A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]

61.

Sőt, hogy tetézze ellenszenvemet az a nő, a fiam névadásán, az ünneplés első percében találta bejelenteni negyedik várandósságát, ezzel elorozva Rhaenyra és a kis Jace elől a figyelmet.

Persze, Szerelmem ezt csupán véletlennek vélte de én nem így gondoltam. A rosszindulatot már messziről felismerem.

Nem mentem többet a palotába, ám Rhaenyra alig több mint 10 héttel szülés után, már elég jól érezte magát a repüléshez. Kendővel magához kötötte gyermekünket és úgy mint velem az Anyám, Ő is sárkányhátra pattant a kisdeddel. Viserys talán ezért nem szólt egy rossz szót sem, mert emlékezett Anyámra, vagy mert már kezdte belátni, hogy lánya felnőtt, képes felelősségteljes döntéseket hozni. Bár ha tudta volna, hogy hozzám repülnek, akkor biztos nem hagyta volna szó nélkül.

Rhaenyra utánunk indult, mi pedig bevártuk, hogy illően eltudjunk köszönni egy időre. Majd ezután Laenával közös utazgatásra indultunk, amit megígértünk a házasságért cserébe de Szerelmem ezalatt sem akart teljesen elszakadni tőlem, többször volt, hogy egy-egy hosszabb kiruccanás erejéig csak úgy megjelent. Syraxot egyszerűen kérnie kellett, ezután odahozta hozzánk, bárhol is jártunk.

Ez valamiféle sárkány és sárkány közti kapcsolat lehetett, de nem voltam biztos, így ezt is kutatni szándékoztam az ősi Valyriába. Sajnos odaérve, csupán füstölgő pusztaságot találtam és a régi birtok sárkányurainak titkai közül semmi sem maradt fenn. De ez nem szegte kedvemet a további kutatásra.

Mikor Pentosba értünk, a város Hercege örömmel vendégelt meg minket és tárta fel hatalmas ősi könyvtárát előttünk. Elámult, ahogy megpillantotta az erőnk forrását. Sárkányok az avatatlan szemnek oly félelmetesek, hogy áhítattal vegyített imádatra késztet bárkit, akár legyen az nemes vagy közember.

Innen továbbutaztunk Ó-Volantisba, utána a Rhoyne vonalát követtük Qohorig és Norvosig.

Egy évvel később, még mindig úton voltunk de Rhaenyra második szülése már közeledett, így visszatértünk Pentosba, ahol újfent hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy vessenek egy pillantást Vhagarra és Caraxesre.

A város Hercege most hajthatatlanul, kapva kapott az alkalmon, hogy maradásra bírjon minket. Le sem tagadhatta, hogy lenyűgözte őt a sárkányaink és még többet akarta látni őket.

Második fiam születése pont ugyanúgy történt, mint az elsőnél. Nála is az a Bába segédkezett és ennek a fiamnak sem én adhattam nevet. Belül bosszantott az ügy, de vállaltam ezt a kellemetlenséget, így nem panaszkodhattam. Luke hatalmas hajjal látta meg a napvilágot. Rögvest észrevettem, hogy Anyámtól a piszkos szőke hajszínt örökölte, Apámtól az oly sötét levendula szemet, ami már majdnem feketének hatott.

Különleges gyermekek, a különleges szerelemből születnek.

Fél évvel később Rhaenyra leszállt a városon kívül eső, Pentosi udvarházunk mellé.

Hiányzott már és boldog voltam, hogy meglepett engem ezzel a látogatással. Az egészségtől majd kicsattant és ahogy a karjaimba zártam, csak úgy ragyogott.

– Mennyi időre jöttél, Szerelmem? – kérdeztem két csók között.

– Egy hét! A gyermekek jó kezekben vannak, így nyugodt szívvel tudtam otthagyni őket.

– Remélem, az Öreg le sem veszi a szemét róluk! – morogtam a fülébe.

Ezen csak nevetett de azért láttam, hogy az előbbivel ellentétben mégis kissé aggódik, bár most csak velem akart lenni, letenni a tanácskozások súlyát, és a gyermekneveléssel járó gondjait.

Még két terhesség után is gyönyörű volt a teste, szememben mit sem változott. Néztem, ahogy belépdel a forró vizes fürdőbe.

A gőz, a hátáig érő ezüst tincseit a csupasz testéhez tapasztotta, finoman élvezve a hőfokot merült le mellém. Hamarjában érintett meg, ujjaival élvezve ki, hogy én is meztelen vagyok.

Még csupán csókjaimmal árasztottam el kedvesem testét, mikor torokköszörülés zavart meg. Hátrafordulva Laenát láttam, aki elszánt tekintettel dobta le a köntösét.

– Csatlakozhatok?

Rhaenyrára nézve ő bólintott egyet, mire beinvitáltam a feleségemet is a medencébe.

– Uh, ez nagyon forró! – szisszent fel a 18 éves lány, ahogy kecsesen belemártózott.

Nem szándékoztam nézni csupaszságát, ám látni azért láttam, hogy a víztől kivörösödik barna bőre, miközben elfedi azt.

– Rhaenyrával már őszintén beszéltem az elképzelésemről és nem mondott rá nemet. – kezdett bele a beszédbe, a vizet figyelve a feleségem de nem értettem, hogy mégis mire akar kilyukadni. – Férjem, tudom, hogy nagy kérés lenne ez tőled, de ha engedsz, nem lennék hálátlan! – fejezte be érzékien.

Segítségkérően a Hercegnőre néztem, hátha ő konkrétabb lesz, ugyanis nem szándékoztam téves elképzelésekbe beleélni magam vagy hangot adni de Ő csupán jót mulatott az ábrázatom láttán.

– Úrnőm, pontosan miről is beszélünk? – kérdeztem vissza, de erre nem ő válaszolt, hanem Rhaenyra.

– Daemon! – mosolyodott el egy aprót, de tekintete komoly maradt. Most már ő is elszántan figyelt. – Olvass a sorok közt! – és finoman a feleségem mellé csusszanva, a nedves érintésével megsimította a kimelegedett arcbőrét és rózsaszín ajkait, a barna lány dús ajkaira nyomta, ki örömmel viszonozta eme buja közeledést.

– Oh! – volt a válaszom a csábító ajánlatra.