csokisnudli kérésére :3
_____________________________
~Tsukishima szemszöge~
- Tsukki! Menjünk hétvégén randizni- ugrált felém szünetben a Mandarin, mindkét kezével kalimpálva. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, de minek kell olyen hangosan ordítani, hogy az egész iskola hallja?
- Nyugodj le- vágtam egyet a fejére, mire végre abbahagyta a pattogást.- Most nem jó, tanulnom kell.
- Múltkor is ezt mondtad- kezdett duzzogni karba tett kézzel, elfordulva tőlem.
- Mert akkor is tanulnom kellett. Ugye nem várod el, hogy miattad megbukjak?
- Mintha te meg tudnál bukni valaha is- forgatta meg a szemét szórakozottan, majd újra szökdécselni kezdett előttem.- Nem is törődsz velem mostanában.
- Megkímélnél az önsajnálatodtól?
- Ki másnak mondjam el, ha nem neked?
- Mondjuk Suga-sannak, neki még van türelme hozzád.
- Miért, te csak a vidám pillanataimban vagy képes elviselni?- pillantott fel rám csalódott mosollyal, de annál feldúltabb voltam most, minthogy ez hathasson rám.
- Őszintén szólva akkor is idegesítő vagy.
- Jó! Akkor menj, töltsd minden idődet Yamaguchival, ja és ha már ott vagy, dugd is meg őt! Utállak!- rohant ki a teremből Hinata, hangosan felsírva.
Elkerekedett szemekkel, értetlenül néztem utána. Oké, az utolsó megjegyzésemmel kicsit tényleg túllőttem a célom, de... mi van?! Hogy jön a képbe Yamaguchi? Ő pedig tulajdonképpen miért is zokog? Igen, eltúloztam a csípkelődést, de általában csak simán befordul ilyenkor, aztán várja, hogy kiengeszteljem. Akkor most minek fakad ki?
- Minek kellett megríkatni szegényt?- csóválta meg fejét a mellettem ülő seggfej osztálytársam, amire ingerült morgással reagáltam.
- Törődj a saját dolgoddal...
Edzésre azzal az elhatározással indultam, hogy tisztázom vele a dolgokat. Erre Hinata mit csinál? Végig levegőnek nézett.
Ha elindultam felé, ő elráncigálta a Királyt feladásokat gyakorolni; amikor pedig végre alkalmam nyílt feltenni kérdésemet, -hogy mégis mi a franc baja van- úgy tett, mintha meg sem hallotta volna. Hát jó, ha duzzogsz, akkor csak tessék.
Nem zavartattam magam különösebben a nap folyamán, nyugodtan elvégeztem a teendőimet, ahogy mindig is. Este viszont támadt egy kis hiányérzetem, hiszen egyetlen "jó éjt" üzenetet sem küldött, holott máskor egyenesen bombáz velük. Talán tényleg haragszik? És ilyenkor mégis mit kellene tennem?
Másnap a suliban nem jött át szünetekben, nem ostromolt ebédidő alatt sem, ami már kezdett idegesíteni. Arról szó sincs, hogy hiányzott volna nekem Hinata, egy napot simán kibírok nélküle; ő viszont sokáig nem lesz képes játszani a sértődöttet.
Vagyis ezt gondoltam, de egy hét múlva már megváltozott a véleményem. Ez az idegölő Mandarin egy örökkévalóságig duzzogni fog. Másokkal ugyanolyan, mint eddig, ők láthatják azt a sugárzó, vidám mosolyát, hallgathatják a mondandóját naphosszat. Csak velem szemben viselkedik másként, csupán engem néz levegőnek.
