dearest_vyenne kérésére :3
_____________________________
A festett hajú ex-feladó szobájában ücsörgött; ágyára huppanva pakolta be táskájába a gondosan becsomagolt ajándékot. Telefonja kijelzőjére pillantva megleste az órát, majd sietősen sétált ki az előszobába cipőt húzni. Magára vette hátizsákját, aztán kilépett a forró augusztusi levegőbe, s rögtön a buszállomás felé indult.
Párja - Ushijima Wakatoshi - és ő már hetekkel ezelőtt ezt a hétvégét tervezgették, amikor a fiú ellátogatna hozzá Tokióba, hogy együtt ünnepeljék az idősebb huszadik születésnapját. Azonban számításaikat keresztülhúzta barátjának meccse, amire pont azon a szombaton került sor. Kenma csalódott volt, szerette volna szerelmével tölteni azt a napot, s felköszönteni őt.
Éppen ezért elhatározta, hogy majd el fog utazni hozzá titokban, ezzel is meglepve őt. Ezzel az egyetlen gond az volt, hogy nem szeretett utazni tömegközlekedésen, különösen nem egyedül.
Amikor párja mellett ül a buszon fejét vállára hajtva, akkor semmi baja sincs az egésszel. Most viszont magányosan gubbasztott az egyik ülésen körülötte megannyi idegennel, emiatt egyre kellemetlenebbül érezte magát. Fejét az ablak üvegének döntötte, hideg italából percenként kortyolgatott, azonban arra gondolt, hogy mindezt barátjáért teszi, ez pedig segített túlvészelni az utat.
Ő volt az első, aki a célállomáshoz érkezve elhagyta a járművet - szinte kiugrott a buszból. Nagyokat szippantott a kellemes friss levegőből, miközben a fújdogáló szél picit összekuszálta tincseit. Telefonját hívta segítségül, hogy tájékozódni tudjon a városban; lassan haladt a meccs helyszíne felé, de még épp időben beért az arénába. Az egyik hátsó helyet pécézte ki magának, nem szerette volna, hogy szerelme már a legelején észrevegye, azzal ugrana a meglepetés lehetősége.
A mérkőzés végére szánta a legjobb részt. Terve az volt, hogy a rajongók közé furakodik - bár ez távol áll tőle-, majd párjához sétál. A játék alatt Ushijima szeme nem akadt meg a volt feladón, így Kozume számításai tökéletesen haladtak.
Mély levegőt véve verekedte be magát az autogramot kérő emberek közé, velük együtt ment a csapat játékosaihoz, de valójában ő csak szerelmét kereste. Szépen sorba állt, fejét leszegezve lépdelt egyre közelebb hozzá, vigyázva rá, hogy az aláírásokra koncentráló fiú most se figyeljen fel rá. Amikor végre elért barátjához, füzet helyett kezét nyújtotta előre, amit a másik rutinos mozdulattal ragadott meg, kis híján a fekete filctollat is rányomta bőrére, de agya az utolsó pillanatban kapcsolt. Döbbenten nézett le Kenmára, aki visszafojtott kuncogással pillantott fel rá, majd szorosan dereka köré fonta karjait. Fejét a sokkalta magasabb Wakatoshi mellkasába fúrta, mosolygó arcát elrejtve szívta be párja férfias illatát, mely még a meccs után is érezhető volt. A megszeppent játékos döbbenete ellenére átölelte barátját, boldogan simogatta hátát, miközben szabad kezét puha hajába vezette.
Percekig el sem engedte őt, erős karjaival felemelve az alacsonyabbat elsétált a vizslató tekintetek elől az öltöző felé. Amint a falak takarásában voltak, letette párját, s villámgyorsan ajkaira tapadt.
Kenma átfonta a másik nyakát, úgy húzta magához a fiút, amíg a levegőhiány közéjük nem állt.
- Mit keresel itt?
- Meglepetés- mosolygott visszafogottan a festett hajú, mire újabb csókot kapott szerelmétől.
- Pár perc és átöltözök, addig várj itt- nyomott egy apró puszit az alacsonyabb homlokára, aztán besietett az öltözőbe.
Kozume türelmetlenül állt a folyosón, amíg barátja meg nem érkezett, majd ujjaikat összekulcsolva sétáltak ki az épületből. Wakatoshi autojába ültek be, így pillanatokon belül az idősebb lakásához érkeztek. A kocsiból kiszállva Kenma barátja hátára ugtott, karjait és lábait is szorosan köré fonta.
- Menjünk így- nézett a magasabbra ártatlan szemekkel, mire az mosolyogva sétált be vele együtt a lépcsőházba.
Ushijima egészen a szobájáig cipelte a fiatalabbat, ott óvatosan letette az ágyra. De nemsokára már ölébe is húzta, s szorosan átkarolta derekát, állát fejére támasztva préselte magához testét. Kenma pillanatokig csendesen élvezte az ölelést, a másik intenzív férfias illatát beszívva bújt hozzá még közelebb. Aztán eltolta magától az idősebbet, mosolyát visszafojtotta, miközben táskájához sétált.
- Hoztam neked valamit. Ez a tiéd!- adta párja kezébe ajándékát izgatottan, miközben törökülésben elhelyezkedett mellette.
Wakatoshi boldogan látott hozzá a doboz kibontásához, mely kedvenc édességeit tartalmazta. Emellett talált benne egy új térdvédőt illetve egy picit személyesebb meglepetést, egy röplabdamez alakú kulcstartót, amelyen az ő neve és száma virított. Mosolyogva forgatta kezei között a különleges darabot, majd gondosan visszahelyezte a dobozba, amit éjjeliszekrényére tett. Újra az ágyra ült, szerelmét ismét ölébe emelte, miközben hosszú csókot nyomott ajkaira.
- Köszönöm, ez nagyszerű ajándék- simította ki a párja arcába lógó hajtincseket. Puszit nyomott puha bőrére, mire ő elkuncogta magát.- De leginkább neked örülök. Köszönöm, hogy eljöttél ide.
- Ne köszönd, inkább szeretgess meg- tárta szét karjait Kenma szokatlanul erősen vágyakozva a rég tapasztalt ölelések után.
Ushijimát nem kellett kérlelni, azonnal karjaiba zárta szerelmét, aki szorosan átfonta lábaival a másik derekát. Arcát barátja széles vállára hajtotta, míg az idősebb a festett tincsek közé rejtette sajátját.
- Olyan vagy, mint egy kiscica- nevetett fel halkan a belé kapaszkódó alacsonyabbat cukkolva, de ő csak boldogan elmosolyodott.
- De a tiéd vagyok, szóval szeress.
- Ezt nem is kell parancsolni- jegyezte meg vidáman a magasabb fiú, majd egyre szenvedélyesebb csókokkal ajándékozta meg kedvesét.
