A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]

31.

 A folyosón, egyre messzebb a kocsma bűzétől, kéz a kézben sétálva, fura zajok csapták meg a fülem. Nyögés és lihegés hallatszott a függönyök és paravánok mögül.

– Miféle hely ez? – kérdeztem megtorpanva. Zavarba ejtő volt és éreztem, hogy borzasztóan tilosba járok. Ingerszegény neveltetésem most zsigerből kiütközött.

– Itt mind megkapják azt, amire vágynak. Dugnak. Ami igazából gyönyör. A nőnek éppúgy, mint a férfinak. – és közel hajolt a fülemhez. – Közben pedig gyermeket is nemznek. Persze, nem mindegyik együttlétből születik meg, de ezt te is jól tudod...

Elámulva megbotránkoztam az arcátlanságán, és a bátorságán, hogy ily mocskos helyre mert engem hozni, a szóhasználatáról már ne is beszéljek.

– Ha nem akarsz, nem kell tovább mennünk. – mosolygott rám magabiztosan, ledermedt arcom láttán. Tudta, nagyon jól, hogy ezzel túllőtt a célon de azt is tudta, hogy bármennyire is érzem majd kellemetlenül magam, nem fogok ellenkezni mert egyszerűen muszáj tudnom.

– De! Menjünk... – mondtam makacsul és az izmos felkarjába temetve arcomat, megindultunk. Néhol már függöny nélküli kép tárult elém vagy ahol még volt is, az anyag halvány színén át mindent lehetett látni.

Mikor kikukucskálva lestem az ütemesen mozgó testeket, csak az járt a fejemben, hogy ha nem iszok és nem töltöm fel bátorsággal a poharamat, most elsüllyednék zavaromba, ám mellette aprólékosan jegyzeteltem és nem akartam hangosan elismerni, hogy Daemon ezzel, csak figyelmesen teljesítette, ki nem mondott kívánságomat.

– A házasság kötelesség, igen. De nem szab gátat annak, amit tenni akarunk. Azzal, akivel akarjuk... – nézett le rám és már egy zsúfoltabb helyen állva néztem a többi párt, akik élvezetüknek hangot is adtak.

A pír az arcomról eltűnt, ahogy visszatalálva hozzá, a kívánkozó szemeibe mélyedtem. A vágy már rég tűzet gyújtott a lábaim között, de eddig a zavaromat nagyobbnak találtam ám most felülkerekedve rajta, győzött a szerelem utáni sóvárgás. Megérintette ajkaimat ujjbegyével és minden rezdülésével azt üzente, hogy mérhetetlenül kíván. A lelkemet is eladtam volna egy csókjáért de ő még tépelődött.

Kemény mellkasára tettem a kezem, és szememet lesem véve íriszéről, inge alá nyúltam majd szétnyitva elém tárult sebhelyes de csupasz bőre. Ha már nem akar megcsókolni, érezni akarom, mielőtt újra eltűnik szemem elől, ahogy eddig mindig tette.

Kapaszkodtam a pillanatban, hogy most itt van és ebből bátorságot merítve végigsimítottam acélos válla ívét, kemény mellizmát majd kockás hasán, köldöke alá érve hirtelen megragadta kezemet, mielőtt férfiasságához érhettem volna. Ez feltüzelte és döntésre jutott. Mindenki előtt a sapkámat lekapta rólam és a földre hajította, majd megragadva tarkómat, vehemensen csókolt meg és most nem finomkodott.

A türelmének itt volt vége, és ezzel már nem csak rezdüléseivel, hanem tetteivel is azt éreztette velem, hogy akar, mindennél jobban és nem máskor, hanem most rögtön. Ellentmondást nem tűrően tolt egy félreesőbb részhez, a falhoz préselve csókolt tovább. Ujjaimmal lefejtettem róla az ingét, és egyúttal kiélveztem teste minden csupasz porcikáját. A hátam a hideg és penészes kőnek nyomódva tartotta az egész súlyát, amivel rám nehezedett.

Jólesett hevessége, de számomra, még ez sem volt elég. Akartam, hogy még közelebb legyen, még erősebben szorítson. Telhetetlenül vágyódtam utána. Átengedtem neki a döntés jogát, amit Ő is nagyon jól tudott. Tisztában volt azzal, hogy innentől már bármit tehet velem. Mérhetetlenül bízok benne. Ő az idősebb és a tapasztaltabb. Tudja mi jó nekem, neki és kettőnknek. Hát tegye!

Felnyögve nem gondolkoztam többet, átadtam magam az élvezetnek, a kellemetlen érzések és a zavarom elpárolgott. Most csak ő volt és én. Végigcsókolta a nyakamat, majd lassan kikötötte a felsőmet, kiélvezve minden pillanatot, benyúlt a mellemhez, cirógatva ért hozzám, kisajtolva belőlem egy újabb kéjes nyögést.

Még ő sem hitte el, mennyire élvezi, hogy ilyen hangokat képes kicsalni belőlem, amitől egyre kíváncsibb lett, még milyen kincsek rejtőznek a durva szövésű ruháim alatt. A felsőmet szétnyitotta és hátra nézve egy pillanat alatt leellenőrizte, hogy senki más ne láthassa azt, ami szeme elé tárult. Birtokló tekintete kifejezte, hogy látványom csak az övé, így direkt úgy állt, hogy teljes testével takart engem mások elől. Csupasz kebleimre fordította tekintetét és ámulattal nézte őket. Ez, hogy ennyire kémlelte testem azon részét, amit rajtam kívül más még nem látott, furcsa érzéseket pendítettek meg bennem. Még közelebb lépve, már-már toporogva tenyerét végighúzta melleim között, mire újra csókolni kívántam ajkait. Tenyerem sima arcát fogták, majd hajába túrtam, ahogy egyre jobban belejöttem és szívem csordultig telt szerelemmel, amit már nem bírtam magamba tartani.

Halványan eltoltam arcát és közvetlen közelről, bátran kimondtam az igazságot.

– Szeretlek Daemon!