Hatake_Yumiko kérésére ^-^
_____________________________
~Kenma szemszöge~
Nem volt semmilyen tapasztalatom kapcsolatok terén, emiatt az elején ideges voltam, hogy esetleg elrontok valamit. Fogalmam sem volt, miként viszonyuljak Kuroo-hoz ezek után, hiszen legjobb barátokból egy csapásra váltunk társakká. Azt gondoltam, ez hatalmas fordulatokat fog hozni viselkedésünkbe, azonban kellemeset csalódtam; nem változott meg köztünk szinte semmi. Ugyanúgy találkoztunk nap, mint nap, ahogy vallomásunk előtt, hétvégéinket szintén együtt töltöttük - csupán mindezekhez hozzájöttek az ölelések, csókok. Gyakrabban ért hozzám, az összes adandó alkalommal ölébe ültetett, mert elmondása alapján ez a világ legkellemesebb érzése. Ezek miatt pedig eszembe sem jutott panaszkodni, hiszen élveztem minden érintését, még ha nem is vallottam be neki.
A téli szünet előtti utolsó tanítási nap volt, alig vártam már az órák végét, hogy hazasétáljak barátommal. A vakáció egyet jelentett számomra a szabadsággal, mivel több időm marad játszani, illetve Kuroo-val lenni.
A csengőszó valóságos megváltás volt egész osztályom számára, fellélegezve kezdett szedelőzködni mindenki, energikusabb tagjaink már ki is rohantak a teremből. Éppen padomba berakott cuccaimat pakoltam át táskámba, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki megáll mellettem. Kifejezéstelen arccal pillantottam fel, ekkor észrevettem a múltkori lányt, aki pár hete akart nekem szerelmet vallani.
- Kozume-san, kérdezhetek valamit?- nézett le rám háta mögött összefogott kezekkel, hangja sokkal kedvtelenebb volt, mint legutóbb, szinte már ellenségesnek hatott.
- Mhm- bólintottam egy aprót, miközben valamiért hatalmába kerített egy baljós érzés.
- Te komolyan Kuroo-senpai szeretője vagy?
- M-Mi...?- meredtem rá elkerekedett szemekkel, pislogás nélkül. A világ egy másodpercre lelassult körülöttem, csak a füleimben dobogó vért hallottam, amíg próbáltam megtalálni fejemben a megfelelő szavakat.- Honnan veszed?
- Pár napja láttalak titeket csókolózni az egyik folyosón.
Hülye Kuroo, én mondtam neki már akkor, hogy az iskolában uralkodjon magán!
- Nem hiszem, hogy lenne ehhez bármi közöd- dobtam be az utolsó kártyalapként az egyetlen dolgot, ami eszembe jutott.
- De van! Nem fogom fel, hogy meleg vagy... és én még szerelmet akartam vallani neked. Most saját magamat is szégyellem, ez undorító. Arról nem is beszélve, hogy csak a szexre kellesz neki. Csalódtam benned, Kozume-san- vágta hozzám sértődötten, minden egyes mondata felért egy jókora pofonnal számomra.
Amikor nem válaszoltam neki semmit, idegesen kiviharzott a teremből, egyedül hagyva engem veszélyes gondolataimmal. Kuroo tényleg csak azért lenne együtt velem...? Nem, olyan nincs, hiszen hetek óta járunk, de ezidő alatt egyszer sem hozta fel azt a témát. Ha tényleg csupán le akar feküdni velem, már rég megtette volna - legalábbis reményeim szerint így van.
Bambulásomból az szakított ki, hogy valaki gyengéden fejemre tette a kezét, mire felemeltem tekintetem. Barátom nézett le rám szélesen mosolyogva, azonban egy pillanat alatt elkomorodott, amiért nem viszonoztam gesztusát.
- Kenma? Valami baj van?
-... nincs. Megyünk haza?
- Persze, azért vagyok itt. Vártam rád a suli előtt, de mivel nem érkeztél meg, végül bejöttem.
- Csak pakoltam.
- Semmi baj- borzolta össze lágyan festett hajamat, miután fújtatva igazíthattam meg szanaszét álló tincseimet.- Szeretnél ma nálam aludni?
- Igen, átviszek néhány játékot- válaszoltam természetesen, ahogy minden alkalommal a hasonló kérdéseire.
Otthon azonban mélyebben belegondoltam a dolgokba, amikor eszembe jutottak a lány szavai. Talán most akarja azt...? De én még korántsem állok készen rá, vajon várni fog a kedvemért? Vagy esetleg... szakít velem?
Ilyen borus gondolatokkal léptem be barátom házába a megbeszélt időpontban. Arcomon nem tökröződött semmilyen érzelem, azonban teljes zűrzavar uralkodott bennem, egyszerre aggódtam és kerített hatalmába a rémület. Nem szeretnék lefeküdni vele, viszont elveszíteni se akarom. Hiába agyaltam azon, mi lenne a helyes döntés ebben a szituációban, egyszerűen nem találtam egy ésszerű megoldást saját magamnak kreált problémámra.
A közösen elfogyasztott vacsora illetve film alatt idegességem valamilyen szinten alábbhagyott, kedvenc játékommal való szórakozásunk közben pedig teljesen megfeledkeztem az eddigi feszültségről.
Viszont amint éjfélkor Kuroo úgy döntött, ideje ágyba bújni, ismét szétáradt bennem az izgalom, egy halvány ijedtség. Mellé feküdtem be a meleg takaró alá, párnájába nyomva a fejem szorosan lehunytam szemeimet, miközben lekapcsolta a lámpát. Egyik karját nemsokára megéreztem csípőmön, mire egész testem összerezzent közelségétől.
- Kenma, minden rendben? Egész este fura voltál egy kicsit- hallottam meg aggódó hangját, mely halkan csendült fel a sötét szobában.
- Semmi bajom.
- Biztos? Olyan, mintha feszengenél, hosszú volt a heted? Masszírozzalak meg?- vezette kezét pólóm alá, reflexből fogtam rá csuklójára megállítva mozdulatát.- Baby?
- K-Kuroo... igaz, hogy csak a szex miatt vagy velem?
-... huh? HUH?! Ezt honnan veszed? Csináltam valamit? A perverz vicceimet nem kell komolyan venni, azt hittem tudod!
Szótlanságom látszólag még jobban összezavarta, ugyanis hirtelen visszaoltotta a lámpát. Arcát megvilágította a sárgás fény, miközben sóhajtva felült az ágyon.
- Komolyan ezt gondolod rólam?
- N-Nem... ő mondta, és nem tudtam eldönteni, hogy igaz vagy nem...
- Ő? Ki az az ő?
- Egy... senki. Sajnálom, Kuroo- ölteltem át szorosan derekát, mellkasába fúrva a fejem, mire hajamba túrva fellélegzett.
- Ne hallgass minden idiótára, baby. Megijesztettél ezzel a váratlan kérdéssel, nem gondoltam volna, hogy ilyesmi jár az agyadban. Nem egyértelmű, mennyire szeretlek?
- De az, ne haragudj.
- És~?
- És én is szeretlek- motyogtam halkan felsőjébe, viszont természetesen megértette.
- Bocsánatkérés elfogadva. Aranyos tudsz lenni ilyenkor, baby~.
Mosolyogva feküdtünk vissza mindketten, derekam körül lévó karja már egyáltalán nem zavart, sőt inkább jól esett. Lassan lehunytam szemeimet, közel álltam ahhoz, hogy álomba merüljek párom szívdobogását hallgatva, azonban az utolsó pillanatban visszarángatott a valóságba.
- Szóval mikor akarsz lefeküdni velem?
-... a nappaliban alszok- pattantam fel mellőle morcosan, de még időben utánam nyúlt, visszahúzott magához.
- Csak vicceltem, ne legyél mérges, cicus~.
Sóhajtva hajtottam fejemet idiótám mellkasára, miközben olyan szorosan ölelt át erős karjaival, hogy lehetőségem sem lett volna elmenekülni tőle.
