valakivegyennekemegyHisokátpls
Mrs_Grindelwald_ kérésére :33
__________________________
~Reader-chan szemszöge~
Hisokával a vadász-vizsgán találkoztam először. A vizsgán való részvételem egyik nem titkolt célja az volt, hogy új embereket ismerjek meg, esetleg barátokat szerezzek, ilyen módon ragadtam rá a férfire is. A Bungee Gumja elbújhat mellettem, annyira rátapadtam a vizsga alatt és után is -nem a szó szoros értelmében, persze. Sok időt töltöttünk együtt megismerkedésünk óta, néha kezdtem is úgy érezni, hogy túlságosan a nyakán lógok, de mivel egyszer sem tette ezt szóvá, eszemben sem volt leállni. Ismertem őt, tudtam, hogy nem a világ legjobb embere, de túlzottan szerettem ahhoz, hogy ez érdekeljen. Élveztem a társaságát, a perverz vicceit, beszólásait, még a szokatlanul nagy és furcsa harci kedvét is.
Hogy mi volt az, amiért beleszerettem, nem tudnám meghatározni. Jobban mondva, nem tudnék egy dolgot kiemelni a sok közül, amit vonzónak találok benne. Egyszerűen szeretek benne mindent, még azt is, amiért mások ijesztőnek vagy furcsának tartják. Szerintem ezek a tulajdonságok teszik különlegessé őt.
A vizsga után hozzászegődtem, mint útitárs, azzal a kifogással, hogy tanulni szeretnék tőle, mert csodálom mennyire erős. Győzködnöm kellett egy kicsit, de végül belement az ötletembe; azóta minden egyes napot együtt töltünk. Ha harcolni támad kedve, követem vele együtt az új áldozatát, miközben élvezem a társaságát nap mint nap.
Ez megy lassan egy éve, éljük különös életünket egymás mellett, szemet hunyok afelett, hogy naponta legalább egy emberrel végez, hiszen engem még soha nem bántott. Arra sem tudtam rávenni, hogy harcoljon velem, legalább egyszer.
- Csak erős ellenfelekkel harcolok- olt le minden alkalommal, amikor felteszem a kérdést, tipikus mosolyával az arcán, ami pillangókat ébreszt gyomromban valahányszor meglátom.
Ma kivételesen nyugis napunk volt, egy hotelszobában kuksoltunk a városban, ahol aktuálisan tartózkodunk. Én az ágyon fekve lapozgattam egy dögunalmas könyvet, míg Hisoka a szélén ülve keverte a kártyáit újra és újra.
Szokatlanul csendes volt egész idő alatt a férfi, ami egyáltalán nem jellemző rá, lassan már kezdett ezzel megijeszteni.
- Hisoka...
- Hm?- hümmögött felém sem nézve a Joker kártyalapot forgatva ujjai között. Nyeltem egy aprót unott hangját hallva, egy gyors mérlegelés után mégis folytattam.
- Unatkozom, nem csinálunk valamit?
- Például?- uh, szóval szűkszavú kedvében van, ez ritkaság.
- Sose harcolsz velem...
- Így igaz.
- Csak mert gyenge vagyok?
- Ahogy azt már száz alkalommal elmondtam, igen.
- De letettem a vadász-vizsgát!
- Most dicsekedni akarsz az engedélyeddel?
Frappáns kérdésére csak dühösen felhorkantam, a könyvet összecsapva az éjjeliszekrényre dobtam. Hátat fordítottam a férfinek és magamra húzva egy takarót, még fejem búbját is elrejtettem.
