Leann020 kérésére :3
_____________________________
Egy kellemes tavaszi nap volt, a hűvös szellő meglobogtatta a fák lombjait, belekapott az emberek hosszú kabátjába fellibbentve azt. Ugetsu vékony, szürke sálját nyaka köré tekerte, összehúzta magán fekete dzsekijét, ahogy kilépett lakásából. Nagyot szippantott a friss levegőből, miközben elindult a szinte teljesen elnéptelenedett utcákon, csupán egy-egy pár, néhány kisgyerek szaladt vele szembe. Kezében fogta hegedűtokját, gondosan beállított sötétbarna haját megrongálta a szél, összekócolva tincseit. Úticélja egy kávézó volt, hogy megigyon egy finom, meleg feketét fellépése előtt, hiszen bővén volt még arra ideje. Emellett azonban különleges okkal tért be egy bizonyos épületbe; arra a helyre, ahol az ismerős szőke hajú srác dolgozik.
Haruki a pultnál tevékenykedett éppen, amikor meghallotta az ajtó felett lévő kis csengő jelzését, miszerint valaki belépett a helyiségbe. Érdeklődve fordult az érkező felé, megpillantotta a nem is olyan régen látott, s - jó közelről - megismert hegedűművészt. Zavartan kapta el róla tekintetét, fejét elfordítva a kezével törölgetett pohárra koncentrált, pedig a fehér ronggyal már jó ideje megtisztította az üveget. Nem mert felnézni a barna hajúra, arca már csupán a több, mint egy hete történt esetre gondolva elvörösödött. Akkor teljesen magába szippantotta a hév, a vágy a másik teste iránt, mostanra viszont szégyelli magát, pírben úszik egész feje, ha eszébe jut kis akciójuk.
Még mindig alig tudja elhinni, hogy valójában megtörtént az aktus.
Tokjába rejtett hegedűjét lazán maga elé helyezte a bárpultra, majd megszabadult fekete kabátjától Ugetsu, mielőtt leült volna. A szék karjára terítette a sötét anyagot, s ráérősen helyet foglalt, pillantása azonnal a pincér irányába siklott, aki hátat fordítva neki foglalatoskodott valamivel. Ajkaira pimasz mosoly húzódott, a pultra könyökölve támasztotta állát kezén, miközben a szőkét figyelte. Ujjaival óvatosan megkocogtatta a közelében hagyott poharat, mintha sürgetni akarná őt.
Haruki tisztában volt vele, hogy nem várathatja egy örökkévalóságig vendégét, még akkor sem, ha személyes okok miatt nem szeretne beszélni vele. Vett egy mély levegőt, magára erőltetve munkája során gyakran látható halvány mosolyát odasétált a barna hajúhoz.
- Mit hozhatok?- kérdezte kedvesen, formaiasan, ahogy minden már betérőtől is.
- Egy kávét.
- Milyent szeretnél?
- Amit a csinos pincérsrác ajánl- kacsintott rá játékosan Ugetsu, egy csapásra vörössé változtatva a másik arcát.
Halkan felkuncogott, miközben a dolgozót csodálta, aki szó nélkül hozzálátott itala elkészítéséhez. Rutinosan csinált mindent, szigorúan a másik irányba fordulva tevékenykedett, halk nevetést csalva ki a hegedűsből. Aranyosnak találta, hogy a szőke ennyire szégyenlőssé válik jelenlétében.
- Parancsolj- tette le elé Haruki az elkészült kávét.
Ugetsu elegánsan felemelte egyik kezével a csészét, aprót kortyolt a friss, gőzölgő italból. Magában megjegyezte, mennyire finomra sikeredett, hangosan azonban nem dícsérte meg a pincért, csak tovább bámulta, ahogy a pultnál pakolgat.
A szőke érezte magán a vizslató tekintetet, ezért összegyűjtötte minden csepp bátorságát, majd a vendég felé fordult.
- Szeretnél mondani valamit?
- Mhm, lenne egy-két megbeszélnivalónk. Egyszer sem jöttél meglátogatni- jegyezte meg elkomolyodva a barna hajú.
- Nem volt időm...
- Azt elég nehezen hiszem el. Én is elfoglalt ember vagyok, mégis számtalan alkalommal eljöhettem volna ide, hogy kérdőre vonjalak.
- Miért nem tetted?- vonta fel szemöldökét Haruki kíváncsian, mire a másik kedvesen rámosolygott.
- Mert vártam rád. Időt akartam adni neked.
- M-Mi...?
- Nem akartalak siettetni, de tudod, eléggé türelmetlen vagyok, szóval eddig bírtam.
- Uhh... pontosan mire akarsz kilyukadni?
- Megismételhetnénk az előzőt- kulcsolta össze ujjaikat a másik keze után nyúlva Ugetsu, miközben pimaszul figyelte őt.- Mondjuk egy vacsorát követően.
- Nem tudom, mit mondjak erre...- kapta el vöröslő fejét a szőke villámgyorsan, viszont az arcát borító élénk pír feltűnt a barna hajúnak.
- Döntsd el, és hívj fel. De ezúttal ne várass olyan sokáig, mint legutóbb- engedte el a másik kezét Ugetsu, majd felhörpintette kávéját.
Itala árát a pultra tette egy kis cetlivel együtt, melyen száma virított, aztán elhagyta az épületet. Haruki pár percig pislogás nélkül meredt az előtte heverő papírdarabkára, mielőtt zsebre vágta volna.
Csendesen folytatta munkáját; letakarította a távozó vendégek után maradt asztalokat, kiszolgálta az érkezőket. Amint lejárt a délutáni műszak, kötényét megszokott helyére tette, s kabátját felvéve kilépett a csípős hidegbe. Bezárta a helyet, ahogy máskor is, kifejezéstelen arccal sétált otthonába.
Lakásába érve lepakolta cuccait, egy hűtőből kivett jéghideg sörrel a kezében ült le a kanapéra. Nagyot húzott az alkoholból, majd a kis asztalkára helyezte az üveget, s gyorsan előkapta telefonját. Szinte gondolkodás nélkül pötyögte be a ma kapott számot, aztán írt egy üzenetet Ugetsunak.
Ön:
Benne vagyok a vacsorában! Holnap szabad vagy?
-Haruki
Ugetsu:
Ennek örülök!
Este jöhetsz értem bármikor ;)
