53.

616 40 10
                                    


Daemon

Rhaenyra kecses alakja még felderengett előttem, amit mindig szemet gyönyörködtető látni de a szobámból való távozása után, rögtön visszahúzott az álom. Egyáltalán nem csodálkoztam miért ő rémlett fel és jött kisérteni a múltból...

– Aemma! Kedvesem! Hogy vagy? – kérdeztem lelkesen, ahogy megláttam életteli arcát. Jó látni, hogy az elvesztett fiúgyermek után ismét magára talált.

– Daemon! Az Istenekre, neked nem a Völgyben, az esküvői előkészületeken kéne lenned? – szidott szokás szerint.

– Ahhh! Már te is kezded? – rogytam le mellé látványos szenvedéssel. – Csak erre felé repültünk Caraxessal és gondoltam beugrok. – és szorosabban mellé csusszanva, figyeltem növekvő pocakját. – Szépen kerekedsz! – mosolyogtam elégedetten, mire legyezőjével megütötte a vállamat. – Au! – nevettem fel, dörzsölve az ütése helyét, mire kelletlenül ő is elnevette magát.

– Tudom ám, hogy csak miatta jöttél! – sóhajtott fel rosszallással az arcán. Igaz, hogy nálam egy évvel fiatalabb, de 15 éves létére, néha úgy beszél, mintha 30 lenne. – Jó, tessék. Megengedem!

Finoman a gömbölyű hasára tettem kardforgató kezemet és abban a pillanatban a kisded akkorát rúgott, hogy Aemma fájdalmasan felszisszent, én meg boldogan vigyorogni kezdtem.

Jelként véve, tudtam, hogy álmomban látott lány ez a gyermek. Erősen és egészségesen fog megszületni, hogy később méltó társam legyen.

– Nyughatatlan! – szólt Aemma korholóan egyenesen a hasának.

– Igazi harcos! – simítottam végig ugyanott még egyszer. – Egy igazi tisztavérű Targaryen virágszál! Gyönyörű lesz, mint az Anyja! – és erre az észrevételemért kaptam még egyet a legyezővel, de ezt most sokkal finomabban osztotta ki.

– Meg ne hallja Viserys, hogy a voksodat, lány mellett tetted le, mert a végén még az is a te hibád lesz, ha a babának nem nőtt farka.

– Ne is legyen a kicsi Rhaenyrának... – és újabb rúgást éreztem a tenyerem alatt. – Ha lehet, ne sárkányt hozz a világra! Abból már van elég, és Caraxes elég féltékeny alkat! – horkantottam fel, mire Aemma a kezemre tette apró kezét és mintha nem is hallotta volna az előzőeket, feszes hasát kémlelve, elgondolkodva szóra nyitotta a száját.

– Ha lány lesz... És én nem leszek vele már ott... Daemon... Kérlek... Ígérd meg, hogy óvni fogod!

– Ezt kérned sem kell... – ráemeltem komoly tekintetemet, könyörgő kék szemeire. – Esküszöm a Régi és az Új Istenekre... hogy ezentúl folyton a nyakatokon fogok ülni és már utál... – de be sem fejezhettem, annyira csapkodni kezdett, hogy muszáj volt eltávolodnom tőle, de nem haragudott rám, velem nevetett azon, hogy egy ilyen megható pillanatot is képes voltam agyoncsapni.

 – de be sem fejezhettem, annyira csapkodni kezdett, hogy muszáj volt eltávolodnom tőle, de nem haragudott rám, velem nevetett azon, hogy egy ilyen megható pillanatot is képes voltam agyoncsapni

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Aggódva támasztottam a hideg falat, mikor Aemma kiabálva vajúdott. Áldottam az eszem, hogy lefizettem az egyik szolgálót, hogy azonnal értesítsen ha beindul a szülés, így épp időben értem ide, hogy lássam, ahogy Viserys mérgesen távozik a szülőszobából, ahol megpillantotta, hogy lánya született.

– Ne sírj, Aemma! – ültem le mellé az ágy szélére. – Az a fontos, hogy egészséges! És gyönyörű!

– De még meg sem fogta!

– Majd megbékél... Tudod milyen... Végül úgyis majomszeretettel fogja imádni... de addig is... Én! Esetleg? – hezitáltam, mire bólintott egyet és ez, hogy a második kedvenc unokatestvére érdeklődik újszülöttje iránt, jobb kedvre derítette.

– Hercegnő! – karoltam át a babát, akit már most bársonyba és selyembe csomagoltak. Csoda, hogy kifért Aemma törékeny testéből.

– Nem hívhatjuk így... – húzta el a száját az izzadtan kimerült lány. – Milyen nevet is mondtál legutóbb?

– Rhaenyra! – mondtam ki ámulattal, ahogy a kisded rámarkolt az ujjamra. – Hercegnő!

– Daemon! Ne hozz a lányomnak ilyen drága holmikat! – és bosszúsan felmutatta a Keskeny-tengeri ékszert

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

– Daemon! Ne hozz a lányomnak ilyen drága holmikat! – és bosszúsan felmutatta a Keskeny-tengeri ékszert. – Főleg ne gyöngyöt! Elszakítja és lenyeli őket!

– Honnan is tudhattam volna ezt? – vontam meg nem törődötten a vállamat, Rhaenyra második neve napját ünneplő táncos lakomán az újra várandós, folyton engem korholó Aemmának.

– Hát ez az! Már tudnod kellene! Rhea miért is nem terhes?

Megfeszítettem állam, ahogy visszafogtam valami epés megjegyzést.

– Meglepő lenne ha nélkülem az lenne... Ő nem az én ízlésem! De tudod nagyon jól... És egyébként is, semmi közöd hozzá! – fordultam el tőle.

– Jajj, ne sértődj már meg! Tudom, hogy csak nem elég szőke neked! – nevetett fel, ahogy meleg kezével visszafordítva kiábrándult arcomat fürkészve heccelt.

– Inkább megyek és meghallgatok még egy unalmas történetet a Bátyámtól, ha ilyen vagy! – és Viserys felé néztem, aki épp karján tartva táncoltatta meg imádott lányát és úgy nézte, mintha valami ritka drága kincs lenne.

– Akkor inkább kérj fel táncolni, és akkor mindketten jól járunk!

Szemforgatás után mosolyogva nyújtottam felé a kezem...

...és a takarómat markolva ébredtem.  

A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]Where stories live. Discover now