~Itadori szemszöge~
A Junpei-el történtek után komolyan elhatároztam magam a fejlődés iránt, egyre inkább ösztönzött, hogy erősebbé váljak, Gojo-sensei és Nanamin mégis pihenésre ítélt. Szabadnapot jelöltek ki nekem, megtiltották az edzést, illetve lelkemre kötötték, hogy aludjam ki magam. Sok értelmét nem láttam tekintve, hogy nemsokára sor kerül az iskolák közti viadalra, azonban kedvem sem volt ellenkezni velük.
A szokásosnál később ébredtem, nyakamat sőt egész gerincemet megropogtatva keltem fel a nem túl kényelmes kanapéról, amin eddig feküdtem. A filmezések miatt lassan megszoktam, hogy itt poshadok, viszont még mindig zavaró volt az ágyam hiánya.
- Jó reggelt, Yuuji-kun~!- lépett be hozzám sensei, kicsattanó energiával már ezekben a korai órákban.
- Jó reggelt, mit csinálsz itt? Változott a program?
- Ellenkezőleg~. Mivel ilyen kedves, törődő tanár vagyok, arra gondoltam, hogy együtt töltjük ezt a napot~.
-... nem csak egy indokot akartál a lazsálásra?- pillantottam rá mindentudóan, mire megtörhetetlen mosollyal bámult egy darabig, majd egyszerűen ignorálta kérdésemet.
- Nos akkor, indulhatunk~?
- Hová?
- Városnézés- vigyorodott el győztesen, nekem pedig ebben a percben rögvest felcsillantak a szemeim.
- Azonnal elkészülök- rohantam el felpörögve valami normális ruha után. Már csupán a gondolat hatalmas lelkesedéssel töltött el, hogy vele lehetek a mai napon, szívem kijelentése hallatán mintha kihagyott volna egy ütemet.
Hamarosan útra készen álltam meg előtte egy sietősen összepakolt táskával. Vigyorogva haladtam mellette a város központja felé, volt egy olyan megérzésem, hogy ezúttal nem fog átvágni és ténylegesen körbevezet Tokióban.
Hála az égnek igazam is lett, valódi idegenvezetővé formálódott néhány óra erejéig, minden helyre elvitt, ahová vágyódtam, ráadásul elkényeztetett különböző édességekkel. Rettentően aranyos valamint törődő volt, emellett az egész napnak volt egy különleges, megmagyarázhatatlanul élvezetes hangulata. Azonban nem adódott alkalmam és időm ezen agyalni, hiszen Gojo-sensei egy percnyi pihenést sem hagyott nekem, igyekezett minél több programot belesűríteni a kikapcsolódásunkba.
Konkrétan összerohantuk fél Tokiót, vásárolt nekem egy halom szuvenírt - minden tiltakozásom ellenére -, aztán elvitt egy kitűnő kajáldába, s addig etetett, amíg fért belém.
Nem fogok hazudni, teljes szívémből imádtam az egész napot.
Már besötétedett, az utcákat színes fények borították be, amikor elvezetett egy fürdőhöz. Döbbenten pislogtam, de ő csak vigyorogva behúzott az épületbe, még szobát is foglalt a helyhez tartozó hotelben. Ezt már erős túlzásnak éreztem, mégsem szóltam semmit; különben sem nézett ki úgy, mint akit lebeszélhetnék terveiről.
A kivett szobához saját medence tartozott, az összes végtagom ellazult, amint elmerültem a forró vízben. Szemeimet lehunyva pihentettem fejem a felszínen, míg engedtem, hogy a testemre gyűlt izzadságot lemossa a fürdő. Sensei nemsokára csatlakozott hozzám, mellettem helyezte magát kényelembe, még jólesően fel is sóhajtott.
- Elégedett vagy, Yuuji-kun?
- Még szép, imádtam!- mosolyodtam el szélesen, miközben hajamra locsoltam egy adag vizet, így tincseim homlokomra tapadtak.
- Akkor megismételjük majd~?
- Szabad?- fordultam felé csillogó szemekkel, tekintetem viszont pár pillanatig elidőzött kidolgozott felsőtestén, már amennyi látszott belőle. Arcom felhevült a látványra, egyszerűen nem tudtam szabályozni saját reakcióimat, újra csak megerősödött bennem a gondolat, hogy mennyire jól néz ki. Habár ez egy köztudott tény.
