csokisnudli kérésére ^-^
_____________________________
A UA Sportfesztiválának párharcai során Bakugo szerelmével küzdött meg. Nagyok voltak az elvárásai saját képességeivel szemben, már jóval az esemény kezdete előtt fejébe vette, hogy első helyen fog végezni legyőzve mindenki mást; így képtelen volt visszafogni magát a küzdelmek során. Barátnője látta ennek kárát legjobban, hiszen annyira megsérült az erőteljes robbanások hatására, hogy kórházba kellett szállítani. Katsuki szeme előtt lepergett a fél élete abban a pillanatban, amikor Urarakát elvitték a helyszínről. Nem kellett senkinek mondania, ő is tudta jól, hogy elcseszte a dolgokat.
Az osztálya elment meglátogatni sebesült társukat a fesztivál után, a szőke fiú azonban nem csatlakozott hozzájuk. Zsebre dugott kézzel, komoly ábrázattal járta az utcákat céltalanul, de lábai újra és újra a kórházhoz vezették. Ez nem volt véletlen; tisztában volt vele, hogy beszélnie kell barátnőjével valamint bocsánatot kérni tőle. Viszont egyszerűen nem tudta rávenni magát erre, belül mardosta a szégyen, amiért pont ő bántotta a lányt.
Ő, aki megfogadta magának s megígérte szerelmének is, hogy mindig vigyázni fog rá.
Az éj lassan leszállt a városra, de a fiú még mindig tanácstalanul bóklászott. Kezébe vette folyamatosan zúgó telefonját, amire már seregnyi üzenet érkezett a többiektől. Egy padra leülve nyitotta meg őket egyesével, sietősen átfutva a dühösen vagy éppen csalódottan írt sorokat. Mindegyikre csupán morgott valamit, válaszolni eszében sem volt rájuk; az egyik azonban felkeltette a figyelmét.
T
odoroki/Félarcú:
Ennyire gyáva vagy?
Bakugo szemöldöke az egekbe szökött, rögtön felment benne a pumpa.
- Én?! Gyáva?! Várj csak félarcú barom, ezt még visszakapod!- tombolt dühösen, elijesztve magától az embereket.
Idegesen betrappolt a legelső boltba, ami a közelben volt. Pénztárcája felét ott hagyta, majd egy zacskóba téve a vásárolt dolgokat beszaladt gyorsan egy virágüzletbe is. Amikor megvolt mindaz, amit hirtelen kigondolt fejében, rögtön a kórház felé vette az irányt. Percek alatt úticéljához érkezett, lihegve rohant oda a recepcióshoz megérdeklődni barátnője szobájának számát. Amint azt megtudta, sietősen rohant fel a lépcsőkön egészen a második emeletig, ott viszont megtorpant a kórterem előtt.
Keze a kilincs felé nyúlt, de képtelen volt lenyomni azt. Csak hallgatta a kórház nyomasztó csendjét, orrát átjárta a helyet jellemző szag. Aztán vett egy mély levegőt összeszedve minden bátorságát, és belépett az ajtón.
- Baby...- szólította meg bizonytalanul az ágyon fekvő szerelmét.
Ochako azonnal felkapta a fejét párja hangjára, szemei felcsillantak, amikor megpillantotta őt. Karjait - melyeket kötések borítottak - a fiú felé tárta ki, aki lassan odasomfordált hozzá. A hozott cuccokat Bakugo az éjjeliszekrényre helyezte, majd óvatosan magához ölelte a barna hajú lányt.
- Úgy örülök, hogy itt vagy- lelkendezett Uraraka vidáman, mélyen beszippantva szerelme illatát. El akart húzódni tőle, de a szőke nem engedte elhajolni barátnőjét.
- Én-... izé... sajnálom- dünnyögte halkan Katsuki, fejét a másik vállára hajtva.
- Mi? Nem kell bocsánatot kérned.
- De igen! Kicsit óvatosabbnak kellett volna lennem...
- Nem igaz!- tolta el magától szerelmét Ochako maradék erejével, hogy kezét annak arcára simíthassa.- Nem örültem volna, ha visszafogod magad ellenem.
- De megsérültél- morogta ingerülten Bakugo, még mindig szégyellve tetteit.
- Ez majd elmúlik- mosolyodott el a lány boldogan, ujjaival cirogatva párja bőrét.- Egy picit fáj, viszont nemsokára jobb lesz. Nekem már az is sokat jelent, hogy eljöttél.
- Mert itt a helyem... - motyogta a szőke, majd sóhajtva nyúlt megvásárolt cuccai felé.- Ez a tiéd!
- Miért kapok virágot?- értetlenkedett zavartan a barna hajú, a kapott dolgokra pillantva.- Mihez fogok kezdeni ennyi édességgel?
- Ajándék, baszd meg, örülj már!
- O-Oké...
-... bocsi- sütötte le szemeit azonnal a fiú.- Szóval nem haragszol rám?
- Persze, hogy nem. Igazán aranyos vagy most- kuncogott halkan a lány, mire Bakugo enyhe pírrel az arcán kapta el róla tekintetét.
- Kuss, nem is vagyok az!
- Hogyne- forgatta meg szemeit nevetve Uraraka, majd apró puszit nyomott szerelme ajkaira.
A szőke azonban nem engedte hosszú kötélre barátnőjét; hajába túrva mélyített a csókon, leülve a kórházi ágyra. Ujjaikat összekulcsolta, szabad karjával magához ölelve a lányt suttogta el neki megannyi alkalommal bocsánatkérését.
