Story Of My Life

Season 1. ~ Chapter 11. /Where do broken hearts go?/

A mi drága Louis- unk január 22.- én apuka lett! 

Kisfia született! 

.::Louis Tomlinson szemszöge::.      Egy héttel korábban...

- Szerinted mit higgyek? A legjobb haverommal fekszel egy ágyban és békésem szuszogtok! Mégis mit higgyek?- üvöltöttem, teljesen kikelve magamból. Abban a pillanatban semmi mást nem éreztem, csak dühöt, féltékenységet és mérhetetlen szomorúságot. Kitéptem a csuklóm csöppnyi kezéből, majd azzal a lendülettel megfordultam. Beismerem, a szemem megtelt sós könnyekkel, de nem buggyantak ki. Némán baktattam az utcán, a földet kémlelve. Nem hagyhattam, hogy felismerjenek, és, hogy lássák, hogy könnyezek. A kapucnimat a fejemre húztam. Lehajtott fejjel szeltem London utcáit céltalanul. Fogalmam sem volt hova mehetnék. Eszembe jutott Annabell, akivel kb öt éve volt egy futókapcsolatom. A háza felé vettem az irányt. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki, de azt tudom, hogyha meglát nem fog nekem ellenállni. Felejteni akartam, mégpedig úgy, hogy egy másik lány társaságát keresem. nem sokkal később megérkeztem Annabell házához. Mikor becsöngettem, életem legnagyobb hibáját követtem el...

Másnap reggel furcsa volt, hogy nem Lily fekszik a mellkasomon. Eszembe jutott az elmúlt éjszaka. Istenem, hogy tudtam ezt tenni Lily- vel? Egy szörnyeteg vagyok! Lehámoztam magamról Bell- t, és azzal a lendülettel felöltöztem. Szerencsére a lány nem ébredt fel, így egy szó nélkül el tudtam tűnni...

Az a szörnyű bűntudat szinte teljesen felemésztett. Volt pár napom, így elgondolkodtam, hogy miért is tettem ezt. Talán féltékenységből? Az baj, hogy nem tudom. Elborította a fejemet a düh és a kétségbeesés. Akkor, abban a pillanatban nem tudtam tisztán gondolkozni. Rájötte, hogy Lily sohasem tudná velem ezt megtenni. Én voltam az annyira hülye, hogy ezt feltételeztem róla. Eldöntöttem! Ma elmegyek és bevallom mit tettem...

Későeste volt, mikor a házam ajtajában bajlódtam a zárral. Mindenhol korom sötét volt. Remélem még nem késtem el. Ekkor halk dúdolást hallottam a kislányom szobájából. A Little Thinks dallama volt az. Elmosolyodtam. A szemem gyorsan hozzászokott a sötéthez. Nagyon halkan, nesztelenül osontam Lily mögé. Éreztem,hogy készül kimenni, de én nem hagytam ennyiben. Az ajkait akartam, most azonnal, amit meg is kaptam. Csak úgy faltuk egymást, mindaddig, amíg a szerelmem meg nem szakította. Talán azért akartam a lányt, mert sejtettem, hogy ez lesz az utolsó...