Iwaizumi_Yuko kérésére ^-^
_____________________________
Kuroo a nyári szünetben összehívta kis csapatát egy közös medencézéshez. Ő volt a házigazda, már jó előre felkészült rágcsálnivalóval, illetve üdítőkkel.
Bokutoval együtt nagyokat csobbantak a medencében, a Miyagiból érkezett Hinata csillogó szemekkel figyelte őket, majd természetesen megkérte, hogy tanítsák ezt meg neki is. Akaashi és Kenma, már valamivel kevesebb lelkesedéssel pihentek két napozó ágyon, az előző egy könyvet lapozgatott, míg utóbbi szokás szerint játszott.
Keijinek alapból nem volt nagy kedve idejönni ma, de tudta, hogy az lesz a legjobb, ha végig jelen lesz -csak hogy megbizonyosodjon róla, senki nem fog belefulladni a medencébe.
A vidám kiáltásokat és hangos nevetéseket hallgatva csak néha pillantott fel olvasmányából. Ameddig hangoskodnak, addig minden rendben; ezzel ő is tisztában volt.
Hinata számára túl mélynek bizonyult a medence, az úszási technikája pedig nem volt a legmegbizhatóbb, így többnyire a víz szélében tartózkodott. A két harmadéves fröcskölési csatát indított, de Bokuto szerette volna, ha tanítványa is részt vesz benne. Ezért kezdés előtt gyorsan a kis Mandarinhoz úszott, majd nyakába vette, Hinata így a társaság legmagasabb tagjává vált.
A fröcskölések, csapkodások és artikulálatlan ordítások hirtelen felerősödtek, ami arra késztette Akaashit, hogy rájuk pillantson. Mindhárman nevetve, szemüket lehunyva árasztották el vízzel a szembenlévőt -szegény Kuroo két adagot is kapott. A feladó tekintete azonnal a kis narancs hajúra tévedt, akinek egyik combját Bokuto szorította, hogy le ne essen nyakából. Ezután vissza se pillantott könyvére, csak kifejezéstelen arccal, szinte pislogás nélkül meredt rájuk.
- Akaashi...- szólalt meg a mellette ülő Kenma bizonytalanul.
- Hm?
- Történt valami?
- Ezt miből gondolod?
- Az ujjaid- mutatott a másik feladó kezére, mielőtt újra elmerült volna játéka világában.
Keiji ekkor könyvét markoló ujjaira vezette szemeit, amelyek már elfehéredve szorították a kemény borítót. A fiú felsóhajtott, egy utolsó pillantást vetett a szórakozó hármasra, majd földre dobva az olvasmányt, alkarjával takarta el szemeit. Pár percig csak csendesen szuszogott a Nekoma feladója melletti napozóágyon fekve, kiürítette gondolatait agyából.
Hirtelen felpattant, de lépteire csupán Kenma figyelt fel, aki gyorsan vissza is vezette tekintetét karakterére, szeme sarkából azonban figyelte Akaashit. A fekete hajú lesétált a medence lépcsőjén, a víz nyakáig ért, de még egész nyugodtan tudott haladni benne. Bokuto mögé lépett, majd megragadta Hinata derekát és egy határozott mozdulattal leszedte az idősebb nyakából.
- UWAAAAH!- kiáltott fel ijedten Shoyo, biztonság után kutatva bele akart markolni a szürke lelapult tincsekbe, de a feladó túl gyorsan emelte le a magasból.
Elégedetten fordult sarkon kezében Hinatával, majd a lépcsőkhöz sétálva leült az egyik felső fokra. Az alacsonyabbat ölébe húzta, majd arcát puha, vizes tincseibe rejtette.
Bokuto meglepetten vette tudomásul, hogy eltűnt nyakából ifjú tanítványa, és értetlenül fordult hátra. Akaashi ebben a pillanatban megemelte fejét, egyik szemével sokat mondó érzelmeket tükrözve nézett az ászra. Koutarou összrezzent, majd Kuroo mögé bújt, aki egyszerűen csak kiröhögte, majd birkózni kezdett vele.
Keiji szorítása lassan gyengülni kezdett Hinata dereka körül, aminek ő igencsak örült; hiszen eddig olyan érzése volt, hogy meg fogják fojtani. Nedves ujjaival a feladó fekete tincseibe túrt, halvány mosollyal arcán figyelte a víz tükrén megcsillanó napfényt.
- Keiji~, csak nem féltékeny vagy?- nevetett fel halkan, előszeretetten cukkolva barátját.
- Szó sincs róla. Csak biztosra akartam menni, hogy nem esel le onnan- motyogta a feladó, állát a másik fejére támasztva.
- Ezt nem veszem be~~!- kiabálta Hinata kuncogva, mire Akaashi sóhajtva maga felé fordította a fejét.
- Kénytelen leszel, mert ez az igazság.
- Nem is! Féltékeny voltál, hogy Bokuto-san hozzám ért, ebben biztos vagyok.
- Ez úgy hangzik, mintha valaki előre eltervezte volna- jegyezte meg az idősebb felvonva szemöldökét, mire Shoyo kínosan nézett félre.- Na halljam, miért akartál féltékennyé tenni?
- Mert tudtam, hogy hanem nem jössz be a vízbe- vallotta be duzzogó hangnemben, mire a másik elmosolyodott.- Pedig azt mondják, hogy együtt fürdeni romantikus.
-... azt nem egy kültéri medencére értik, Shoyo.
- Hanem?- nézett rá kíváncsian az idősebbre, mire az puszit myomott homlokára.
- Majd egyszer megtudod.
- De Keiji!- panaszkodott hangosan a kis narancs hajú, mire barátja egy rövid szájpuszival hallgattatta el.
Hinata nem engedte el ennyivel párját, hajába túrva húzta vissza magához, mire ő boldogan kezdeményezett hosszabb, szenvedélyesebb csókot. Karjai az elsőéves dereka körül pihentek, ujjaival néha megcirogatta vizes bőrét.
- Ember, ezek nem fogják vissza magukat!- jegyezte meg Bokuto vigyorogva, a hevesen csókolózó párt figyelve.
- Pedig azt hittem, Akaashi szégyenlős- fojtotta vissza nevetését a csapatkapitány, akire váratlanul ráugrott egy kiscica. Másként fogalmazva egy kis Kenma.
- Kuroo, unatkozom- motyogta halkan, karjait összefonva a fiú nyaka körül.
- Miért nem jöttél be eddig?- simogatta meg arcát Tetsurou, majd csókot nyomott ajkaira.
- BRO, ne hagyj egyedül!- kiáltott rá morcosan Koutarou, a társaság egyetlen szingli tagja.
A kapitány viszont csak azért is vigyorogva tapadt csapattársa ajkaira, mire a Bagoly bepöccent. Panaszkodás reményében azonnal Akaashihoz fordult, de ő még szenvedélyesebben csókolta barátját.
- AGKAAASHIIIE!- ordított fel mérgesen Bokuto, közel állva emo módjához.- Szórakozni akarok valakivel, azért vagyok itt!
- Röpizzünk a vízben!- jutott Hinata eszébe a nagyszerű ötlet, miközben elvált a feladó ajkaitól.
- Ez az én tanítványom- pillantott rá büszkén Kou, majd elrohant labdát keresni.
- Keiji, most ülhetek a te nyakadban?- nézett kiskutya szemekkel párjára Shoyo, mire ő halkan elkuncogta magát.
- Ez nem is kérdés- mosolyogva kisimított egy narancssárga tincset homlokából, hogy puszit lehelhessen bőrére.
Akaashi nap további részében ki sem engedte szerelmét karjai közül.
