-Kiyoko-chan- kérésére UwU
🔞🔞🔞
~Atsumu szemszöge~
A nap vakító sugaraira ébredtem ezen a kellemes szombati napon, és rögvest fejemre húztam a takarót. Ha már szombat van, hadd aludjam ki magam.
Ekkor hallottam meg egy kisebb puffanást, majd Samu halk átkozódását.
- Megint spóroltál egy fokot, miközben lemásztál az ágyról?- kérdeztem szórakozottan. Kedves testvérem válasza csak egy párna volt, amit az arcomba dobott.
Meglepődtem, hogy nem kezdett el veszekedni velem, ahogy máskor is szokott, de túl korán van ahhoz, hogy ilyen apróságokkal törődjek.
Nagyjából két óra múlva sikeresen kivonszoltam magam a konyhába, ahol meglepettségemre csak Samut találtam.
- Anyáék?- kérdeztem, miközben ásítozva helyet foglaltam az asztal mellett.
- Ha ide vonszoltad volna a segged időben, most tudnád, hogy az évfordulójukat ünneplik és csak vasárnap este jönnek haza.
- Oh- pislogtam döbbenten.- Nem baj, addig főzöl te...
- Tch.
Amint végeztem a reggelivel, amit ikertesóm készített -és megjegyzem, elég finomra sikerült-, még mindig álmosan sétáltam oda a konyhapultnál tevékenykedő Osamuhoz. Egy darabig csak figyeltem a mozdulatait, majd pimasz mosollyal átöleltem hátulról, mire teljességgel lefagyott. Kiélvezve, hogy ennyire zavarba tudom hozni, államat vállára támasztottam és úgy figyeltem, ahogy az ebéd készítésével bajlódik.
Samu már nem lepődött meg ezen cselekedetemen, hiszen jobban ismer, mint a saját tenyerét. Nagyjából két éve fogadtam el és vallottam be a családomnak, hogy engem bizony hidegen hagynak a lányog, ergo a saját nememhez vonzódom. Meglepően jól fogadták, pedig nagyon tartottam a reakcióiktól.
Azóta nem volt egy komoly kapcsolatom se, bár eddig nem is vágytam rá.
Samut pedig lassan de biztosan hozzászoktattam ahhoz, hogy néha csakúgy szó nélkül átölelem, mint féltőn szerető testvér.
Legalábbis ebben a hitben él ő. És itt jön az egyetlen dolog, amit Samu nem tud rólam és jó eséllyel nem is fog megtudni: rohadtul beleszerettem a saját ikertestvérembe. És ez nem a testvéri szeretet egy túlcsorduló formája, ez annál sokkal több.
De tudom, hogy habár elfogadták, hogy meleg vagyok, ez ellen már fellépnének a szüleim és biztosan Osamu is. Épp ezért nem tervezem elmondani neki, inkább csendben szenvedek magamban. Végülis, ameddig itt van mellettem és néha megérinthetem, addig kibírom.
- Tsumu! Tsumu, cseszd meg! Dolgom is van ma azon kívül, hogy a babysitteredet játszom- morgolódott Samu, miközben kibontakozott az ölelésemből, hogy folytatni tudja a főzést.
- Most miért vagy ilyen?- motyogtam sértődötten. Mivel választ nem kaptam, mert nem hallotta vagy csak magasról leszarta kérdésemet, sóhajtva a fürdőszobába sétáltam.
Megálltam a tükörrel szemben és percekig csak bámultam magam benne. Hello, itt a szerencsétlen, aki a saját testvérébe zúgott bele- mondogattam magamban. Régen reméltem, hogy ez az érzés csak átmeneti és hamar elmúlik majd, de már kezdek rájönni, hogy ez nem ilyen egyszerű.
Több kapcsolatba is belekezdtem annak reményében, hogy majd találok valakit, aki felülírja az Osamu iránt érzett szerelmemet, de nem jártam sikerrel. Egy ideje fel is adtam ezt és igyekszem csupán kiélvezni, hogy legalább minden nap láthatom őt, hiszen egy házban élünk, egy szobában elszunk, ráadásul emeletes ágyban, szóval éjjelenként csak szép nyugodtan felmászhatnék hozzá és-
