justoneidiotlol kérésére itt az AtsuOsa folytatása :3
___________________________
~Atsumu szemszöge~
Reggel arra ébredtem, hogy Samu rajtam fekszik és két kézzel püföli a mellkasomat.
- Mi van már? Csak tegnap szerettél?- nyöszörögtem álmosan, miközben lefogtam kezeit és egy puszit nyomtam rájuk.
- Hogy akarjuk elrejteni a nagyvilág elől ezeket?- mutatott a nyakán lévő szívásnyomokra.
- Oh...
- Oh? Ennyi a reakciód?!- csattant fel Samu ingerülten, mire kínosan felnevettem.- Mivel fogom kimagyarázni ma, huh? Ráadásul a hátam is fáj...
- Őszintén szólva büszke vagyok a munkámra- simítottam végig a rajtam fekvő nyakán, melyet vörös, enyhén lilás foltok díszítettek.
- Oi!
- Nyugi, Samu- suttogtam fülébe egy halk kuncogás után, mire a hideg végigfutott a hátán, majd morogva fúrta arcát mellkasomba.- ...majd kölcsönvesszük anya alapozóját.
- Én-... utállak- pattant fel hirtelen és kiviharzott a konyhába.
Nevetve kászálódtam fel én is, felvettem egy fekete nadrágot, de a pólóval nem zavartattam magam -szívesen, Samu-, majd kiballagtam utána. Már nagyban szorgoskodott a pultnál reggelit készítve, amikor mögé léptem és átkaroltam derekát hátulról. Ikrem halkan felsóhajtott, abbahagyta minden tevékenységét, majd ölelésemben megfordulva vállamra hajtotta a fejét, karjait nyakamnál fonva össze. Mélyen beszívtam illatát, ami a tegnapi nap és éjszaka miatt keveredett az enyémmel, mire szívem hatalmasat dobbant.
- Tényleg utálsz?- kérdeztem visszafojtva pimasz mosolyomat, festett szürke tincseit simogatva.
- ...
- Hm?
- ...vegyél fel pólót- dörmögte nyakamba, karjai szorítása nyakam körül erősödött.
- Tudom, hogy tetszik amit látsz!
- Be van csukva a szemem- vágott vissza frappánsan, mire csak megforgattam szemeimet, majd puszit nyomtam feje tetejére.- Anyáéknak nem mondjuk el, igaz?
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne- húztam el a számat, elmerülve gondolataimban. Inkább nem akarom látni a reakciójukat, ha közölnénk ezt velük; az már elég nekem, hogy Samu mellett lehetek minden nap, a kapcsolatunk titkolása nem lehet olyan nehéz feladat.
Éreztem, hogy még jobban hozzám préseli magát, testünk szinte egybeolvad, még légzésünk is a másikéhoz igazolódik. Ujjaimmal már teljesen összeborzoltam tincseit, bal kezemmel apró köröket írtam le derekára. Annyira monotonná váltak mozdulataim, hogy merengésemből csak egy nyakamba harapó Osamu tudott kizökkenteni. Fogai közé vette a vékony bőrt és erősen megszívta, mire halkan felszisszentem. Értetlenül néztem szemeibe, amikor elhajolt nyakamtól és sejtelmes vigyorral ajkain pillantott rám.
- Ez mire volt jó?- vontam fel a szemöldököm, mire mosolya csak szélesedett.
- Hogy osztozz a sorsomban- kacsintott rám, mire szemforgatva apró puszit nyomtam szajára.
Samu nem elégedett meg ennyivel, tarkómra vezetve egyik kezét, megakadályozta, hogy elhúzódjak tőle, majd mélyített a csókon. Felbátrodva dugtam át nyelvem szájüregébe, feltérképezve minden apró részletét, miközben a tincseimbe markoló megküzdött velem a dominanciáért. Sikerült meglepnem azzal, hogy fenekébe markoltam, így pillanatnyi döbbenetét kihasználva átvettem az irányítást. Kénytelen volt alávetni magát vágyaimnak, vállamat simogatva lazult el ölelésemben, egészen addig, amíg csípőmön lökve egyet sajátjához nem nyomtam keményedő tagomat.
