Adel-san kérésére UwU
(hermafrodita: olyan személy, aki rendelkezik mind a hím, mind a női nemiszervekkel; mindkét fajta ivarsejtet képes előállítani)
__________________________
~Atsumu szemszöge~
Már évek teltek el azóta, hogy szüleink rájöttek a kapcsolatunkra. Az idő múlásával kezdtek elfogadóbbak lenni, de az nyílvánvaló maradt, hogy nem örülnek teljes mértékben a helyzetünknek. Mi az évek alatt elballagtunk, majd én folytattam a röpladbát, míg Samu onigiri üzletet nyitott.
Boltját a közös lakásunk első emeletén rendezte be, hogy minél közelebb legyen munkahelyéhez. Ez nekem is ideális, mert edzések után nem kell várnom rá, hogy mikor ér haza, és még több időt tudunk együtt tölteni, hiszen tulajdonképpen csak le kell sétáljak a lépcsőn, hogy elérjek hozzá.
Minden szempontból kényelmes volt az életünk, végre együtt tölthettük mindennapjainkat egy saját lakásban, mindketten azt csináltuk, amihez értünk és a legjobban szeretünk. Noha kapcsolatunkról csak legközelebbi barátaink tudnak, minden tökéletesnek tűnt a szememben, főként azért, mert egyikük sem ítélt el, hanem végig támogattak.
A mai nap is nyugodtnak indult, nekem nem volt edzésem, így Osamu kivett egy szabadnapot, hogy együtt tölthessünk egy kis időt, mielőtt elutazok a Tokiói meccsünkre pár nap múlva. A kanapén elnyúlva figyeltem a TV-ben az egyik meccsünk ismétlését, elemezve a játékomat, miközben párom fejét ölembe hajtva hallgatta csendes motyogásom.
- Utoljára mondom el, hogy nem volt rossz az a szerva- sóhajtott fel fáradtan, amikor újabb negatív megjegyzéssel illettem saját szerváimat.- Hol van az önbizalomtól duzzadó Atsumu, hm?
- Az önbizalmam a régi! De nézd csak meg, azt sem sikerült pont középre ütnöm- mutattam a képernyőre, mire ikrem felült és elkobozva tőlem a távirányítót, kikapcsolta a készüléket.- Samu~!
- Mára elég volt, nem akarok több agysejtet elveszíteni.
- Most azt mondod, hogy idegesítő vagyok?- húztam fel az orrom sértődötten, nevetésre késztetve a mellettem ülőt.
- Pontosan, de ez eddig sem volt titok- nyomott egy puszit homlokomra, majd a konyha felé indult, de még visszanézett az ajtóból.- Elkészítem a kedvenced, ha megígéred, hogy ma nem nézel több röplabda meccset.
- ...jó, a kaja nyert. De csak most az egyszer!- rohantam utána nevetve, de félúton irányt változtattam és a bejárati ajtóhoz sétáltam, mivel valaki becsengetett hozzánk.- Anya? Miért nem szóltál hogy átjössz?- tátottam el a szám, beengedve az érkezőt, aki nem volt más, mint édesanyánk.
- Gondoltam megleplek. Remélem takarítotok rendesen- jegyezte meg epésen, miközben a nappali felé indult.
- Én igen!- kiabált ki a konyhából ikertesóm.
- Mindegy, hogy őszinte legyek, ez most nem is érdekel- sóhajtott fel, miközben leült velem szemben a kanapéra.- Beszélnünk kell valamiről.
- Uh... ez nem hangzik túl biztatóan, látva, hogy milyen ideges vagy- húztam el a számat figyelve anyám arckifejezését.- De oké, akkor szólok Samunak is-
