OtakuWinEr222001 kérésére :3
__________________________
~Natsu szemszöge~
Egy gyors győzködés után sikeresen rávettem Lucy-t, hogy vállaljunk el egy munkát, de hamar csatlakozott hozzánk Erza és Gray is. Ismét négyen indultunk útnak, amit lassan kezdek mindennaposnak érezni, de nem bánom, hogy megalalult ez a kis csapat.
A megbízónk három várossal odébb lakott, így megint szállhattunk vonatra, ami a legrosszabb rémálmom. Kezem számra tapasztva ültem lehunyt szemmel az egyik széken, mellettem Gray foglalt helyet, a lányok viselkedésünkre panaszkodva inkább más kocsiba sétáltak. Normális körülmények között veszekedtem volna velük egy sort, hogy ne hagyjanak kettesben azzel a Jégagyúval, de most arra sem volt energiám.
Alig indult el a vonat, már éreztem, hogy gyomrom tartalma lassan vándorolni kezd felfelé. Félig holtan döltem el a széken, egyenesen Gray ölébe, aki lendületből lelökött a földre és kifejezéstelen arccal figyelte szenvedésem. Néhány perc bámulás után dörmögött valamit a nem létező bajsza alatt, majd sálamnál fogva felrántott fekvő helyzetemből. Elég volt ez a mozdulat ahhoz, hogy állapotom még inkább rosszabbodjon, de Gray ezzel nem törődve morogva combjára hajtotta a fejem.
- Ha lehánysz, hazáig foglak rúgdosni- szólalt meg fenyegetően, amit csak ingerült dörmögéssel reagáltam le, többre nem futotta.
Éreztem, hogy a sötét hajú rózsaszín tincseimbe vezeti ujjait, majd laza mozdulatokkal masszírozni kezdte fejbőrömet. A kellemes érzés egy pillanatig elfeledtette velem a betegséget, és szép lassan álomba szenderültem.
Sikeresen végigaludtam az egész utat, csak a vonat megállása ébresztett fel, illetve az ujjak, amik picit megrángatták hajamat. Szemeim kipattantak, lassan felkászálódtam és letámolyogtam a szerelvényről, ami előtt a lányok várakoztak ránk. Nem töltöttük az időt feleslegesen, rögtön elindultunk a megbízó házához, hogy hallhassuk a munka részleteit. A küldetésünk az volt, hogy megküzdjünk az egyik bírtokán tanyázó rablóbandával; keresve sem találtunk volna ennél egyszerűbb melót, a fizettség ennek ellenére viszont elég nagy volt, tekintve, hogy egy milliomos bérelt fel minket.
Karjaimat kinyújtóztatva haladtam a megadott hely felé mellettem jeges társammal, mivel Erza így osztott csapatra minket. Nem igazán mertünk vele ellenkezni.
Szó nélkül, csendesen sétáltunk a rablóbanda felé, akik már messziről kiszúrtak és fegyvereiket felkapva indultak meg felénk. Mi egy percig se zavartattuk magunkat, lassú, egyenletes léptekkel folytattuk utunkat, míg el nem értünk az ellenséghez.
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy pillanat alatt végeztünk velük. Akadtak olyanok is, akik elfutottak, amint észrevették rajtunk a Fairy Tail jelét, de a maradék sem húzta sokáig.
- Ez unalmas volt- sóhajtott fel Gray, úgy látszik neki is hiányzik már egy jó kis harc.
- Argh, nem ezért jöttem ide, én komoly harcot akartam! Még fel sem pörögtem!- kiáltottam fel csalódottan, miközben ökleim tűzben égtek. Gray egy pillanatig kifejezéstelen arccal bámult rám, majd pimasz mosoly kúszott arcára.
- Hé, Natsu...
- Hm?- fordultam felé, mire rám támadt, ami picit meglepett, de nemsokára széles vigyorral az arcomon támadtam vissza. Végre valami izgalom!
Gray-el addig harcoltunk, amíg mindketten ki nem fogytunk minden energiánkból és már csak vonszolni tudtuk magunkat, de még akkor is bevittünk egy utolsó ütést a másiknak, mire elvesztettük az eszméletünket.
Amikor magamhoz tértem, a nap már lemenőben volt, sárgás fényt vetített mindenre maga körül. Fáradtan pislogtam párat, majd felültem -illetve felültem volna, csakhogy társam éppen rajtam feküdt. Pontosabban lábaim között, fejét mellkasomra hajtva, mindkét kezével átölelve derekamat. Értetlenül figyeltem egy darabig, ő pedig mintha megérezte volna ezt, álmosan felmordult, majd felemelte fejét, állát mellkasomra támasztva.
- Oh, jó reggelt, Natsu.
- ...először is, jelenleg este van. És miért fekszel rajtam?!
- Jó ég, ne kiabálj már- motyogva lefejelte mellkasomat, mire felszisszentem.- Pár perce felébredtem és kényelmesnek tűntél, szóval visszaaludtam rajtad.
- ...hülye vagy?
- Tsk... úgy csinálsz, mint aki nem élvezi. Pedig nagyon aranyosan elmosolyodtál, amikor rád feküdtem- vigyorodott el pimaszul, előszeretettel cukkolva engem.
- Még ha így is történt, biztos nem miattad volt- fordítottam el a fejem sértődötten, de cselekedetem igazi oka az volt, hogy arcom vörös színben pompázott. Hülye Gray...
- Na persze- forgatta meg szemét unottan, majd arcát újra mellkasomba fúrta, így elrejtette előlem tekintetét.- Igaz, amit Lucy mondott?
- Mi?
- Hogy tetszem neked... igaz?
- LUCY ELMONDTA?! Pedig megkértem rá, hogy tartsa a száját, a franba is!
- Nyugodj már le, Lángagyú- csitított újra rám emelve tekintetét. Szemeim elkerekedtek, amikor észrevettem, hogy az ő arcát is halvány pír díszíti.
Egy másodperc töredéke alatt történt az egész. Kezemmel hajába túrtam, tarkójára vezetve felhúztam magamhoz és összeérintettem ajkainkat. Teste összerezzent a döbbenettől, de rögvest visszacsókolt, miközben szorosabban húzott magához karjaival. Csak a levegőhiány állhatott közénk, egészen addig nem engedtem elhajolni, amíg teljesen ki nem fogytunk a szuszból. Hevesen dobogó szívvel váltam el tőle, fejem visszahajtottam a földre, ő pedig a sajátját újra mellkasomra helyezte. Ujjaival apró köröket írt le oldalamra, én pedig karjaimat összefontam meztelen hátán, ekkor esett le nekem, hogy megint nincs rajta az öltözéke.
- Gray, a ruháid...
- Oh... ez nem az, aminek látszik- mentegetőzött azonnal, mire belőlem kiszakadt a nevetés, amivel csak fokoztam zavarát.- Kuss legyen Natsu, csak megszokásból vetköztem le!
- Akkor megszokásból öltözz is fel- pusziltam meg vigyorogva a homlokát, majd kiengedtem az ölelésemből. Miközben ő magára kapta ruháit, én is feltápászkodtam a földről, kinyújtóztatva csontjaimat.
- Szerinted Erzaék itt hagytak?- kérdeztem kapkodva a fejem jobbra-balra, de sehol sem láttam őket.
- Talán mondtam nekik valami olyasmit, hogy előremehetnek...
- Mikor?!
- Amíg aludtál...
- Gray, erre most őszintén válaszolj. Hány órán keresztül bámultál alvás közben?
- Baszd meg, Natsu!- válaszolt egyszerűen, miközben mormogva visszaundult a városba.
- Ha nagyon szeretnéd- kacsintottam rá vigyorogva, mire megtorpant és összehúzott szemekkel kezdett méregetni.
Kacsintottam neki még egyet, és őrült tempóban menekülni kezdtem, nyomomban az ideges Gray-el, akinek egy ér vadul lüktetett homlokán. Talán túl messzire mentem a poénkodással...
