Sztella2002 és Iwaizumi_Yuko kérésére :3
_____________________________
🔞🔞🔞
Shoyo izgatottan üldögélt a buszon, útban Hyogo Prefektúra felé, hogy láthassa imádott ikreit. Szüleit hosszú győzködések után sikeresen rábeszélte, hogy elengedjék egyedül barátaihoz, akik talán még Hinatánál is jobban várták a találkozást.
Hetekig csak képernyőn keresztül beszélgettek, mivel lakóhelyük nincs valami közel egymáshoz -ez egy ideje szenvedés volt mindhármuknak. A kis Mandarin érkezése teljesen felvillanyozta Miyáékat, már napokkal a találkozó előtt a csapat idegeire mentek az állandó álmodozásukkal. Eddig is gyakori beszédtémájuk volt a narancs hajú, de az utóbbi napokban minden második szavuk "Shoyo-kun" volt.
Hinata csillogó szemekkel, kicsattanó boldogsággal szállt le a járműről úticéljánál. Készült egy kis meglepetéssel az ikreknek, hiszen pár órával a megbeszéltek előtt érkezett. Tudta jól, hogy a csapatnak nemsokára kezdődik az edzése, ezért iskolájuk felé vette az irányt. Rohanva haladt végig az utcákon, amiért páran hülyének nézték, de ilyenkor kit érdekelne ez?
Már ismerte a tornateremhez vezető utat, boldogan szaladt oda az ajtóhoz, egy picit azonban hallgatózott belépés előtt. Amint megállapította, hogy nincsenek bent az edzők, vagyis még időben van, széles mosollyal arcán nyitott be a csapathoz. A legtöbben azonnal felé kapták fejüket, köztük az ikrek is, akik elkerekedett szemekkel megdermedtek egy pillanatra, viszont alig pár másodperccel később mellette termettek és szorosan ölelték át. Hinata fülig érő szájjal kapaszkodott a két magasabb fiúba, nyakukat átkarolva hajtotta fejét vállukra, szemébe az örömtől könnycseppek gyűltek. Érezte a dereka köré fonódott karokat, amelyek még közelebb húzták őt; az ikrek arcukat a narancs tincsek közé rejtették, puszit nyomva szerelmük fejére.
- Egyszer szét fogják szakítani- jegyezte meg Suna, fényképeket lőve a hármasról, melyeket majd megoszthat az ikerpárral. A körülötte állók csak halkan felnevettek, tovább bámulva a turbékolókat.
- Sho-kun~, nem is mondtad, hogy ilyen korán érkezel- mosolygott rá boldogan Atsumu, amikor ikrével együtt elhajoltak tőle, de karjaik természetesen még köré voltak fonódva.
- Meglepetés!- kiáltott fel Hinata arcán a világ legsugárzóbb tekintetével, megdobogtatva a szembenállók szívét.
- Shoyo~, te vagy a legjobb- csókolta meg vidáman Osamu kis barátját, kicsikarva egy dühös pillantást testvéréből.
- Én akartam lenni az első!
- Tsumu, nem lehetsz féltékeny Samura- szidta le nevetve a Mandarin, engesztelően tapadva ajkaira, mire a feladó is elégedetten mosolyodott el.- Mindkettőtöket ugyanannyira szeretlek~!
- Shoyo-kun!-szorították magukhoz fojtogató ölelésbe az alacsonyabbat, aki nyakukba kapaszkodva kiáltott fel ijedten.
- Uwaaah, megfulladok!
Kínosan kuncogva engedték szabadon párjukat az ikrek, tarkójukat vakargatva pillantottak rá. Hinata vett egy mély levegőt, csillogó szemekkel nézett fel a magasabbakra.
- Végignézem az edzést, szóval legyetek ügyesek ám.
- Mi leszünk a legjobban, Sho-kun~!
- Csak figyelj ránk!
Kiáltották neki boldogan szerelmei, villámgyorsan a pályára rohanva. Szemükben tűz égett, kemény elhatározás, hogy bükszévé tegyék barátukat, aki csak miattuk van jelen az edzésen, és minden bizonnyal mosolyogva figyeli őket a legvégéig.
