dearest_vyenne kérésére ^-^
_____________________________
~Jimmy szemszöge~
Aznap, amikor Yuri megadta nekem elérhetőségét, végig a fellegekben jártam. Semmi sem szeghette kedvemet, rózsaszín ködben úszva sétáltam szállásomra, úgy fogtam kezemben a telefonomat, mint valami hatalmas kincset. Habár az is volt, hiszen tartalmazta az általam annyira imádott fiú címét. Minden csodás volt, akár egy álomban, meggyőződésem volt, hogy ezután minden változni fog.
Ennek ellenére nem így történt, ugyanis zavaromon képtelen voltam felülkerekedni, valahányszor megpillantottam őt. Sokszor akartam üzenetet küldeni neki, vsgy esetleg odamenni hozzá, mégis képtelen voltam erre. Egy láthatatlan erő visszatartott, hiába viselkedett velem kedvesen legutóbb, mélyen belül féltem az elutasítástól. Továbbra is a távolból figyeltem őt, folytatva kémkedésem. Gyakran sodródtam a lebukás szélére, azonban sikeresen túléltem a meleg helyzeteket, nem tántoríthatott el semmi Yuri bámulásától. Olyan szép, olyan tökéletes. Bárcsak lenne elég bátorságom írni neki legalább egyszer.
Lesifotókat készítettem róla, melyeket gondosan őrizgettem galériámban, otthon pillanatokig meredtem rájuk. Néhányat ki is nyomtattam, az ágyam mellé ragasztottam őket falamra, így kicsit olyan érzés volt, mintha itt lenne. Persze ez még mindig csak halvány árnyéka volt annak, ha valóban mellettem feküdne.
Hetekig húztam ezzel, de lassacskán mindenhová a nyomában jártam, amikor csak lehetett. Minden nap eldöntöttem, hogy felkeresem őt, írok neki pár szót, vagy akár kezdésként csupán egy sziát, de estére semmi nem maradt kemény elhatározásomból. Gyáva voltam, belátom; esélyt sem akartam adni magamnak, pedig ő megtette a kezdő lépést, rajtam lett volna a sor, hogy megragadjam ezt, s reménycsillagomba kapaszkodva közelebb kerüljek hozzá, hiszen oly' régóta erre vágyok.
Mégsem ment ez annyira könnyen, ahogy az elején elképzeltem.
Yuri ma a szokásosnál tovább maradt termében, a résnyire nyitott ajtón át figyeltem, amint nyalókával a szájában elterül egy padon. Motyogott valamit, de túl messze voltam ahhoz, hogy megérthessem halk hangját, így maradt csupán a bámulás. Azt gondoltam, talán egy partnerére várhat, azonban hirtelen talpra szökkent, s megindult a kijárat felé. Sietősen elrohantam, bebújtam az egyik iskolás szekrénybe, amíg elhaladt a folyosón. Füleltem egy darabig, de amikor csak az én felgyorsult légzésemet hallottam, lassan kiszálltam rejtekhelyemről. Szétnéztem, majd szinte berontottam a helyiségbe, ekkor észrevettem, hogy édességét a padon hagyta. Csillogó szemekkel emeltem fel új kincsemet, aztán vonakodva végignyaltam rajta. Epres íz öntötte el a számat, mire mosolyogva folytattam fogyasztását, hiszen imádtam ezt a fajtát - ráadásul eredetileg kiszemeltemé, ami még különlegesebbé teszi.
- Aw yeah, közvetett csók!- ugrott rám valaki hátulról, az ismerős hang, illetve vállamra hulló rózsaszín hajkorona bőven elég volt hozzá, hogy rájöjjek az illető kilétére.
- Y-Yuri? Öhm... é-én csak-
- Így ni- ültetett le az egyik székre vigyorogva, rögtön utána viszont elkomolyodva ölembe fészkelte magát, ami élénk pírt varázsolt arcomra.- Miért nem hívtál?
- Izé...
- Hmmm~?- hajolt vészesen közel hozzám, ajkai lassan az enyémeket súrolták, miközben kezeivel karomon végigsimítva összekulcsolta ujjainkat. Nyalókája így a földre esett, habár jelenleg ez érdekelt a legkevésbé.
- M-Mert... féltem.
- Eeeeh? Ez butaság.
- Yuri, én szeretlek! D-De attól tartok, hogy visszautasítanál...
- Hmmm?- döntötte oldalra a fejét értetlenül, majd lassan átkarolta nyakamat.- A-a-aa~.
- A-Akkor... átjönnél hozzám holnap délután?
És megtettem, komolyan kimondtam. Még számomra is hihetetlen, hevesen dobogó szívem miatt azt gondoltam, meg sem fogok tudni szólalni, de úgy néz ki, tudat alatt végre sarkamra álltam.
- Neeem- pattant fel hirtelen lábaimról, mire értetlenül pislogtam párat, ahogy felnéztem rá.
- D-De azt mondtad... a-azt hittem...
Yuri hallatott egy halk kuncogást, majd levette napszemüvegét, így tisztán láthatóvá váltak szemei. Fejem tetejére tolta fekete tulajdonát, lehajolva apró, kóstolgató csókot nyomott ajkaimra.
- Ma megyek át- jelentette ki tekintetét az enyémbe fúrva, aztán kacsintva egyet zsebre dugta kezeit, és dúdolva elsétált, sokkos állapotban magamra hagyva engem az osztályteremben.
