feketeAngyalka kérésére UwU
_____________________________
Rachel meg akart halni, méghozzá Zack által. Zack pedig megígérte neki, hogy végez vele, amint kijutottak arról a helyről. A lányt csak ez éltette, ez volt minden amire vágyott. Azonban alig jutottak ki az épületből, a fiút elválasztották tőle.
Rachelt már nem érdekelte semmi. Meg akart halni, de csak Zack ölheti meg. Ha nem ő teszi, azt nem fogadhatja el.
A fiú viszont nem feledkezett el fogadott szaváról, megszökött a rendőröktől és felkereste a szőkét. Nem tétovázott sokat, azonnal magával vitte a lányt.
Jelenleg is a kezét fogva húzza maga után, miközben üldözőik elől menekülnek. A zsaruk kitartóan követik őket már lassan egy órája, az éjszaka sötétje viszont kicsit segíti a rohanókat.
- Franc, de kitartóak!- mérgelődött Zack, figyelemmel kísérve a rendőrök zseblámpáinak fényeit, amelyek egyre csak közeledtek feléjük.- Oi, fuss már gyorsabban! Így el fognak kapni.
- Nem megy- vágta rá Rachel. Már így is olyan gyorsan szedte lábait, amennyire csak tudta, de kezdte elérni határait.
- Fenébe már!- kiáltott fel ingerülten a kötésekkel borított, majd megragadva a lány derekát, vállára vette őt. Fél karral szorította, hogy le ne essen, miközben teljes sebességre kapcsolt.
A szőke csendben tűrte a cipelést, magában örömmel nyugtázta, hogy követőik kezdenek lemaradni. Hála Zack emberfeletti tempójának, sikeresen elérték az erdőt anélkül, hogy elkapták volna őket, itt pedig könnyebben el tudnak rejtőzni. A fiú még most sem lazított, tartva őrületes gyorsaságát, mint egy cikázó villám, szlalomozott a fák között.
Az erdő sűrűjében egy hegy felé közeledve megpillantott egy barlangot, ahová azonnal berohant. Rachelt letette, hogy saját lábain álljon, majd felsóhajtott.
- Végre sikerült.
- Zack...
- Huh?
- Ez egy medvebarlang- jegyezte meg kifejezéstelen arccal. A fiú egy darabig bámult rá, majd unottan felsóhajtott.
- Ne mozdulj!- parancsolta meg a szőkének, aki erre aprót bólintott.
A kaszás fegyverét megszorítva bekanyarodott a barlang mélyébe. Néhány hangos medve ordítás és pszichopata Zack nevetés után a fiú lazán visszasétált Rachel elé. Ruháját egy újabb vérfolt és pár kisebb vércsepp díszítette, de sérülést nem szerzett a vadállattal való harcban.
- Gyere, itt megláthatnak- indult meg a fiú ismét a barlang mélyébe, de ezúttal a lány is követte.
Sötét volt bent, Rachel az orra hegyéig sem látott, így szépen neki is ment az előtte haladónak, amikor az hirtelen megtorpant. A magasabb morgott egy sort, majd megfogva a szőke kézét, szorosan maga mellett vezette, hogy ne veszítsék el egymást az üregben. Percekig sétáltak befelé, keresték a tökéletes búvóhelyet, amikor észrevettek egy nagy bemélyedést a falban. A Holdfény egy sugara utat tört magának a barlang falának apró résében, minimális világítást nyújtva az ott lévőknek.
- Ide, itt jó lesz- húzta be Zack maga után a lányt, majd leültek egymás mellé a földre.
A kis fénysugár annyit segített, hogy láthassák a másik arcát, s testének vonásait halványan. Csendben ültek egymás mellett, csak a fiú kaszájának csörömpölése visszhangzott egy kicsit, amikor eléjük rakta.
- Na most hogyan tovább...- sóhajtott fel a magasabb unottan, szeme sarkából a lány arcát figyelve. A gyér világosság kiemelte halvány bőrét és kék szemeit.
- Meg fogsz ölni?- kérdezte Rachel bizonytalanul, mintha egy pillanatra megingott volna hosszan tartó elhatározása.
- Huh?! Azért vagyunk most itt, hogy végezzek veled!
- Értem...
- Oi, mi van már?- értetlenkedett az idősebb, mire a lány összekuporodva mormogott valamit.- Egy rohadt szót sem értettem ebből! Mellesleg eddig azért hisztiztél nekem, hogy öljelek már meg.
Rachel erre nem is válaszolt, csak még összébb húzta magát. A fiú újabb sóhajtást hallatott, próbálta értelmezni a szőke hirtelen változó hangulatát.
Azt akarta, hogy végezzen vele, még ígéretet is tett neki, hogy meg fogja tenni, most pedig itt duzzog mellette. Zack végképp összezavarodott a lány jelenlegi viselkedése miatt.
- Oi!- bökte meg vállát, mire a szőke felnézett rá. A fiú ebben a pillanatban nyakához emelte kaszáját, éle csak éppenhogy nem hasított halvány bőrébe.- Mi lenne, ha azt mondanám, hogy most elvágom a torkodat?
- Oké.
- És ha inkább azt mondanám, hogy nem teszem meg?- fúrta tekintetét mélyen a másikéba.
- Oké.
- Akkor nem foglak megölni- ejtette vissza fegyverét a földre, a lánynak döbbenten kerekedtek el a szemei.- Legalábbis ameddig hasznomra vagy. Azon a helyen egész jól boldogultunk együtt. Találd ki hová menjünk ezután!- bökte meg orra hegyét mutatóujjával, Rachel megszeppenve tapogatta meg bőrét a fiú érintése nyomán.
- Messze... mondjuk egy másik országba- szólalt meg a szőke, visszacsöppenve a valóságba.
- Fel sem kapod a vizet azon, hogy nem öllek meg?
- Nem.
- Miért nem?- érdeklődött kíváncsian, azonban választ nem kapott.- Mi történt a "csak Zack végezhet velem" baromságoddal?
- Az nem baromság, tényleg csak te végezhetsz velem- jelentette ki a lány félelmetes komolysággal, mire a magasabbik elvigyorodott.- De boldoggá tesz, ha segítek neked, nem? Ha azt csinálom amit mondasz, ahogy régebb is.
- Ez most hogy jön ide?
- Ha Zack boldog, akkor én is boldog vagyok- közölte Rachel nyugodtan, hangos nevetésre késztetve a fiút.
- Te komolyan-
-... mert Zack... én szeretlek téged!- fejezte be gondolatmenetét a szőke lány, mire a vigyor azonnal lefagyott a másik arcáról.
- Tudod te egyáltalán, hogy az mit jelent?
- Nem.
- Akkor?!
- Csak azt tudom, hogy szeretlek. Úgy értem... ha nem így lenne, akkor nem akarnék veled tartani ezután is.
- Szuper, azt viszont vésd az eszedbe, hogy én nem szeretek senkit! Az egész világot utálom, minden egyes embert! Ami azt jelenti, hogy téged is- bökdöste a mellette ülő fejét beszéde közben folyamatosan, mintha így akarná Rachel emlékezetébe íratni szavait.
- Rendben.
- Huh? Azt mondtam, hogy utállak...
- Rendben.
- Te kis...!- szorította ökölbe kezeit az idősebb, majd megragadta a másik állát.
Erőszakosan fordította maga felé a fejét, majd vadul tapadt rá szájára. Rachel reagálni sem tudott, csak tűrte, hogy a másik szenvedélyesen, hevesen falja ajkait, kék szemeit lassan lehunyta. A fiú felsőjébe markolt, amikor már levegőhiányban szenvedett, ekkor az elvált tőle.
- Zack...
- Mi az?
- Utálsz?
- Igen- pattant fel a magasabb.- Utálom, hogy ilyen makacs vagy. Indulunk!- jelentette ki kezét nyújtva a szőke lány felé, aki bizonytalanul, de annál nagyobb örömmel csúsztatta apró kezét a másik nagy tenyerébe.
Rachel egykor Zack keze által akart meghalni, de most inkább azt szerette volna, hogy valami jót tegyen érte, valamit, ami a fiúnak tetszik. Készen állt bűnözővé válni miatta, s vele együtt, hiszen mit számít a közvélemény, mások ítélkező gondolatai?
Harcra készen, vállalva a rájuk leselkedő veszélyt léptek ki a barlangból; Zack szabad kezében fogta kaszáját, Rachel egy pisztolyt szorított. Mondani sem kell, a fiú már most büszke volt rá.
