Yamaguchi_Tadashi_12 kérésére :3
_____________________________
Az éj sötétje leszállt a városra, az eső miatt elnéptelenedett utcákat csupán a járda menti lámpák világították be. Késő volt már, a több emeletes tömbház lakói nyugovóra tértek, csak egyetlen lakásban égett még a villany. A nappalit egy személy hangos kiabálása töltötte be, amit a kanapén pöffeszkedő élettársa kifejezéstelen arccal figyelt.
(Név) mérges volt, nem bírta tovább magában tartani mérhetetlen csalódottságát, bánatát, éppen ezért mesélte el gondjait Sakusanak. Szentül hitt benne, hogy a legokosabb módszer problémáik kezelésére a történtek megbeszélése, a fiatal férfi azonban az érdeklődés legapróbb jeleit sem mutatta, amivel igencsak felhúzta a lányt.
- Annyit kértem, hogy a héten legalább egy napon vacsorázzunk együtt! Ez nekem fontos, miért nem érted meg?
- Folyamatosan ezt hajtogatod, rohadtul unom már- közölte szárazon a göndör hajú, nemtörődömséget sugározva magából. Mintha nem is érdekelné igazán barátnője véleménye.
- Sokszor elmondtam már, igen, de még mindig nem jegyezted meg! Vasárnap van, legalább ma hazajöhettél volna korábban!
- Dolgom volt.
- Mi? Mi lehetett fontosabb még hétvégén is a saját párodnál, akit elméletileg szeretsz?!
- Befejeznéd végre, hogy folyamatosan magadat állítod be áldozatnak?
- De ha egyszer én vagyok az!? Soha nem törődsz velem, elfelejtesz mindent, ami számít nekem!
- Ki tudná számon tartani az összes hóbortodat? Félreállnál végre? Szeretném visszanézni a meccsünket- lökött egy aprót az előtte álló lányon Sakusa, hogy láthassa a TV képernyőjét.
- Komolyan?! Próbálok veled a kapcsolati dolgainkról beszélni, erre te megint a hülye röpivel foglalkozol?
- Ez a "hülye röpi" a hivatásom, amiből eltartalak téged is, ha még nem esett volna le.
- Megint ezzel jössz? Hányszor fogod a szememre hányni, hogy nem végeztem még el az egyetemet?
- Ahányszor szóba hozod ezt a témát. Ha befogtad volna, én sem mondok semmit.
- Hát bocsánat, hogy követem az álmaimat, és nem álltam meg egy három éves képzésnél, hanem magasabbra tettem a mércét- tárta szét karjait keserűen mosolyogva a lány, barátjától azonban semmilyen reakció nem érkezett kijelentésére.- Kiyoomi, valld be őszintén... megcsalsz?
- Ezt komolyan megkérdezted?- pillantott párjára a világ legridegebb szemeivel.- Pont te?
- Hogy érted azt, hogy pont én?!
- Láttalak azzal a sráccal a minap.
- Akivel egy közös projekten dolgozok gőzerővel már hetek óta? És neked egyből az jött le ebből, hogy randizgatok vele?
(Név) kérdésére válasz nem érkezett, csupán kellemetlen hallgatás, a feszültséget szinte vágni lehetett volna a levegőben.
- Tudod, ezen most nem akadnék ki... de meséltem már neked róla. Az óráimról, a projekről, amibe olyan sok energiát és időt fektettem. Egy fontos munkámról, amivel teljes lelkesedéssel dolgoztam. Rengetegszer elismételtem már, miről is szól pontosan. Nem emlékszel semmire, igaz? Mert akkor sem figyeltél rám.
- Miért érdekelne minden, amit mondasz?
- Ez fontos volt nekem, Kiyoomi! Azt hittem, legalább ezt megjegyzed! Szeretsz még egyáltalán? Vagy már csak kényelmes neked, hogy veled vagyok?
