OtakuWinEr222001 kérésére ^-^
____________________________
A Karasuno csapata egy újabb edzőmeccsen volt túl a Nemzetire készülve, a három elsőéves nélkül viszont játékuk nem volt az igazi. Csak egy hajszál híján nyertek, győzelmük voltaképpen az ellenfél hibái miatt valósulhatott meg, amit a varjak is jól tudtak.
Emiatt kissé csalódottan pakolásztak a vendég csapat távozása után a tornateremben, de Suga most is hozta a formáját, nem hagyta, hogy a negatív gondolatok sokáig kínozzák a többieket.
- Jól van, mindenki fel a fejjel!- vágott egy nagyot az összes csapattag hátára szép sorban, az edző és a menedzserek legnagyobb meglepetésére.- Mindannyian legjobb tudásunk szerint játszottunk, ezután már csak felfelé vezet út. Nem akarok a holnapi edzésen egy lógó arcú embert sem látni!
- Hai~!- szalutált mosolyogva az egész csapat, mire Koshi angyali arcára széles vigyor húzódott. Hála az égnek sikerült felráznia őket egy kicsit.
A játékosok hamar végeztek a pakolással és takarítással, Yamaguchi a másodévesekkel már távozott is. A három legidősebb még a teremben maradt, Sugawara sóhajtva pörgetett meg egy labdát kezeiben.
- Suga, te nem jössz?- fordult felé érdeklődve Daichi, miközben Asahi már kinti cipőjét felhúzva állt az ajtóban a másik kettőre várva.
- Még gyakorlok egy kicsit. Ha végeztem feltakarítok és bezárom a termet.
- Hát jó, mindent bele- intett a csapatkapitány, majd az ásszal együtt az öltözőbe sétált, egyedül hagyva a feladót.
A szürke hajú sóhajtott egyet, mindig vidám arca egy pillanat alatt változott komorrá. Igaz, hogy ő biztatta pár perccel ezelőtt a srácokat, de ugyanakkor ő volt az, akit a leginkább zavart a ma lejátszott mérkőzés. Örült, hogy végre jelen lehetett a pályán három teljes szetten át, viszont úgy érezte, koránt sem hozta a legjobb formáját. A szervái sem voltak olyan pontosak, mint máskor, pedig próbált koncentrálni minden alkalommal.
Az utóbbi időben felgyülemlett stressz és a tudat, hogy ez lesz az utolsó lehetősége bizonyítani a Nemzetin, tették ezt vele. Akármennyire próbálkozott, egyre több, apró hibát vétett a meccsen valamint edzéseken is. Ez nagyon idegesítette, ezért döntött amellett, hogy ma gyakorol még egy kicsit. Normál esetben kiszellőztette volna a fejét, azzal orvosolva a problémát,de teste ezúttal mást követelt tőle. Edzenie kellett, szervákat és feladásokat gyakorolni, csak így távozhat majd innen elégedetten, ha tudja, hogy tényleg mindent megtett, amire képes volt.
Először a fallal szembeállva passzolgatta a labdát, egyre magasabbra ütögetve, ezzel edzve ujjait és passzai pontosságát. Ügyelt rá, hogy egyszer se ejtse le a röplabdát, minden figyelmét ütéseire fordította, magában lecsitítva gondolatait.
- Hm, van itt még valaki?- kukkantott be a terembe Ukai, miután előtte elhaladva észrevette, hogy még ég bent a villany. Azonnal megpillantotta a gyakorló feladót, aki rápillantott, így a labda egyenesen a fején landolt.- Sugawara? Szokatlan, hogy egyedül maradsz gyakorolni.
- Áh igen...- nevetett fel kínosan a szükre hajú, tarkóját vakargatva egyik kezével.- A mai teljesítményem elég rossz volt, ezért gondoltam, hogy itt maradok még egy kicsit.
- Összességében nem volt vele sok gond- lépett be a tornaterembe az edző, becsukva maga mögött az ajtót, hogy a kinti hűvös levegő ne jusson be.- Néhány apró hibát vétettél, gondolom te is észrevetted.
Suga bólintott egyet, majd felvette a földről a röplabdát és közelebb sétált a szőke hajú férfihez. Remélte, hogy ad neki valami tanácsot, amit felhasználhat a jövőben; Ukai nagyon érti a dolgát, a játékos biztos volt benne, hogy ma is újat tanulhat majd tőle.
- Úgy vettem észre, hogy nem koncentrálsz teljesen a játékra. Volt valami, ami elvonta a figyelmed?- kérdezte zsebébe süllyesztve kezeit, mire a fiatalabb elgondolkodott.
Nem tudta hogyan is fejezhetné ki érthetően zavaros gondolatait, amelyek a meccs alatt kísértették. Nehéz volt szavakba önteni őket, főleg mivel Koshi maga sem értette teljesen.
- Igazából... elég sokat töprengtem azon, mi lett volna ha másképp csinálom az előző mozdulatomat. Azt mondanám, hogy túlságosan lefoglalt a hibáim elemzése- szólalt meg a feladó hosszú hallgatás után.
- Az rendben van, ha felismered a gyengeségeidet és a rossz lépéseidet, ezek szükségesek a fejlődéshez. De inkább raktározd el őket és a meccs után elemezgesd. Játék közben már nem számít az előző mozdulat, csak az amit abban a pillanatban teszel- mosolyodott el Ukai, hatalmas tenyerével összeborzolta a másik tincseit.
Mindketten meglepődtek, még az edző is értetlenül állt saját cselekedete előtt, úgy érezte, hogy keze magától mozdult, mert neki esze ágában sem volt megtenni ezt. Ugyanakkor képtelen volt elsiklani a tény felett, hogy mennyire puha a másik szürkén csillogó haja, nem is húzta el ujjait, hanem többször is végigvezette a sima tincseken.
Suga szemei természetesen elkerekedtek, de hamar rendezte vonásait és mosolyogva tűrte a simogatást. A másik érintése lenyugtatta gondolatait, tomboló érzelmeit; olyannyira kellemes volt az egész, hogy akaratlanul lehunyta szemeit, s egész testében ellazult.
Ukai hátán abban a pillanatban végigfutott a hideg, a feladó békés arckifejezését látva elindult benne valami. Olyan aranyos, ártatlan volt az előtte álló, angyali kinézete csak még elbűvölőbbé tette. Az edző kezét lassan levezette a másik arcára, végigsimított a puha bőrfelületen egészen álláig, majd alája nyúlva megemelte az alacsonyabb fejét. Suga érdeklődve pillantott fel a szőke férfire, szemei döbbenetet sugároztak, de semmi nemtetszés vagy undor nem volt benne, ez adott egy kis bátorságot Ukainak.
- Az a legjobb megoldás, ha keresel valamit, amivel le tudod vezetni a felgyülemlett feszültséget és kikapcsolódsz kicsit- tanácsolta egyenesen a másik csillogó szemeibe nézve, még mindig tartva fejét, hogy ne fordíthassa el tekintetét.
- Próbálkoztam vele. De ebben az időszakban nehéz a röplabdán kívül másra is gondolni. Eléggé lázba jöttem a Nemzeti miatt- vallotta be Suga őszintén, halkan felnevetve mondandója végén, ezzel megdobogtatva az idősebb szívét.
- Ez esetben nekem van egy ajánlatom- mosolyodott el szélesen a szőke, ami a kíváncsi tekintetet figyelve egyre csak szélesedett.
Kezét gyors mozdulattal vezette az alacsonyabb tarkójára, a másiknak reagálásra sem hagyott időt, miközben fejét maga felé húzta. A labda hangos csattanással esett a feladó kezéből a terem padlójára, aprót pattogva gurult egyre távolabb a két személytől. Ukai hamar megszüntette az ajkaik között lévő távolságot, lágy csókot hagyott Sugawara száján, minimálisra növelve az érintkezést. A szürke hajú feladó elkerekedett szemekkel figyelte a magasabb vidáman mosolygó arcát, egész testét mozdulatlanná tette a döbbenet.
- Gyere az üzletembe, ha végeztél itt- cirogatta meg utoljára a fiatalabb puha bőrét Ukai, majd sarkon fordulva magára hagyta a meglepett Koshit.
Percekig állt még egy helyben mozdulatlanul a játékos, azután is csak izgalomtól remegő kézzel érintette meg ajkait. Hosszú időre volt szüksége, hogy teljesen felfogja az imént történteket, majd értelmet nyerjenek a másik elhangzott szavai; mire ez megtörtént, feje már egy ért paradicsommal volt egyenlő. Felocsúdva a döbbenetből sietős léptekkel elhagyta a termet, és megindult az öltöző felé.
Ezen a napon kezdődött el köztük minden.
