Viktria876 kérésére <3
_____________________________
~Itadori szemszöge~
🔞🔞🔞
A kanapén elnyúlva néztem az egyre unalmasabb filmeket gyakorlásom részeként. A reggeli vígjáték még valamennyire élvezetes volt, azonban az utána valók rendesen a padlóra küldték életkedvemet. Szinte csukott szemmel figyeltem a TV képernyőjét, nagyokat ásítva közben. Igazi riasztónak hatott számomra a helyiségbe belépő Gojo-sensei.
- Yuuji-kun, hogy haladsz?- érdeklődött mosolyogva, feltűnve mögöttem, mire döbbenetemben leestem a földre.- Szóval nem a legjobban...
- Unalmasak ezek a filmek, komolyan muszáj végignéznem az összeset?
- Igen, ez az edzés fontos része!
- Igenis...- másztam vissza motyogva a helyemre, ezúttal ülő helyzetben huppantam le, térdeimet felhúzva átkaroltam őket, úgy figyeltem tovább az éppen mutatott romantikus jelenetet.
A fehér hajú kis gondolkodás után levágta magát mellém, kényelmesen hátradőlve nézett a TV irányába, viszont pár perc múlva ásítva feküdt végig a kanapén, lábait a földre engedte. Kíváncsian pillantottam rá, azonban nem mondott semmit, így én sem tulajdonítottam különösebb jelentőséget cselekedetének.
Pár perc múlva fészkelődni kezdett, oldalra fordulva figyelte tovább a filmet, gyakran mordult fel közben.
- Yuuji, ez rohadt unalmas...
- Én szóltam- sóhajtottam fel térdemre támasztva állam, ekkor felpattanó tanáromra emeltem tekintetem, aki pont a képernyő elé állt eltakarva azt.
- Csináljunk valami érdekesebbet?
- Szabad?!- csillantak fel szemeim, izgatottan bámultam a magasabb fülig érő vigyorát, ahogy kikapcsolja a készüléket.
- Hogyne, mára elég lesz ennyi gyakorlás. Ideje kikapcsolódni egy kicsit. Mi lenne, ha játszanánk?
- Hm? Oooh, valami titkos játék lesz, amit a kezdőknek szoktál megtanítani?!
- Nem egészen, eddig még egyetlen tanítványommal sem csináltam- vágta rá visszafojtva nevetését, mire szemöldököm felszaladt.
- Akkor...?
- Tedd ezt fel- vette le fekete szemkötőjét, majd kezembe adta azt.
Megilletődve fogadtam el tőle a sötét anyagot, de közben képtelen voltam megszakítani a bámulásom; gyönyörű, szinte már világító kékjeit figyeltem folyamatosan. Csodaszép színe van íriszeinek, egyszerűen vonza az ember tekintetét.
Utásítása szerint felvettem a szemkötőt, értetlenül vártam, hogy elmondja, mit kell tennem ezután. Fogalmam sem volt, hogy ez a "játék" pontosan mit takar, igazán beavathatott volna a részletekbe.
- Elkezdtük már?- kérdeztem kíváncsian, mire meghallottam halk kuncogását.
- Nem egészen, a java most következik. Neked csak annyi a dolgot, hogy elmondd, tetszik-e, amit csinálok.
- Öhm... oké.
Lépteiből tudtam csupán kikövetkeztetni, hogy elém sétál, majd leguggolva combajaimra teszi kezeit. Egy pillanatra kirázott a hideg érintésétől, azonban nem szóltam semmit - pontosabban nem tudtam, minden egyes szavam a torkomra fagyott. Az idősebb lassan felvezette ujjait lábamon, aztán férfiasságomra markolt, mire halkan felnyögtem.
Két kézzel fogtam be számat jó erősen, ekkor viszont már késő volt. Lángoló arccal, hevesen dobogó szívvel vártam reakcióját, ami csupán egy vidám nevetés volt.
