Leann020 kérésére UwU
_____________________________
Már hetekkel ezelőtt beköszöntött a rideg tél, a földeket vastag hótakaró borította, egy teremtett lélek sem volt látható a fagyos tájakon. A sűrű erdő közelében, egy kis faházban, melynek teteje fehéren csillogott, két test simult egymásnak vastag pulcsiban, egy rozsdabarna takaró alatt.
Zack erős karjaival szorosan ölelte magához Rachelt, aki enyhén didergett; barátja közelsége sem tudta teljesen elfeledtetni vele a zord időjárást. Az ősrégi kandalló nem nyújtott megfelelő meleget, hiába szikráztak benne a vörös lángok. A két fiatal pontban előtte ücsörgött a földön, várva, hogy elgémberedett végtagjaik felengedjenek egy kicsit a kinti sétálás után. Nemrég érkeztek vissza kis házukba, miután alig öt percet bolyongtak a dermesztő hidegben felderítés gyanánt.
- Ray, egy darabig nem megyünk a faluba- jelentette ki határozottan az idősebb, állát párja fejére támasztva.
- De-
- Semmi de. Pár napig még simán kihúzzuk a kajával, amink van, ilyen időben jobb nem kockáztatni.
- De hát-
- Nem megyünk. Pont.
Rachel lesütötte kék szemeit, ösztönösen bújt közelebb a fiúhoz, s lassan végre érezni kezdte a testéből áradó meleget. Kellemes volt számára a mellkasához préselődni, már egy pillanatig sem bánta a kint tomboló szinte embertelen időjárást, hiszen ez fokozott figyelmet jelentett Zack részéről. Habár nem mutatta ki, az idősebb néha igazán aggódott barátnője épségéért, valahányszor reszketni látta, szó nélkül karjaiba zárta őt - holott általában ellöki a lányt, amikor ölelést kezdeményez vele.
A szőke azonban Zack szava ellenére sem nyugodott meg; zavarta, bántotta a tudat, hogy nem hozhat ennivalót a faluból, pedig most az ő sora következne. Hiába a fiú kijelentése, másnap délután - amikor a hóvihar éppen tetőfokára hágott - Rachel kiosont a faházból, magára hagyva alvó szerelmét. Már a legelső széllökés a földre sodorta őt, viszont ezzel nem törődve újra talpra állt, az ismerős irányba kezdett araszolni bizonytalan léptekkel. Csúszott az ösvény, a hózápór vadul tombolt; nemsokára semmi más nem maradt a lányból, mint egy hófehér, teljesen átázott alak.
Mégsem adta fel, ha csiga tempóban is, de mindenképpen el akart jutni a faluba. Zackért teszi, természetesen, habár közrejátszik az is, hogy hallani akarja barátja dícsérő szavait, amikor épségben hazaérkezik.
Ugyanis ekkor még azt hitte, hogy megúszhatja gondok nélkül a sétát.
Egy befagyott patak mellett haladt el, a feltámadó erőteljes szél viszont a jégre lökte őt. Rachel nagyot sóhajtva tápászkodott fel négykézlábra, ekkor azonban egy apró léktől kezdve - mely pontosan egyik talpa alatt volt - beszakadt a víz eddig szilárd felszíne. A szőke ijedten rezzent össze, amikor jobb lába a jéghideg folyóba esett, már nagy levegőt véve felkészült az elmerülésre, amikor két erős kar felemelte őt. Gond nélkül állította újra talpra a megszeppedt, ugyanakkor rémült lányt Zack, aggódó arckifejezése egy pillanat alatt elillant, amint épségben látta maga előtt.
- Ray, hülye vagy?! Megmondtam, hogy maradj bent!- kiáltott rá mérgesen, megrázva a lány vállait.
- Sa-Sajnálom, de én...
- Nem vagy normális, jesszusom- morogta ingerülten, miközben pontosabban felmérte barátnője helyzetét.
Elég volt egyetlen tapintása a szőke vizes ruhájának, máris lekapta magáról meleg pulcsiját. Rachel minden tiltakozása ellenére ráadta azt, majd egyszerűen vállára kapta őt.
- Ha valamit közlök veled, azért van, hogy tedd úgy, amint mondtam! Ne menj a saját fejed után, ha marhaságon kívül semmi egyebet nem tudsz kisütni. Legközelebb honnan szedlek össze, huh? Egy hóember belsejéből, miután mozogni sem leszel képes?
A fiú kioktatása azonban nem talált halló fülekre, barátnőjét ugyanis teljes mértékben lekötötte a kapott ruhadarab valamint annak jellegzetes Zack-illata. Fejére húzta a kapucnit is, úgy ölelte át esetlenül párja nyakát, mire az illető vette a fáradtságot, s normálisan karjaiba fogta a szőkét. Rachel szíve hevesen dobogni kezdett, ahogy közelebb bújt hozzá, a hideg sem zavarta már annyira, mint eddig. Csak örült annak, hogy kedvese érte jött, hiszen ezek az apró jelek éreztetik vele az idősebb szeretetét.
Néhány perc alatt visszaértek a faházba, ahol a lányt rögvest ágyba nyomta kedvese. Belecsavarta a takaróba, aztán ölébe húzva szorosan átölelte, amíg testének remegése alábbhagyott.
- Egy darabig nem mozdulsz ki innen, világos?- kérdezte már sokkal nyugodtabb hangon.
- Értettem- motyogta a fiatalabb halkan, élvezve a másik közelségét. Nemsokára viszont hangja ismét megzavarta a szoba csendjét, amikor nagyot tüsszentett.- Zack...
- Hát én szétcsaplak- fektette le morogva a szőkét, majd tenyerét homlokára tapasztotta.- Nagyszerű, meg is fáztál.
- Nem igaz- ellenkezett azonnal Ray, érkező köhögőrohama viszont teljesen mást árult el a fiúnak.
Szó nélkül hagyta egyedül az ágyon barátnőjét, miközben erősen agyalt azon, mi lenne a legjobb lépés jelen helyzetben. Végül vizet melegített a tűz felett - forró teát készített a lánynak, amit pillanatok alatt leöntött a torkán. Milliónyi szidalmazás jutott eszébe, azonban látva a legyengült Rachelt inkább visszanyelte szavait. Ehelyett leült az ágy szélére, kedvesen cirogatta sápadt arcát, minden percben egyre fennebb húzva a meleg takarót, ami lassan száját is elfedte a betegnek.
Barátja törődése illetve gondoskodása egyszerre volt megdöbbentő és kellemes érzés a szőkének, viszont ahogy napokká formálódott a hirtelen jött megfázása, kezdte kényelmetlennek titulálni a helyzetet. Bántotta a tudat, hogy ennyi gondot okoz Zacknek, s még meghálálni sem tudja igazán. Szeretett volna ő is tenni valamit a fiúért, éppen ezért egyik este az ölébe fészkelte magát, nyakát átkarolva vállába nyomta fejét.
- Zack...
- Mi az? Fel tudsz végre állni legalább?
- Szexeljünk.
- Mi-... ez honnan jött neked?
- Szeretnéd, nem igaz?
- Tök mindegy mit akarok és mit nem. Most beteg vagy, szóval pihenj.
- De már sokat pihentem...
- Nem eleget, bújj vissza.
- Inkább csináljunk valamit, amit élvezel.
- Bújj. Vissza- varázsolta a takaró alá kifejezéstelen tekintettel barátnőjét az idősebb. Rachel picit csalódottan mászott közelebb az ágy szélén ülőhöz, mire Zack simogatni kezdte őt.- Ne hidd azt, hogy nincs kedvem. Viszont nem lenne benne élvezet, amikor ilyen gyenge vagy. Mindent nekem kellene csinálnom. Habár ez nagyrészt mindig így van...
- Akkor mit csináljak?
- Gyógyulj már meg, hogy ne kelljen napi huszonnégy órában teát főznöm és borogatást cserélnem a homlokodon.
- Rendben...
- Aztán nem foglak kímélni- súgta fülébe vigyorogva, halvány pírt csalva a lány világos arcára.- És ne szokj hozzá a luxushoz, ez most kivételes alkalom.
- Majd ha te leszel beteg, én fogok vigyázni rád.
- Rám nem kell vigyázni!
- De szeretném.
-... csak aludj- ütögette meg finoman fenekét, mire a szőke lehunyta szemeit.
Rachel nem meglepően hamar elszenderült barátja kellemes érintései hatására.
