Tily16 kérésére :3
____________________________
Victoria Blackwood jól megérdemelt szabadnapját otthon töltötte. A Felderítő Egységgel nemrég tértek vissza egy kisebb falon túli expedícióról, melyen egy újonnan felfedezett útvonal kibiztosítása volt a feladat. Szerencsére a lány sérülés nélkül megúszta, csapata nem is találkozott sok titánnal.
Fekete haját laza kontyba fogta, egyenruháját szépen összehajtva rakta el szekrényébe. Vörös szoknyát viselt egy régi fehér inggel, ami otthonra tökéletes volt kényelem szempontjából. Végigsétált kis lakásában, takarítási tervét elvetette, mivel rend és tisztaság uralkodott a házban. Egy bögre forró teával a kezében ült le asztalához, élvezve a nyugalmat és csendet a mozgalmas napok után.
Bambulásából az ajtón hallattszodó monoton kopogás rángtatta ki, mire letette kezében szorongatott bögréjét. A faajtóhoz sietett, mögötte a nemrég megismert katonajelöltet találta, mire halvány mosoly terült szét ajkaira.
Annie Leonhart. Egy tehetséges tanonc, akit néhány hete ismert meg, amikor a titánok öt év után először átjutottak a kapun. Az ő osztaga is részvett a harcban támogatóként, amibe Victoria késve csatlakozott be, ugyanis akkor érkezett vissza az Egységgel egy küldetésről. A szőke lánnyal és néhány életben maradt társával harcolt a legvégéig, majd ez estét Annie-val töltötte. Rémült arcát látva, amint a földön fekvő beazonoíthatatlan emberi maradványokra meredt, úgy érezte, hogy mellette kell maradnia.
Egyikük sem az a beszédes fajta, emiatt csak feszült csendben ültek egymás mellett, míg kényelmes témára nem bukkantak. Amikor felfedezték közös vonásaikat, majd realizálták, hogy mennyire kedvelik a másikat, már felszabadultabb volt köztük a légkör. Victoria sokat mesélt neki a saját kiképzéséről, hogy miért lett végül felderítő, majd Annie is beszélt neki a terveiről. A fekete hajú lány egyidőben örült és szomorodott el, amikor meghallotta, hogy a szőke a Katonai Rendőrséghez készül. Boldogította a tudat, hogy legalább biztonságban lesz, ugyanakkor kicsit bánatos is volt, amiért nem harcolhat mellette.
Annie nevetése megdobogtatta szívét, még úgy is, hogy csupán pár pillanat erejéig hallhatta. Gyönyörű- gondolta magában már ott akkor, a legelső közös estéjükön.
Őszintén meglepte a felderítőt a szőke lány váratlan látogatása, de nem is próbálta tagadni, hogy örül neki. Azonnal beinvitálta és megkínálta teával, amit Annie örömmel elfogadott.
Egymással szemben ültek, egyik kezük az asztalon hevert összekulcsolt ujjakkal, Victoria néha megcirogatta a másik kézfejét. Alig szólaltak meg, nekik mégis tökéletes volt ez a csend, nem kellett nekik semmi más csak egymás társasága.
Annie világoskék szemeivel az összekulcsolt ujjaikat figyelte, tekintete nem árulkodott semmilyen érzelemről, belül viszont majd' kicsattant a boldogságtól. A fekete hajú rámosolygott barátnőjére, picit rántva kezén maga felé húzta a lányt, mire ő felpattant és odasétálva hozzá az ölében foglalt helyet.
Victoria mindkét karjával átölelte a másik karcsú derekát, borostyán színű íriszeit arcára vezette, amely abban a pillanatbam olyan békés volt, hogy azonnal mosolyt csalt ajkaira. Annie halvány bőrén élénken virított az arcát átszelő pír, a fekete hajú egészen addig csodálta szőke barátnőjét, amíg az fejét vállára nem hajtotta.
- Ilyenkor komolyan elgondolkozok azon, hogy a felderítőkhöz menjek- sóhajtott fel a kék szemű szorosan átfonva karjait párja nyaka körül.
- Én annak is örülni fogok, ha tudom, hogy biztonságban vagy- puszilt Victoria a szőke tincsek közé.
- Vannak társaim, akik hozzátok fognak csatlakozni- motyogta Annie a másik nyakába.
- Akkor majd helyetted is vigyázok rájuk. Tudom, hogy nagyon szereted őket, csak nem ismered be.
-... talán.
- De nem is érdekel, ameddig előlem nem rejted el az érzelmeidet- koncogott fel a fekete hajú, miközben egyre több apró puszit nyomott szerelme fejére.
Annie felemelte fejét, amit a fekete hajú rögvest ki is használt és összeérintette szájukat. Pimasz mosollyal hajolt el egy rövid puszi után, mire szerelme azonnal ajkai után kapott, szenvedélyes csókkal ajándékozva meg az idősebbet. Kezével kiszabadította a sejmes fekete tincseket, melyek immár Victoria vállait súrolták, majd élvezettel túrt beléjük. Imádott a hajával játszani, a puha sötét tincsek egyik kedvenc tulajdonságai voltak szerelmén.
A felderítő mélyített a csókon, nyelvével bejutást kért a másik alsó ajkán végignyalva, amit meg is kapott. Feltérképezte a másik szájüregét, s közben kezeivel lágyan cirogatta párja hátát, élvezve minden együtt töltött pillanatot.
Egy ilyen világban nem tudhatják, hogy meddig maradhatnak együtt, ezért értékelték mindennél jobban ezeket a perceket. Nem történt semmi izgalmas, a szoba csendjét csak az elcsattanó csókok zavarták meg, nekik mégis ez volt a legkülönlegesebb délután. Hiszen együtt vannak, senki nem tilthatja meg nekik az érintéseket, a szoros, már-már fojtogató öleléseket. Ezekben a percekben nem létezik számukra senki és semmi más; a tény, hogy azzal a személlyel vannak, akit a legjobban szeretnek még a kegyetlen valóságot is elfeledteti velük.
