Sztella2002 kérésére UwU
_____________________________
~Reader-chan szemszöge~
🔞🔞🔞
Fáradtan értem haza az egyetemről, a vizsgaidőszak utolsó napja minden energiámat leszívta. Lassan lépkedve sétáltam be barátommal közös lakásomba, már az előszobában meghallottam édes hangját.
- Üdv itthon!
A köszöntést hallva azonnal tudtam, hogy a konyhában van; mosolyogva indultam el hozzá, amint lepakoltam cuccaimat. Csak szó nélkül elé léptem és szorosan magamhoz húztam -már amennyire erőm engedte. Halkan felnevetett, karjait összefonva körülöttem belepuszilt a hajamba és simogatni kezdte hátam egyik kezével.
- Nagyon elfáradtál, édesem?- suttogta fülembe kedves hagján, miközben egyre több finom csókkal hintette be homlokomat.
- Csak kimerültem, még pár perc a karjaidban és újra jobban is leszek- fúrtam arcom a mellkasába, beszívva jellegzetes férfias illatát, ami mindig megnyugtat engem.
- De egy kávé sem lenne rossz, gondolom- pillantott le rám mosolyogva, mire tekintetem arcára emeltem. Nem kellett mondanom semmit, csupán a szemeim felcsillanása elég magyarázat volt ahhoz, hogy egy rövid csók után elengedjen és elővegye kávéscsészémet.
Leültem az asztalhoz, állam a kezemet támasztottam meg, halvány mosollyal arcomon figyeltem Shinsuket, ahogy kávét önt bögrémbe. A hűtő elé lépve felém fordult egy pillanatra.
- Tejszínhabot is kérsz rá?
- Igen!- kiáltottam fel akkora lelkesedéssel, mint egy kisgyerek, aki megkapja élete első játékát.
Párom visszafojtott nevetéssel reagálta le megelevenedésem, majd kezembe adta a meleg italt, tejszínhabbal a tetején. Egy pillanatig csak fogtam a friss kávét, majd belekortyoltam; ahogy az lenni szokott, most is elképesztően finom volt.
- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek?- nyújtottam felé egyik kezem, mire összekulcsolta ujjainkat, közben pedig leült velem szemben.
- Én is téged, baby- puszilta meg kézfejem, miután végigsimított rajta.- Éhes vagy, szeretnél valamit?
- Csak össze akarok bújni veled az ágyban- vágtam rá, mire újabb mosoly húzódott ajkaira.
- Akkor azt fogjuk csinálni.
- Miért vagy ilyen tökéletes?- pillantottam rá szinte könnyes szemekkel. Shinsuke nevetve odajött hozzám és karjaiba véve a hálószoba felé indult velem.
- Nem vagyok az- puszilta meg arcomat, miközben vállára hajtottam a fejem, onnan néztem fel rá.
Lábával lökte be az ajtót, majd óvatosan az ágyra tett, nemsokára be is bújt mellém. Oldalunkon fekve hevertünk egymás karjaiban, arcom mellkasának döntöttem, Shinsuke ezalatt hátam cirogatta. Azonnal ellazultam közelségében, boldog mosollyal szívtam be illatát, egész testem szorosan az övéhez nyomva.
Pár perc semmittevés után visszafojtott mosollyal pillatotta fel rá.
