyugodjak. Lépteket hallottam mögülem, ezért egy lendülettel megfordultam. Niall- al találtam szembe magam, aki aggódó szemekkel méregetett.

- Valami baj van?- kérdezte szelíd, nyugodt hangsúllyal, közben pedig egy lépést tett felém. Már így is elég közel volt, éreztem meleg leheletét az arcomon. A kezét a szemem mellett a csontomhoz emelte, majd onnan vezette lefelé, az ajkaimhoz. A szeme, amely eddig a szemem pásztázta most a számra csúszott, de ebben a percben elfogyasztotta az ajkaink közti rövid távolságot. Nyelve könnyen bejutott az enyém mellé, ugyanis az ámulattól résnyire nyitva maradt a szám.

Pár pillanat múlva egy enyhe torokköszörülést hallottam a hátam mögül, de nem kellett hozzá, hogy lássam ki az. Rögtön tudtam, ki áll mögöttünk...