kittityoo kérésére :3
_____________________________
~Reader-chan szemszöge~
Már kiskoromtól fogva, amint megjelent képességem, hőssé akartam válni. A családomban eddig nem akadtak olyanok, akik ennek a szakmának szentelték életüket, emiatt szüleim nem rajongtak az ötletért. Nyomásukra végül zenesuliba mentem, de hamar rájöttem, hogy ez egyáltalán nem nekem való, ezért hosszas beszélgetés és győzködés után rávettem őket, hogy engedjenek átiratkozni álmaim tagozatára. Nem is akarámilyen iskolába jutottam be, hanem a UA-be, ami valóságos csoda volt számomra. Habár nem mutattam ki, de rettentően örültem, amiért felvettek.
Első nap picit izgatottan, azonban szigorúan kifejezéstelen arccal léptem be az épületbe, teljes komolysággal sétáltam végig a folyosón egészen új termemig. Tanárunk pár szóban röviden bemutatott, majd megkért, hogy üljek le. Gyorsan végignéztem az osztályon, többnyire kedves, mosolygó arcokat láttam, viszont akadt egy fiú, aki egyenesen mérgesen meredt rám. Értetlenül, tartva a szemkontaktust indultam a helyemre, ami balszerencsémre pont az előtte lévő pad volt. Vörös íriszeivel dühösen méregetett a szőkeség, miközben levágtam magam a székre, azonban továbbra sem kaptam el róla pillantásomat.
- Mi van már?!- kérdezte idegesen, mire szemforgatva előrefordultam.
- Tch.
- Huh?! Valami bajod van?!
- Bakugou, ez teljes mértékben elfogadhatatlan viselkedés egy új osztálytárssal szemben!- kiáltott rá kötelességtudóan egy sötétkék hajú gyerek.
- Leszarom, kussolj!
- Jesszus...- dünnyögtem unottan, államat kezemre támasztva. Nem törődtem a mögöttem zajló veszekedéssel, hiszen el sem tudtam képzelni, ennek a Bakugounak mi baja lehet velem, amikor nem is ismer.
Csak szépen ignoráltam őt, s hagytam, hogy forrongjon, ha ennyire nem bír a vérével. Látszólag dühkitörései nem újdonságok, ugyanis a többiek egy cseppet sem lepődtek meg rajta, csupán sóhajtva figyelmen kívül hagyták, amíg az osztályfőnök le nem csitította.
Órák után Aizawa-sensei megállította asztalánál a szőket, azonban legnagyobb meglepetésemre engem is.
- (Vezetéknév), mivel új vagy az iskolában, gondolom, jól jönne neked egy kis plusz gyakorlás, hogy fejleszd a képességedet és felzárkózz a többiekhez.
- Azt majd én megoldom, köszönöm...
- Nem kell egyedül edzened, Bakugou szívesen segít neked.
- Dehogy segítek!- vágta rá azonnal a mellettem álló fiú, most viszont kivételesen egyet kell értenem vele. A francnak van szüksége edzőtársra.- Nem fogok senkit pátyolgatni, mint egy csecsemőt!
- Nem hiszem, hogy olyan helyzetben vagy, amikor visszautasíthatsz- csillantak meg vészjóslóan a tanár szemei.- Gondolom nem szeretnéd, ha felelősségre vonnálak botrányos magatartásod miatt.
- Nos, az...
- Tudtam én. Akkor ennyi volt, elmehettek.
Morogva, mindketten saját képzeletbeli bajszunk alatt szitkozódva sétáltunk ki az osztályból. A kiürült folyosón végighaladva igyekeztünk a kijárat felé, közben szigorúan magunk elé nézve.
