Yumi-Yung kérésére :3
_____________________________
•High School AU•
~Lucy szemszöge~
Mosolyogva figyeltem, ahogy kis csapatunk elhagyja az iskola területét ballagásunk után, a társaság utolsó tagjaként sétáltam mindenki más mögött. Nevetve néztem az elől haladó Natsut és Grayt, akik egymás vállát átkarolva vezettek minket, közben a következendő bulink részleteit szervezgették. A suli végetért, ezért biztosan szétszéledünk, vagyis ez lesz az utolsó együtt töltött nyarunk. Ennek örömére - bár inkább bánatára - megbeszéltük, hogy együtt töltjük a hétvégét, kiélvezve maradék időnket.
- Lucy, mikor fogod elmondani neki?- szegődött mellém Erza visszafojtott vigyorral. Sóhajtva vállat vontam, tekintetemmel továbbra is a rózsaszín hajút kémleltem.
- A napokban talán megteszem. Csak hát...
- Még mindig azon aggódsz, hogy nem szeret viszont?
- Abban nem lenne semmi meglepő, elvégre Natsut sokan kedvelik.
- Bárcsak ne lennél olyan vak, te lány- sétált el legyintve, mire értetlenül néztem utána, de inkább figyelmen kívül hagytam. Nem olyan könnyű bevallani valakinek, hogy szerelmes vagy bele, hiába szajkózza ezt nekem.
Már a gimi második évében megtetszett, akkor váltunk igazán jó barátokká. Aztán ahogy teltek a hetek, lassacskán észrevettem, hogy a baráti szeretetnél jóval többet érzek iránta. Többször is lett volna lehetőségem elmesélni ezt neki, azonban eddig nem volt hozzá bátorságom. Viszont most, hogy elérkeztünk az utolsó nyárhoz, amit együtt tölthetünk, úgy érzem tökéletes alkalmam nyílhat őszintének lenni vele. Még ha tartok is válaszától, felül kell kerekednem félelmemen, különben soha nem leszek képes szerelmet vallani neki.
A legközelebbi útkereszteződésnél elváltunk, a legtöbben különböző utcákba kanyarodtunk le, csupán Erza és Natsu haladtak továbbra is együtt, ugyanis majdnem szomszédos házakban laknak. Otthon sietősen lepakoltam dolgaimat, aztán kerestem egy hátizsákot, amibe cuccaimat pakolhatom. Egy hétvégi házat béreltünk ki magunknak, így olyan nagy csomagom nem volt, de mégsem indulhattam el üres kézzel. Jócskán volt még időm a megbeszélt találkozóig, ezért nyugodtan lezuhanyoztam, legalább fél óráig csak gondolataimba merülve engedtem testemre a forró vizet, mely szinte már égette bőröm, mégis jól esett.
Tusolásom végeztével egy törölközőt csavartam magamra, ráérősen megszárítottam hajamat, s kiválasztottam öltözékemet. Pontban hatkor már a kapuban álltam Erzára várva, aki megígérte, hogy elvisz engem, Levy-t és Juviát kocsijával. Tudtam, hogy a vörös hajú vezetési képességei nem a legjobbak, viszont ez még mindig kedvezőbbnek tűnt, mint sétálni úticélomig. Habár véleményem az első kanyar után megváltozott, valahogy mégis sikeresen átvészeltük az utazást anélkül, hogy bárki kidobta volna a taccsot.
A fiúk már mind a helyszínen voltak, amikor megérkeztünk, néhányuk kezében egy félig üres sörös üveg virított. Natsu és Gray az egyik szobában veszekedtek azon, hogy melyikük élné túl, ha leugranának a tetőről, egyesek még fogadni is akartak rájuk - egyszóval minden vidám és humoros volt, ahogy az csapatunktól elvárható. Nemsokára felcsendült a zene, az alkohol lassan fogyni kezdett, miközben páran, köztük én is leültünk társasjátékozni.
Hamar meguntuk a hagyományos activity-t, ezért Gajeel javaslatára felelsz vagy merszezni kezdtünk. Elég volt egy pillantást vetnem Erza számomra baljós vigyorára ahhoz, hogy elrettenjek a dolgoktól. Arra hivatkozva, hogy szívni akarok egy kis friss levegőt, még az én köröm előtt kisurrantam a helyiségből. Az épület előtt néhány pad volt rakva a tábortűzhely köré, azok egyikére huppantam le egy pohár üdítővel a kezemben. Nem akartam ilyen korán kiütni magam, mellesleg a piát se bírom olyan jól, ezért egyelőre a sima kóla pártját fogtam.
- Valami baj van, Luce?- szólított meg egy ismerős hang, majd leült mellém rózsaszín hajú kiszemeltem szélesen vigyorogva.
- Nincs, csak ki akartam jönni egy kicsit- mosolyogtam rá kedvesen, miközben forgatni kezdtem kezeimben a műanyag poharat.
- Hamar letelt ez a négy év, nem igaz?
- De, így visszagondolva olyan, mintha tegnap léptem volna be először az osztályba. Hiányozni fog mindenki- sütöttem le szemeimet bánatosan, ekkor Natsu átkarolta vállamat, s közelebb vont magához.
- Ne szomorkodj, Luce. Igaz, hogy ritkábban fogunk találkozni, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy megszakad a kapcsolatunk. Mi ketten mindenképpen együtt maradunk!
- M-Mi...?- pislogtam fülig vörösödött fejjel, látványom hangos nevetésre késztette.
- Bocsi bocsi, ez kicsit kétértelmű volt- szabadkozott kínosan vakargatva tarkóját, mire elkaptam róla tekintetemet.- Habár...
- Natsu, mennyire vagy részeg?
- Józan vagyok, csak két sört ittam meg eddig! Mellesleg Erza azt mondta nemrég, hogy van számomra egy kis mondanivalód. Mi lenne az?
- Se-Semmi...- vágtam rá azonnal, bár nem túl határozottan.
Néhány percig csendesen ültünk egymás mellett, csupán a házból kiszűrődő röhögést illetve zenét hallgattuk. A rózsaszín hajú óvatosan megcirogatta karomat, éreztem is magamon tekintetét, de túlságosan zavarban voltam ahhoz, hogy ránézzek. Szükségem volt egy kis időre, hogy összeszedjem bátorságomat, a lecsillapítsam tomboló gondolataimat. Szívem még mindig őrült tempóban zakatolt, viszont igyekeztem nem foglalkozni sem vele, sem a hasamban feléledő pillangórajjal.
- Mégis lenne valami, amit el akarok mondani...- nagy levegőt véve felpillantottam rá, így szembetaláltam magam a jókedvűen mosolygó Natsuval, mire még egy árnyalattal vörösebbé változott arcom.- Már egy ideje szeretlek.
- Tudom, én is téged.
- Nem, én nem úgy, mint egy barátot...
- Nos, igazából én sem- túrt szőke tincseimbe, majd közelebb húzott magához, szánk szinte összeért.- Inkább mint egy barátnőt. Szóval mondd, szeretnél azzá válni és járni velem?
- Boldogan- mosolyodtam el végre én is felhőtlenül az ajkaimra suttogott szavak hatására, aztán átszeltem a pár centis távolságot, hogy finoman megcsókolhassam Natsut, aki rögvest, gondolkodás nélkül viszonozta azt.
