Iwaizumi_Yuko kérésére ^^
(tudom, hogy halloween már lejárt, de ez kellett :3))
___________________________
A UA hőstagozatosai a kollégium nappalijában ültek, mindenki elfoglalta magát saját dolgaival és csak csendben élvezték egymás társaságát. A hosszantartó csendet Uraraka törte meg, felpillantva telefonjából.
- Srácok! Nem csinálunk egy halloween-i bulit?
- De!- vágta rá a társaság nagyrésze jókedvűen. Kellett egy kis kikapcsolódás és szórakozás a sok edzés között.
Végül eldöntötték, hogy mindenki jelmez ötletet ír egy cetlire, amik közül húzni fognak. Rendesen meg akarták adni a módját, ha már bulit rendeznek, és még Aizawa-sensei engedélyét is megszerezték hozzá. Habár voltak, akik először nem akartak csatlakozni, végül mindannyian beadták a derekukat.
Változatos kifejezések voltak láthatók a diákok arcain a cetli kihúzása után. A legintenzívebb reakció -nem meglepően- Bakugotól származott.
- HUH?! KI ÍRT EKKORA ÖKÖRSÉGET ÉS MIÉRT NEM DEKU HÚZTA KI?!
- Mi?- pislogott meglepetten Midoriya, mire Kirishima csak megveregette a vállát.
A hőstanoncoknak egy hetük volt elkészíteni a jelmezeiket; voltak, akik nagyon megadták a módját és komolyan készültek a bulira. De akadtak olyanok is, akik az utolsó pillanatig halogatták a tervezést, a buli előtti nap pedig őrült rohanásban voltak. És akkor ott volt Deku, aki egy hét alatt képtelen volt kigondolni a jelmeze pontos részleteit, így Uraraka és Iida segítségével tudott csak elkészülni.
A buli helyszínének a nappalit jelölték ki, amelyet ki is díszítettek töklámpásokkal, pókhálókkal és papír denevérekkel. Izuku szellem jelmeze egy fehér lepedőből állt, melyet kapucniszerűen húzott fel a fejére, nyakánál egy zöld szalaggal átkötve, amely Ochako ötlete volt.
Zavartan igazgatva a térdéig érő fehér anyagot a nappali felé indult, ekkor vette észre Katsukit, aki morogva lépett ki szobájából. Fekete cicafülei és farka volt, egy sötétzöld szőrmés kabátot viselt felül. Midoriya szemei elkerekestek és halvány pír futott át arcán a látványra. Bakugo azonnal kiszúrta ősellenségét és idegesen kiáltott rá.
- OI, NYOMI DEKU, MIT BÁMULSZ?!
- Se-semmit, Kacchan- tilakozott hevesen Deku, mielőtt elrohant volna a nappaliba. Bakugo ingerülten fújtatott egyet, az arcán lévő halvány pirosságot lehajtott fejjel próbálta leplezni, ahogy a feldíszített helyiség felé baktatott.
A társaság legtöbb tagja már ott volt -énekeltek, táncoltak a zenére vagy egyszerűen csak röhögtek egymás jelmezén. A szellemnek öltözött Midoriya Frankensteinnel -Todorokival- beszélgetett éppen, mire Kacchan kezei ökölbe szorúltak, dühtől forrongó szemei jelezték, hogy készen áll végezni a zombival. Kavargó gondolatait egy hangos, rémült kiáltás szakította félbe.
- Neee! Eldőlt a karácsonyfa!- síránkozott könnyes szemekkel Denki, a földön heverő zöld, égőkkel díszített tárgyat nézve.
- Hülye, halloween-kor nincs karácsonyfa- szólta le azonnal Jirou, fejbe kólintva a villanyoszlopnak öltözött Kaminarit.
- He? Akkor ez mi?- vizslatta értetlenül a földön fekvő tárgyat a szőke.
A karácsonyfa cipzárja ekkor hirtelen lehúzódott és kikandikált belőle Aizawa-sensei feje.
- Csak én vagyok, ne csapjatok túl nagy zajt és csak semmi alkohol- közölte érzelemmentes hangon és már vissza is bújt zöld hálózsákjába, amit a jelmez kedvéért színes égőkkel tekert körbe.
A diákok pislogás nélkül meredtek egy darabig tanáruk búvóhelyére, majd mindannyian elröhögték magukat. Bakugo szemeivel akaratlanul is a kis szellem után kezdett kutatni, akinek Uraraka suttogott valamit a fülébe. Miután a lány elhajolt tőle, Deku szégyenlősen elpirult, kapucniját szemébe húzta, így próbálta takarni magát. Kacchan szemei összeszűkültek; egy újabb halálra ítélt személy a láthatáron.
A szőke cica jelmezes határozott léptekkel indult meg a zöld hajú felé, aki rögtön észrevette a közeledő alakot. Összerezzent és ijedten hátrált egy lépést.
- Oi, nyomi Deku!
- Ka-kachan... ül!- mondta ki Midoriya bizonytalanul, mire az időzített bomba fejében elszakadt az a bizonyos cérna.
- HUH?!- hajolt bele teljesen Deku arcába, ami miatt egyszerre változott vörössé a kis brokkoli arca és járta át egész testét a félelem.
Uhh... talán mégse kellett volna Uraraka-chanra hallgatnom- gondolta magában Izuku, miközben kezei remegtek az ijedtségtől, a másik dühös szemeibe nézve. Bakugo forrongott még pár percig, majd hirtelen ötlettől vezérelve hátra lépett két lépést és semleges arckifejezéssel lehuppant a földre.
- Kacchan?!- ugrott egyet döbbenetében Midoriya, de a földön ülő csak közömbös tekintettel nézett vissza rá.- Öhm... pacsi?- tartotta fel kíváncsian, ugyanakkor egy kicsit még mindig félve tenyerét a szőke felé.
Katsuki némán figyelte egy darabig a felé tartott kezet, majd sóhajtva belecsapott. Midoriya alig hitt a szemének, még levegőt is elfelejtett venni a meglepettségtől. Maga felé fordítva tenyerét, úgy bámult rá, mintha valami csoda történt volna az imént -bár ha jól belegondolunk, ez simán elmenne annak.
- Meow?- kérdezte kicsit bátrabban Izuku, túlfeszítve a húrt, mire Kacchan megint bepöccent.
- NA MÉG MIT NEM, NYÁVOGJ TE HA AKARSZ, NYOMI!
Ezzel a lendülettel felpattant és a kijárat felé indult, de félúton megtorpant. Visszarohant Midoriyához, megragadta a karját, és maga után kezdte vonszolni.
- Kacchan, mit csinálsz?! Sajnálom, hé... ugye nem fogsz bántani?- kérdezte kétségbeesetten a zöld hajú, amikor az épület takarásában Bakugo a falnak lökte.
- Idióta- sziszegte mérgesen Bakugo, majd átszelte a köztük lévő minimális távolságot és ajkaira tapadt. Hevesen kezdte falni a meglepett szellem ruhás ajkait, Deku egy idő után lehunyta szemeit és átadta magát a pillanat szépségének.- Már elfelejtetted mit mondtam a múltkor? Mi van az agyad helyén, huh?! Mogyoró?
- Nem felejtettem el!- ellenkezett azonnal Izuku, mire Katsuki arcára elégedett vigyor kúszott, ahogy jobb kezét a zöld hajú fiú derekára vezette.
- Akkor hadd haljam.
- Muszáj? Ez olyan kínos...- vörösödött el egész feje ismét Dekunak, de Kacchant nem hatotta meg, csak még inkább hallani akarta szájából azokat a szavakat.- Jó, legyen... A-a tiéd vagyok.
- És?- vonta fel játékosan a szemöldökét, másik kezét is derekára vezetve.
- Nem beszélgethetek a "félarcú barommal" és a "lebegő libával". De Kacchan, ők a barátaim, szóval ez nem-
Izuku nem volt képes befejezni a mondatát, mivel Bakugo szorosan magához húzta, csípőjüket összenyomva, ami miatt Midoriya belenyögött a csókba. Mielőtt szexuálisabb fordulatot vehettek volna az események, egy sétáló karácsonyfa félbeszakította őket.
- Fiúk, a buli bent van. És az ágyak is- jegyezte meg visszafojtott vigyorral.
- HOGY MIT MONDOTT?!
- Kacchan, menjünk...- szólalt meg a rákvörös Izuku és kézenfogva barátját, az ajtó felé kezdte vezetni.
Katsuki az buli további részében egy ragaszkodó kiscicává vált, egy pillanatra sem volt hajlandó magára hagyni Midoriyát, aki emiatt minden percben zavarban volt, de egy cseppet sem bánta.
