ElpusztitalakUWU kurooharuka 😻
_____________________________
~Atsumu szemszöge~
Az éjszaka közepén felébredtem, s valamiért nem jött többé álom a szememre. Végignéztem csapatomon, mindannyian javában húzták még a csendest. Pillantásom a mellettem alvó Kiyoomira tévedt, aki békés arccal feküdt velem szemben, lehunyt szemekkel. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy mennyire édes ilyenkor, nyugodt vonásai melegséggel töltöttek el. Együtt éltünk, szóval természetesen minden éjjel együtt aludtunk - már amikor nem pakolt ki a kapanéra -, de nem sokszor volt alkalmam megfigyelni őt.
Hátamon feküdtem, alig tudtam kibírni, hogy ne cirogassam meg arcát, vagy simítsak ki belőle néhány göndör hajtincset. Viszont nem szerettem volna, ha véletlenül felébred érintésemre, így inkább csupán szememet legeltettem rajta. Annyira aranyos volt, olyan békésnek, zavartalannak látszott, hogy látványa képes volt újra álomba ringatni engem.
Pihenésem viszont nem tartott sokáig; hajnalban ugyanis ismét felriadtam. Fogalmam sincs milyen gondolatokra alhattam el, viszont elég nedves álmom volt barátommal, ennek eredményeképpen meg is látogatott reggeli merevedésem. Morogva fordítottam hátat Ominak, abban reménykedve, hátha csak szépen, magától elmúlik, ha nem figyelem őt. Tervem azonban nem tűnt működőképesnek, jobbnak láttam azonban nem törődni vele, a rám terített pokróc miatt amúgy sem látszott semmi.
Újra lehunytam szemeimet, ágaskodó tagomat ignorálva próbáltam valami kedvesre gondolni, remélve, hogy az majd elaltat. Ekkor egy idegen kar a derekam köré fonódott, hátamhoz egy izmos test simult. Döbbenten pillantottam hátra, de csupán a fekete hajkoronából könnyen megállapítottam, hogy párom az. Átcsúszott az én futonomra, úgy ölelt magához engem.
- Atsu~...- súgta fülembe ritkán hallott incselkedő hangon, mire értetlenül vontam össze a szemöldököm.- Nem tehetek róla, de megláttam, hogy egy kis problémával küszködsz. Hadd segítsek.
S ebben a pillanatban nadrágon keresztül rámarkolt merevedésemre. Felnyikkantam volna, szabad kezével viszont gyorsan befogta a számat, így képtelen voltam hangokat kiadni. Késlekedés nélkül furakodott nadrágomba, mire kétségbeesetten próbáltam lefogni karjait, azonban nem jártam sikerrel. Ujjait tagomra kulcsolta, ajkait közben nyakamra tapasztotta, erősen megszívta bőrömet. Egy ideig még ellenállóan fészkelődtem mellette, de észre kellett vennem, hogy esze ágában sincs elengedni, így inkább a futonba markolva viseltem a kényesztetést.
Kezeivel olyan precíz munkát végzett, hogy biztosan hangosan nyögdécseltem volna, felverve az egész bandát, ha nem takarja el számat. Magamon éreztem elégedett vigyorát, amikor gyorsított ujjai mozgásán, egyre nehezebben tűrtem csendben a kényeztetést. Erősen koncentrálnom kellett, hogy teljesen visszafojtsam a hangom, s ne hallassak érthetetlen dörmögést sem.
Miután sikeresen eljuttatott a csúcsra, lazán kihúzta kezét boxeremből, majd visszamászott helyére. Még hátat is fordított nekem, mire hitetlenül pillantottam rá. Kíváncsian böktem meg vállát, ő erre szeme sarkából rám sandított, zavarodott arcomat meglátva halkan elkuncogta magát.
- Ez most mi volt?- kérdeztem suttogva, picit közelebb csúszva hozzá.
- Csak segítettem rajtad, inkább légy hálás- jegyezte meg szórakozottan, tekintete azonban egy másodperc múlva elsötétült.- Vagy többet szeretnél?
- Omi, nem vagyunk egyedül...- emlékeztettem fülig vörösödve, ő viszont ez nem igazán hatotta meg.
Egy gyors mozdulattal hasamra fektetett, számat újra eltakarva mászott rám, éledező tagját fenekemhez dörgölte. Apró puszit nyomott fülem mögé s nyakamra, közben ujjaival rátalált bejáratomra. Türelmetlenül dugott be egyenesen hármat, gyors tempóban kezdett tágítani, mire a párnába markoltam. Akaratlanul is ráharaptam kezére, erre ő felszisszenve elkapta azt, szabad utat hagyva hangomnak, én pedig hangosan fel is nyögtem. Elkerekedett szemekkel nyomtam bele fejem a párnába, de már késő volt.
Többen is mocorogni kezdtek, amit halálra vált arccal figyeltem, Omi viszont zavartalanul folytatta tovább munkáját. Hitetlenül pillantottam hátra vállam felett, azonban csak elégedett vigyorával találkoztam.
