0_otakuu_0 kérésére UwU
_____________________________
🔞🔞🔞
Levi az utóbbi időben rendesen el volt halmozva papírmunkával. Jelentéseket nézett át, kifejtette a véleményét Erwin tervéről a következő hadjáratuk kapcsán; s közben alig maradt ideje a többi - számára különösen fontos - dologgal foglalkozni. Régóta nem töltött együtt minőségi órákat barátnőjével, csupán nagy ritkán beszéltek néhány perc erejéig, amikor a lány frissítő teát hozott neki irodájába, hogy jobban bírja a munkát. A Hadnagy hálás volt kedvesének, amiért ennyire megértő vele, illetve ekkora szeretettel és odafigyeléssel gondoskodik róla, hogy csészéje sose ürüljön ki teljesen. Ezzel egyidőben viszont bűntudata is növekedni kezdett, hiszen akármennyire volt tervei között, képtelen volt időt szánni párjára hetekig.
Tisztában volt vele, (Név) nem mutatja ki, mennyire rosszul esik neki, hogy barátja ilyen elfoglalt, viszont attól még hiányolja az együtt töltött estéket, délutánokat.
Levi emiatt ma igyekezett minél hamarabb pontott tenni papírja végére, s már szólt is egyik kadétjának, hogy küldje be hozzá a lányt. Aki nemsokára meg is érkezett, illedelmesen kopogott, s csak a felettes hívó szava után lépett be a helyiségbe. A férfi éppen ekkor rakta el utolsó irományait is fiókjába, üressé varázsolva a nemrég még telepakolt asztalt.
- Hívatott, Hadnagy? Van valami feladata számomra?- tisztelgett elkomolyodva a fiatal katona, mire az idősebb halványan elmosolyodott.
- Nem. Csak szeretnék végre a kedvesemre szánni pár percet- nyújtotta ki a lány felé egyik karját, mire ő vigyorogva az ölébe huppant.
- Végre, már azt hittem, soha nem lesz időd rám.
- Ne haragudj, de muszáj volt elvégeznem a munkát.
- Tudom. Zavaró, hogy a magasabb pozíciókban lévőknek mennyi feladatuk van néha...- ölelte át szorosan barátját (Név), arcát a másik vállába temetve.
Levi mosolyogva puszilt barátnője hajába, ellágyul vonásokkal figyelte pár percig az ő gyönyörűségét. A következő pillanatban azonban egy csapásra tovatűnt gyengédsége; asztalára ültette a lányt, s vadul tapadt ajkaira. Akkora szenvedéllyel csókolta meg a megszeppentet, hogy annak egész teste beleremegett, nemsokára viszont átkarolta párja nyakát. A Hadnagy hevessége gyors mozdulatain is érezhető volt, melyekkel megszabadította a fiatalabbat nadrágjától.
- Öhm... L-Levi... az ajtó nyitva van.
- Nincs olyan ember, aki kopogás nélkül be merne rontani az irodámba. Nyugi- puszilt barátnője nyakába a türelmetlen férfi.
Nem akart sokáig a másik bőrének szívogatásával foglalkozni, egy nagy vörös folttal azonban köteles volt megjelölni őt jól látható helyen. Mindenki számára világossá akarta tenni, hogy ő hozzátartozik, senki más nem érhet hozzá.
(Név) hangosan felsóhajtott, amikor megérezte magában az idősebb ujjait, aki szinte már zavaróan tökéletesen kezdte kényeztetni. Kezeivel sietősen gombolta ki a másik ingét, viszont akadtak kis nehézségei, mivel nem volt képes teljes mértékben barátja vetköztetésére koncentrálni. Túl kellemes volt a neki okozott élvezet.
Sikeresen lehámozta a férfiről fehér ruhadarabját, így végre vállaiba tudott markolni, miközben nyögdécselve tűrte a kényeztetést. A másik nadrágjába vezette ujjait, hogy rákulcsolja őket nemességére, ami már szépen meredezett egy ideje; túlságosan beindította az idősebbet barátnője hangja.
Levi kis türelme egy csapásra elpárolgott, amikor szerelme mozgatni kezdte kezét hímtagján. Felsóhajtva hámozta le az alfelét takaró darabokat, majd a lány csípőjébe marva egyetlen lökéssel belevágta magát.
- Ahh~, L-Levi~...!- nyögött fel hangosan, picit fájdalmasan (Név). Ne tévesszen meg senkit a Hadnagy alacsony termete, ugyanis azzal ellentétben hatalmas férfiassággal büszkélkedhet.
Először komolyan aggasztotta a fiatalabbat, hogy kedvese szét fogja szakítani lent, mostanra viszont lassan hozzászokott a méretes hímvesszőhöz. Pillanatok múlva már élvezkedve sóhajtott fel, körmeit párja hátába mélyesztve hátravetette fejét. Levi elsötétült szemekkel bámulta szerelmét, ajkaival nyakára tapadt, miközben gyorsított tempóján. Már könnyedén mozgott benne szinte teljes hosszával, apró puszikat hintve a másik puha bőrére kompenzálta erős lökéseit.
(Név) hangosan nyögött fel, nem érdekelte, hogy meghallhatják őket a folyosón kószáló kadétok - legalább tudni fogják, hogy nem léphetnek be az irodába, ugyanis a Hadnagynak fontos dolga van.
Levi keményen vágta méretét a lányba, közben görcsösen szorította derekát, s férfias sóhajai is megjelentek, bár eltörpültek kedvese hangos kiáltásai mellett. Hátát, vállait már számos karmolásnyom díszítette, barátnője éppen karjába kapaszkodva élvezte ütemes mozgását.
- L-Levi~! Mindjárt... ahh~!
- Én is baby, ah~!- lökte bele teljes hosszát az alatta lévőbe, akit időközben elfektetett az asztalon.
Ujjaikat összekulcsolta, viszont egyik kezével még mindig csípőjét szorította, őrült tempóban hatolva párjába.
(Név) szerelme nevét hangosan sikítva élvezett el, összeszorítva szemeit, elragadtató látvány nyújtva ezzel a férfinek. Ez adta meg a Hadnagy számára az utolsó löketet; épp időben kihúzódott a lányból, miközben felnyögve a csúcsra jutott. Kedvese ajkaira hajolt lágy puszit nyomva rájuk, s ezt egészen addig ismételte, amíg légzésük le nem csillapodott.
Segített felöltözni párjának, majd miután ő is visszavette ruháit, karjaiba vette a lányt, hogy szobájába vihesse. Óvatosan helyezte ágyára (Név)-t, aki azonnal maga mellé rántotta szerelmét, szorosan hozzábújt, remélve, hogy annyi idő után végre ismét mellkasára hajtva a fejét merülhet álomba. Levi átkarolta barátnőjét, hajába puszilva rejtette arcát a (h/sz) tincsek közé, békésen lehunyta szemeit.
Pár perc múlva csupán egyenletes szuszogásukat lehetett hallani a csendes helyiségben.
