julia_ch4n kérésére :3
_____________________________
~Chuuya szemszöge~
Reggel a Nap melengető sugaraira ébredtem, amelyek szobám ablakán világítottak be. Lassan, álmosan nyitogattam szemeimet, de megmozdulni képtelen voltam a körém font erős karok miatt. Barátom még mindig húzta a csendest, testem szorosan a sajátjához préselve szuszogott egyenletesen. Ha mellkasába fúrtam a fejem, még szívenek dobogását is hallottam, ami olyan volt számomra, mint egy nyugtató muzsika.
Ujjaimmal óvatosan megcirogattam az idiótám oldalát, miközben arcát fürkésztem. Ajkaira halvány mosoly kúszott, azonban nem ébredt fel, alvó állapotában húzott még közelebb magához. Hatát simogattam folyamatosan, kiélvezve, hogy nincs tudatánál, így észrevétlenül szeretgethetem kicsit.
Az idilli jelenetet a telefon idegesítő csörgése zavarta meg, mire a barna hajú morogva nyúlt zsebébe. Még mindig csukott szemekkel, egy pillanatra sem lazítva szorításomon a füléhez emelte készülékét szabad kezével.
- Igen?- szólt bele álomittas hangon, egy apró puszit nyomva homlokomra.
- HOL A FRANCBAN VAGY, TE ÖNGYILKOSSÁG MÁNIÁS KÖTSZERPAZARLÓ IDIÓTA?!- hallottunk meg a vonal másik végéről egy dühöngő férfit. Szinte látom magam előtt, ahogy az idegei sorban kötik fel magukat. Vajon mi baja van?
- Kunikida-kun, most nem érek rá- motyogta barátom unottan, miközben hátamat cirogatta egyik kezével.
- Mi az, hogy nem érsz rá?! Munkát kaptunk, szóval mozdítsd meg a segged és gyere a helyszínre!
- Passzolom~.
- NE MERÉSZELD, DAZA-
...és ezzel a barna hajú végre kinyomta a hívást. A földre dobta telefonját, majd hátára feküdt engem a mellkasára húzva. Hajamba túrva tapasztotta össze ajkainkat, s ráérősen csókolt meg, még mindig ellazulva a reggeli álmosságtól. Ujjaival tincseimet tekergette, míg én arcát, vállait simogattam, kivételesen nagy mértékben kimutatva szeretetemet. Szenvedélyesebb irányba tereltem csókcsatánkat, viszont egy kellemetlen zajnak megint be kellett zavarnia.
Hangosan átkozódva nyúltam az éjjeliszekrényem felé, hogy elvehessem telefonomat, ami hangosan csörgött. Morogva emeltem fülemhez az eszközt, nulla életkedvvel szóltam bele.
- Igen? Igen... Nem... Háh?! Mégis miért?!... Rendben... Viszlát.
- Mi volt ez a tartalmas beszélgetés, Chuuya~?- cirogatta meg arcomat Dazai, de én válasz helyett egyszerűen lemásztam róla, és sóhajtva a szekrényemhez sétáltam.- Baby?
- Munkát kaptam. Utálom a Főnököt...- sziszegtem fogaim között dühtől forrongó fejjel.
Barátom szomorkásan, picit csalódottan sétált oda hozzám, mögém lépve karolta át derekamat. Képtelen voltam megmozdulni, így tincseibe vezetve egyik kezem masszírozni kezdtem fejbőrét.
- Oi, Dazai. Feladatom van, sietnem kell.
- Nem akarom!- hisztizett nekem, akár egy három éves kisgyerek, arcát nyakamba rejtve.
- Muszáj, szóval mozdulj- hámoztam le magamról nagy nehezen, bevallom kicsit fájó szívvel, a szorosan ölelő karokat, majd folytattam az öltözködést.
